Kritika

Kimosakodott fekete vagy bemocskolt fehér? – A gyűlölet, amit adtál

A gyűlölet, amit adtál (The Hate U Give)

A bőrszín mennyiben identitásformáló tényező? Megőrizheti-e integritását egy afroamerikai tini, ha fehérekkel jár egy iskolába? A gyűlölet, amit adtál kurrens kérdéseket feszeget és a felszín alá is bekukkant.

Az Egyesült Államokban az utóbbi évek legfontosabb ifjúsági regénye kétségkívül A gyűlölet, amit adtál című kötet volt. A könyv példa nélküli módon belülről ábrázolta az afroamerikai közösség megosztottságát. Irányokat mutatott fel, nem hárította át a felelősséget a fehérekre, dilemmázott, mélyen a köldökre nézett, közben mégis élvezhető és közérthető volt. Filmes adaptációja azért volt hatalmas kihívás, mert mindezen értékeket képviselnie kellett, és lehetőleg még hozzá is adnia. Nézzük, sikerült-e!

A történetet szinte teljes mértékben átvette a film. Starr (Amandla Stenberg) magániskolába jár, ahol kvázi ő az egyetlen fekete bőrű diák. A gazdagok közé sikeresen illeszkedett be, gettóbeli gyerekkori barátai azonban állandóan piszkálják emiatt. Az általa felépített egyensúly azonban alapjaiban megremeg, amikor barátját lelövi egy fehérbőrű rendőr igazoltatás közben. Starr a kocsiból ülve nézi végig az eseményt.

A gyilkosság után döntenie kell: vagy megtartja stabil életét, vagy kiáll meggyilkolt barátjáért.

Morálisan egyértelmű döntést kell a főszereplőnek meghoznia, azonban ez korántsem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik. A film megannyi szempontból árnyalja a kérdést. Először is a lelőtt Khalil (Algee Smith) drogot árult, a média így dílernek állítja be. A helyi maffia megpróbálta beszervezni, a temetésen meg is jelenik a főgonosz King (Anthony Mackie). Még inkább bonyolítja a helyzetet, hogy a gengsztervezér szeretője éppen az a nő, aki Starr féltestvére, a szintén magániskolába járó Seven (Lamar Johnson) anyja. A gimnázium fehérbőrű többsége sem homogén. Starr pasija, Chris (K.J. Apa) úgynevezett wigga (wanna-be-nigga, olyan fehérbőrű, aki rajong az afroamerikai kultúráért). A lány egyik barátnője elítéli, hogy Starr kiáll a megölt drogdílerért, a másik viszont azt szeretné, hogy a konfliktus ne feszítse szét a barátságot.

A gyűlölet, amit adtál (The Hate U Give)

Ebbe a végtelenül komplex koordináta-rendszerbe csöppen bele a főhős, és Amandla Stenberg kifogástalan alakítása révén a néző is. Az ifjú színésznő játéka a film egyik legnagyobb erénye: hihetetlen energiával bír a vásznon, és remekül képes ábrázolni azt a tengernyi ellentmondást, amit egy pejoratívan „kimosakodott”-nak nevezett afroamerikainak fel kell oldania a boldog élet oltárán. Starr a gyilkosság látványa révén identitásválságba süllyed. Fehér legyen vagy fekete?

A felszínen tehát a rendőri túlkapásról szól a film, valójában az csak a kiindulópont, és rövid időn belül el is kanyarodik attól. Az eredeti téma legfontosabb filmje a mai napig Ryan Coogler Az állomása (Fruitvale Station), amely az áldozat szempontjából elemzi a helyzetet. A gyűlölet, amit adtál viszont a túlélőéből. Az előbbi a gyilkosság értelmetlenségét hűen ábrázolja, és érdemeit éppen az adja, hogy ezt sallangok nélkül mutatja be. Utóbbi tovább lép: rendben, egy ártatlan afroamerikai halála értelmetlen, de milyen életet kell élni ahhoz, hogy ez ne történjen meg többé?

A rendkívül sokrétű és számtalan ponton árnyalt bonyodalom az, ami kiemeli, de egyből el is gáncsolja A gyűlölet, amit adtált.

Magától értetődő módon ennyi szegmenst nem lehet teljes értékűen kifejteni az egészestés filmek játékideje alatt, különösen úgy, hogy még a média ellentmondásait is megpróbálják beleerőltetni a történetbe. Egyértelműen látszik, hogy több filmes eszközt kellett volna használnia annak érdekében a rendezőnek (az egyébként inkább adaptációkkal foglalkozó George Tillman Jr-nak), hogy az alkotás kevésbé legyen papírízű. A kevés filmnyelvi megoldás közül az egyik, amit a rendező használt, hogy a gettó képi világát aranybarna, míg a középiskola képeit fémeskék szűrővel itatta át. Csakhogy a színekkel való játék pont egy meglehetősen elcsépelt eszköz, és épp azt az összetettséget nem adja vissza, amivel egyébként a történet rendelkezik.

A gyűlölet, amit adtál (The Hate U Give)

Ha visszanyúlunk Az állomáshoz, a különbség éppen a már említett sallangon van – sajnos A gyűlölet, amit adtál legrosszabb pillanataiban túlcsordul, szinte elérzékenyül saját magán. Különösen a játékidő második felében nem tudott ellenállni a rendező a giccsnek. Pedig itt található a film legerősebb jelenete, amelyben Starr összeveszik a barátnőjével, hirtelen két, szinte hermetikusan elzárt élete felrobban a feszültségtől, és úgy esik neki a lánynak, hogy abban az összes néma elnyomás visszaüt.

Az említett jelenetből is látszik, hogy – számomra kissé meglepő módon – A gyűlölet, amit adtál sokkal jobban működik a felnőtté válás történeteként (coming-of-age), mint afrofilmként.

Maga a film kanonizációja is ebbe az irányba fordult, tinidrámaként aposztrofálták a tengerentúlon. A film húzónevei ráadásul olyan színészek, akik nem túl ismertek egy bizonyos kor fölött, de rendkívül népszerűek a tinik körében (a főszereplő Amandla Stenberg mellett ilyen például K.J. Apa is). Egy szempontból ez mindenképp jó, hiszen a kiváló és rendkívül aktuális történet így eljut a tinédzserekhez is.

Egy másik szempontból viszont veszteséget is jelent a műfaji meghatározás – jellemző, hogy a díjszezonban kevés szó esik erről a filmről. A gyűlölet, amit adtál ugyanis nem tudott túlnőni a zsáneren, ellentétben az eredeti regénnyel, ami az angolszász irodalomban „young adult”-nak nevezett (fiatal felnőtteket megcélzó) kategóriából indulva általánosan ismertté vált. A végeredmény így különösen azok körében lesz meghatározó filmélmény, akik az eredeti könyvet nem olvasták.

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. tothnandor@filmtekercs.hu