Kritika

A hippi korszak Lolitája – A tinilány naplója

diaryofateenagegirl„I had sex today… holy shit!” – hangzik A tinilány naplójának első mondata. Ebből a markáns megnyilatkozásból akár az egész filmet is kibonthatjuk.

Először is főhősünk, a 15 éves Minnie a fenti mondattal rögtön el is vágja az esetleges Lolita-párhuzamokat, melyeket a film szinopszisa támaszthat: igaz, hogy viszonyt kezd édesanyja pasijával, de a helyzet inkább Lolita-paródiának mondható. A saját külsejével elégedetlen, béna ruhákat hordó, önmarcangoló és nem túl népszerű Minnie (Bel Powley) nem az a tipikus csábító, a dögös Monroe-ból (Alexander Skarsgard) pedig hiányzik mindennemű erkölcsi aggály, és a bűntudattal teli epekedés helyett rögtön – mint láthatjuk: az első mondattal, in medias res – a lényegre térnek.

Az idézett mondat ugyanakkor stilárisan is kapásból A tinilány naplójának esszenciáját nyújtja, azaz megágyaz a film szókimondó stílusának is. Marielle Heller filmje nem finomkodik, nem kertel sem a szavak, sem a képek terén: Minnie mindent kimond (pontosabban: naplóbejegyzésként magnóra rögzít) és mindent megtesz, ami eszébe jut. Emellett a (piszkos) fantáziája gyakran meg is elevenedik animációs betétekben – a fim ugyanis Phoebe Gloeckner önéletrajzi ihletésű képregényének adaptációja, melynek főhőse a szerző alteregójaként képregényrajzoló szeretne lenni. Minnie legfőbb kedvtelése a rajzolás, amely a készülő képregény mellett elsősorban pajzán vagy bizarr műveket jelent. A filmnek keretet adó napló mellett számára a rajzolás is az öndefiniálás eszköze.

a_tinilany_naplojaVégül a nyitómondattal a filmet meghatározó lelkiállapot is exponálódik: A tinilány naplója azt az ismerős élethelyzetet mutatja be nagyon érzékletesen, amikor hirtelen túl sok minden történik körülötted, egyik új esemény vonzza a másikat. A történések szükségszerűen átformálnak, te pedig csak kapkodod a fejed és próbálsz tisztába jönni magaddal. A tinilány naplója pont arról a folyamatról szól, ahogyan Minnie feldolgozza mindezt, közben pedig elfogadja önmagát. Ehhez a testének felfedezésén át vezet az út, melynek során néhány elég meredek élmény is éri; de a történet idején, a hippi korszak alkonyán ez nem meglepő, főleg akkor, ha végigtekintünk Minnie kannabiszfüstben úszó környezetén. Eközben viszont – részben a napló segítségével – a test mellett megtörténik a lélek feltérképezése is, s ahogy egy jó coming-of-age dramedy-től elvárjuk, Minnie győztesként, felnőttként kerül ki a kalandokból.

a_tinilany_naploja_2A tinilány naplója szerencsére nem kíván ítélkezni hősei felett: csak bemutatja egy átlagos lány kamaszkorának zűrös időszakát, ezen keresztül pedig képet ad a korszak általános állapotairól is; Minnie és Monroe mellett a néhány vonással felskiccelt anya és apa is problémás eset. A film mindezek ellenére óda a hippi San Francisco-hoz: a kamera élvezettel időzik el a jellegzetes meredek utcák, a panoráma vagy az aprólékosan kidolgozott tárgyi környezet képein. Nem mellesleg Minnie képregényterve is egyszerűen egy városi, San Francisco-i sétáról szól. Ez a mesteri környezetrajz pedig elengedhetetlen Minnie sajátos történetének megértéséhez.

Összességében viszont a célig vezető út egy kissé rögös, s ez elsősorban a rendezés számlájára írható – Hellernek ez az első filmje. A tinilány naplója részleteiben nagyon szórakoztató, de kicsit céltalan és epizodikus, mintha egy nagyobb egésznek a töredéke lenne. Ami állandóságot teremt és cementként működik, az Bel Powley jelenléte: a gumiarcú színésznő tökéletesen hiteles Minnie szerepében. Éppen emiatt van egy kis hiányérzetünk A tinilány naplója láttán: ez a hős, ez az alakítás megérdemelt volna egy ennél összeszedettebb filmet is.

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió. Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu főszerkesztője.
gyongyosililla@filmtekercs.hu

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com