Sorozat

Gyerekkorunk meséi – Kisvakond

kisvakondNagy hálával tartozom a tévémacinak. Egyrészt mindig rá tudott venni arra, hogy fogat mossak, másrészt neki köszönhetően mi, magyar gyerekek nem csak Mirr-Murr Kandúr kalandjai alatt tapadtunk a tévéképernyőre. Egy-egy mese időnként átszivárgott a baráti országokból, így vált a kelet-európaiság egyik kvintesszenciájává a csehszlovák Kisvakond.

Zdeněk Miler az ötvenes években kapta azt a feladatot, hogy készítsen oktató és nevelő célzatú rajzfilmeket a gyerekeknek, a témák között pedig szerepeljen például a textilipar vagy autóipar. A legenda szerint Miler éppen azon morfondírozott, hogy milyen szerethető karakterrel hozhatná közelebb a ruhagyártás bemutatását a gyerekekhez, amikor megbotlott egy vakondtúrásban és bumm, így lett a Kisvakond! A debütálás annyira jól sikerült, hogy A kisvakond nadrágja a Velencei Filmfesztiválon ezzel a lendülettel díjat is nyert. Ez a rész azért is különleges, mert a szereplők beszélnek benne – szerencsére ezt a bugyutaságot a második részre már el is hagyták, a szószátyár kisvakond innentől kezdve már csak időnként szúr be egy „hjaaj” vagy „hálóó”-t – ezeket a bájos felkiáltásokat mellesleg Miler kislányától halljuk.

A szöveg elhagyásával megnyílt az út, hogy a világ bármely pontján érthetővé váljanak történetei, akár az egészen apró gyerekek számára is. A kisvakond pedig pont úgy viselkedik, ahogy azt a gyerekektől is elvárjuk: nagyon kíváncsi, rosszcsont, de a végtelenségig jószívű is (az alkotó maga mondta, hogy „Sok időbe tellett, mire rájöttem, hogy a Kisvakonddal valójában magamat rajzolom. Ő az ideál, akinek lennem kéne. De nem érek fel az ideálhoz.”) kisvakond autoNo de miért is imádjuk a mai napig Krtek történeteit? Kisvakond nemcsak ölelni valóra sikerült, de Miler a humorral sem spórolt. Egészen szórakoztató logikátlanságokkal találkozunk néha, nem egy részben ássa a földet például vakondokunk lapáttal (Egy vakond. Lapáttal). Az alapkoncepcióhoz híven pedig rendre szembesül főhősünk a technika vívmányaival, ráadásul annyira kedves, hogy folyton meg akarja gyógyítani őket: legyen szó telefonról vagy rádióról, egy meleg sál mindkettőjük állapotán javíthat – nincs ebben semmi kivetnivaló, a gyerekek is betakarják az ágyban a játékautójukat.

Kisvakond nemcsak telefonokkal találkozik, hanem időnként egészen szürreális kalandokba is belekeveredik. A kisvakond és a születés című részben levezet egy szülést, egészen pontosan három kisnyulat passzíroz ki nyúlmama hasából, A kisvakond mint kémikusban pedig egy fajáték készítő gépet szabadít a világra. Miler nagyobb volumenű történetekben is gondolkodott (adja isten, hogy soha ne készüljön Kisvakond – A film címmel valami borzasztó 3D-s remake), nyilván mindenki emlékszik A kisvakond a városban ikonikus gumierdő szobájára, vagy a kolbásszal betömködött kipufogókra. A legfurcsább rész mégis A kisvakond álmodik lett, ahol valójában nem is ő, hanem egy ember álma elevenedik meg előttünk.

A kisvakond és megálmodója, Zdeněk Miler
A kisvakond és megálmodója, Zdeněk Miler

Ez a rész gyermekkoromban nem jött velem szembe, de valószínűleg úgysem értettem volna sokat belőle. Kiderül ugyanis, hogy nem csak a mai embert foglalkoztatja, hogy mi történne egy olyan disztópiában, ahol a technika cserbenhagyná az embert, plusz még az örök tél is éppen beköszöntött. Hát mi történne, a kisvakond gondolkodás nélkül feltépné a parkettát és tábortüzet gyújtana a nappali közepén, vérszemet kapva pedig gyújtóssá avanzsálna a szék és a tévé is. Ebben a részben anyaszült meztelenül szaladgál egy férfi, akit egy vaddisznó üldöz azért, hogy megszerezze a biciklijét és a ruháit. Az élet pedig annyira nemcsak játék és mese, hogy kisvakond a rész elején még autóbalesetet is szenved.

Kisvakond népszerűsége a mai napig töretlen, bizonyítja ezt az, hogy a mai gyerekek pontosan ugyanannyira élvezik, mint mi tettük, a prágai Károly-híd lábánál lévő Kisvakond szuvenírboltba pedig továbbra is tömegek zarándokolnak el. Ráadásul ennek a mesének köszönhetően egy cseh szót mindenki tud, ami most pont ideillik: konec.

Piller Mónika

Piller Mónika az ELTE-n végzett filmelmélet és filmtörténet, illetve dán szakon. Szakdolgozatát az izlandi filmek és a globalizáció témakörében írta. Specializációja a skandináv film, a dokumentumfilm és az animációs film. Jelenleg a Magyar Televíziónál dolgozik szerkesztő-riporterként.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!