Kritika

A foci fejben dől el – Sérülés

serulesAz amerikai futball elhallgatott, halálos veszélyességére hívja fel a figyelmet a Sérülés. Will Smith filmje egy izgalmas, patológiai nyomozásnak induló, majd médiaharcba torkolló, valós történetet mesél el, ám hiába a neves színészek és az ígéretes kezdés, a dráma kiszámítható, hollywoodi sémákba fullad.

Peter Landesman láthatóan érdeklődik az igaz történetek, a kórházi világ és a meghurcolt hősök iránt. Első rendezésében, a Félelmetes napban a Kennedy-gyilkosság utáni napok döbbenetét mutatta be abban a kórházban, ahol az elnököt próbálták megmenteni, a forgatókönyvíróként jegyzett Jobb, ha hallgatsz című filmben pedig Gary Webb oknyomozó újságíró történetét mesélte el, akit egy ügy sikeres felgöngyölítése után a CIA akart tönkretenni. A Sérülésben Landesman az orvosok életét ötvözte az igazság feltárásának küzdelmével: bonctani drámájának egyediségét pedig éppen az adja, hogy bár a történet az amerikai futball körül bonyolódik, nem a játék áll a középpontban – sőt a sportágat bírálják és kritizálják, ami amerikai filmben nem túl gyakori –, hanem egy patológus felfedezése a lényeg.

Az eredeti cím Concussion (Agyrázkódás) sokkal jobban kifejezi, mire is összpontosít Landesman. A nigériai származású Dr. Bennet Omalut (Will Smitht), a kiváló, bár kissé magának való neuropatológust nem hagyja nyugodni egy futballsztár különös halála. 2002-ben Mike Webster (David Morse) utolsó heteiben szinte teljesen elvesztette az eszét, visszataszítóan szétcsúszott, hangokat hallott, de orvosa (Alec Baldwin) semmit sem talált a vizsgálatok során. Dr. Omalu a boncolás során felfedezett egy, az agyban lévő elváltozást, amely a sorozatos agyrázkódásoktól alakult ki. Közben egymás után kezdtek meghalni a Websterrel egyidős játékosok, akiknek az agyában szintén meglelte az általa elnevezett CTE (krónikus traumatikus enkefalopátia) jeleit. Dr. Omalu figyelmeztetni akarta kutatási eredményeivel a fociláztól elvakult embereket, ám emiatt a Nemzeti Futball Ligát és a rajongókat is magára haragítva egy médiaharc kellős közepén találta magát.

serules2

A konfliktus kialakulásáig, azaz a betegség jelentkezéséig és felismeréséig a Sérülés kifogástalanul összerakott filmnek tűnik. A meglepően izgalmas és nyugtalanító hatású boncolások, a nyomasztó feszültség a rideg képekkel és a hiteles színészi alakításokkal egyből felkeltik a néző figyelmét. David Morse – még Will Smith-nél is emlékezetesebb, holott csak az expozícióban szerepel – remekül lavíroz a szélsőséges végletek között mozgó, hol ellenszenves, hol példaképnek tekinthető futballcenter bőrében. Az életrajzi filmekben szokatlan bűnügyi filmes elemek pedig felpezsdítik a történetet.

A láthatatlan ellenség, a Nemzeti Futball Liga össztüze megfoghatatlan félelmet és nyomást gyakorol egy hétköznapi embernek és környezetének az életére. Landesman remekül játszik a váratlan zsánerkeverésekkel, a pszicho- és a politikai thrillerek vegyítése mellett némi krimi utánérzést is belecsempészett a sztoriba. Elvégre a boncteremben Dr. Omalu egy ismeretlen „gyilkos” után kutat. Több patológiai nyomozás talán jót is tett volna a filmnek, de megjegyezném, hogy időnként azért túlmagyarázták és misztifikálták a problémát. Józan ésszel gondolkodva egyáltalán nem meglepő, hogy mentális következményei lesznek annak, ha iszonyatos erővel, folyamatos ütések érik valakinek a fejét.

A Sérülés a valódi mondanivaló megtalálása közben kezd mélyrepülésbe, ugyanis Landesman egyszerre óhajtja az idegenség megélését és az amerikai álom kritikáját közvetíteni filmjével. Dr. Omalu családi életén keresztül megmutatná, hogy napjainkban mennyi gyűlölettel és hátránnyal kell szembesülnie egy bevándorolónak, miközben kényszeresen vágyik a beilleszkedésre. Hiába szánták azonban fricskának, hogy egy idegenből jött színesbőrű milyen támadások mellett és áldozatok árán érhet el sikereket a szabadság hazájában, az alkotók ezt túlzott vakbuzgósággal ábrázolták. A sok szentimentális, önmegvalósítási monológ miatt az amerikai álom kritikája nem tud kiteljesedni, holott a Sérülés mindeközben egy izgalmas szemléletváltozásra hívja fel a figyelmet.

Már nem az egyház, hanem a multicégek befolyásolják a fejlődés menetét, és ahogy a filmben utalnak is rá, a meccsek az új misék, a stadion az új templom, ahova hetente egyszer elmennek a futballhívők. A focinak, a sportistennek létszükséglete, hogy legyenek újabb és újabb feláldozható játékosai, akiket piedesztálra emelhetnek, hogy odavonzzák az embereket a pénzükkel együtt a meccsekre. Ebbe a világba pedig nem férnek bele az olyan „eretnekek”, mint Dr. Omalu, aki a tudomány ördöngös eszközével a halottaktól tud meg olyan titkokat, melyeket káromlás hangoztatni. A Liga pedig a modernkor máglyáján akarja Omalut megégetni, a média által semmisíti meg a szavahihetőségét, és hallgattatja el az igazságot.

Szádeczky-Kardoss Klára

Szádeczky-Kardoss Klára a Corvinus Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakán végzett. 2016-ban csatlakozott a Filmtekercs szerkesztőségéhez. Újságírói tevékenysége mellett novellákat is ír.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com