Kritika

A fekete rapper és a rendőrség – Straight Outta Compton

straight_outta_compton (1)A nyolcvanas évek végén útjára indult N.W.A. (Niggaz Wit Attitude) nevű formáció a hip-hop műfajban olyannyira megkerülhetetlen, mint például a reggaeben Bob Marley munkássága. Idő kérdése volt csak, hogy történetük filmvászonra kerüljön, de arra kevesen számítottak, hogy a kultikus együttesről szóló mozi, a Straight Outta Compton messze túlmutat majd egy átlagos zenei karrierdrámán.

A film

Sokan – főleg a gangsta rap zenei irányzatának nem éppen otthont adó Magyarországon – azt hihetik, hogy nem ismerik a kaliforniai Compton városából származó bandát, pedig közvetve vagy közvetlenül garantáltan találkoztak velük. A könnyű zenei felhozatalt gyökeresen megváltoztató N.W.A. olyan nevekkel ismertetett meg minket, mint Ice Cube, Eazy-E vagy Dr. Dre, de általuk vált híressé Snoop Dogg is. Alakjuk azért is megkerülhetetlen, mert 1986 és 1991 közötti rövidke zenei munkásságuk a fekete egyenjogúság, a rendőri túlkapások elleni küzdelem, a gettóból való kitörési lehetőség szimbólumává vált.

Az F. Gary Gray rendezte Straight Outta Compton hitelesen mutatja be az együttes teljes pályafutását, a megalakulás előtti időktől kezdve a tagok felbomlás utáni életéig. A történet fonalát 1986-ban vesszük fel, amikor az egy környéken élő baráti társaság úgy dönt, együttest és lemezkiadót alapítanak. A tagok mindegyikének megvan a saját magánéleti problémája: van köztük a megélhetésért küzdő legényapa, drogügyletekből tengődő, pitiáner bűnöző és iskolás évei végén járó tehetséges dalszövegíró. Ami leginkább közös bennük, az a bőrszínük, a zeneszeretetük és a nem éppen fényes anyagi helyzetük. A helyi rádióknak köszönhetően hirtelen nyakukba zúduló siker őket is meglepi, és a karrierük egyre csak feljebb kezd ívelni, mikor a fehér bőrű producer, Jerry Heller is felfigyel rájuk és támogatni kezdi őket. Idővel persze nemcsak a sikerrel, hanem a vele járó anyagi jóléttel való megbirkózás is egyre nagyobb gondot jelent számukra.

Straight_Outta_ComptonBár már a fent említettek is elegendőek lennének egy korrekt, izgalmakkal teli forgatókönyv megírásához, ami a hasonló filmek közül kiemelkedővé teszi a Straight Outta Comptont, az a szociológiai problémákra való reflektálás: főként a rasszizmust és az ennek tükrében működő társadalmi-hatalmi berendezkedéseket veszi górcső alá. Többször is szemtanúi vagyunk a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején még a mainál is jobban tapasztalható faji előítéletességnek, különösképpen a rendőrség részéről. A történet főhőseit egytől-egyig bűnözőként kezelik, holott több alkalommal mindenféle gyanúalapot nélkülöz a szituáció. Ezek az események azonban csak extra motivációként és ihletforrásként szolgálnak: épp egy ilyen eset volt, aminek aztán az együttes a tényleges világhírt köszönhette, hiszen így született meg a Fuck Tha Police című számuk.

A közel két és fél órás játékidő elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy minden karaktert megfelelő háttérrel tudjanak ellátni, és még az olykor egymással szemben álló szereplők motivációit és problémáit is érthetően, szájbarágás nélkül tudják elmesélni. Ugyanakkor arra nem volt elég, hogy egy egész életnyi információs lemaradást pótoljanak. Azok a nézők (köztük én is), akik nem ismerték eddig mélyrehatóan a gangsta rap, a hip-hop műfaját és képviselőit, sokszor elveszthették a fonalat, még ha kis időre is. Alkalmanként ugyanis el-elhangzik egy név, egy utalás, ami a rajongóknak teljesen más kontextusba tudja helyezni az eseményeket. Ráadásul többször is előfordul, hogy a lényeges dramaturgiai fordulatokat az elhangzó – éppen megszülető – dalok szövegeiből kellene megismernünk, de ember legyen a talpán, aki tud anyanyelvi szinten angolul, mégis megérti a pörgős, durva akcentussal elrappelt dalok mondandóját.

Straight Outta Compton mellett semmiképpen sem szabad szó nélkül elmenni. Annak ellenére sem, hogy bár az alapjául szolgáló történet hatással volt a könnyűzenére, sőt hatása még mindig tart, a filmről már nem lesz ugyanez elmondható. Szerepe kimerül abban, hogy hiánypótló alkotásként a rajongók és a laikusok számára szórakozást és mély gondolatokat nyújt, ráadásként egy hiteles korképet a kora kilencvenes évek Amerikájáról.

A lemez

A kiadványon három kisfilm kapott helyett. Egyikük az N. W. A. születését hozza közelebb, másikuk a csapat zenei és kulturális örökségével foglalkozik, míg a harmadik a szereposztást tárgyalja ki.

Nardai Dorina

Nardai Dorina a ZSKF szabad bölcsészet, majd az ELTE BTK filmtudomány szakán diplomázott. 2011 óta a Filmtekercs szerkesztőségének tagja. Specializációja a gender témák, a dráma, a krimi, a thriller, valamint a spanyol, francia, német és távol-keleti film.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com