Fókuszban Vászon nélkül

A ronda és finom – Mr. Turner

Mike Leigh: Mr. Turner

William Turner festő életrajzi filmje gyönyörű, de unalmas alkotás. 

A film

A szépség, az aprólékos kidolgozottság mostanában alapkövetelmény egy festő életét feldolgozó filmben – így a kérdés minden esetben az, sikerül-e tartalommal megtölteni a mozgó-képet vagy lenyűgöző, de üres látványosság marad csupán. Azaz sikerül-e a művész életében elegendő konfliktusforrást találni, érdekes hátteret építeni a híres festmények mögé. A Renoir egy kései múzsa és az általa kiváltott apa-fiú vetélkedés kapcsán vall Renoir művészetfilozófiájáról; a Malom és kereszt elvontabb síkon mozog, Pieter Bruegel Az út a Kálváriára című képét elevenítette meg, hasonlóan izgalmas és tartalmas alkotást eredményezve. A Mr. Turner viszont látszólag semmiről nem szól, a művész életén belül semmire nem fókuszál – ha alaposabban a film mélyére nézünk, az események összeállíthatóak egy tragikus tablóvá, a felszínen William Turner mégsem csinál mást a filmben, „csak” él.

Életrajzi film lévén ez nem lenne szabad, hogy megütközést okozzon. Csakhogy William Turner életében nem sok izgalom adódott (nem úgy, mint Picassóéban) – néhány furcsaság igen, például élete nagy részét az apjával együtt töltötte; szeretett csavarogni, melynek eredményeképpen utolsó éveiben szó nélkül eltűnt, és egy özvegyasszonnyal élt álnéven. Emellett mogorva, emberkerülő különc volt, legalábbis a film szerint. Érzéketlen magánember, makacs művészforradalmár, aki a saját útját járta, nem volt tekintettel sem az unalmas korízlésre, sem a szeretteire. Magányosan festette a tengert, a hajókat – valljuk be, ebből nehéz akciódús filmet készíteni. És nem is kell: önmagukban az elfojtott érzelmek, a szótlanság sok kibeszéletlen, tragikus eseményhez vezethet – és vezet is, már amennyire meg tudjuk ítélni; de alig látunk a dolgok mélyére. Ez pedig már egy ilyen filmnél hiba.

Mike Leigh: Mr. Turner (Timothy Spall)William Turner mindent alárendelt a művészetnek, ez világos; még saját egészségét sem kímélte. Ám a filmből mégsem értjük és ismerjük meg Turnert, nem kerülünk bizalmas viszonyba sem vele, sem a képeivel. Még az sem egyértelmű, kortársai hogyan ítélték meg őt. Hol ő űz gúnyt az akadémikus művészekből, hol őt gúnyolják, fitymálják – talán ezek a legjobb jelenetek, itt kerülhetünk legközelebb a művészhez; máskor megszállott rajongókkal találkozik. A Mr. Turner egyetlen megragadható konfliktusa áttételesen a festő személyiségéből (és külsejéből) adódik – feltűnő ugyanis a disszonancia a gyönyörű, finom Turner-képek és a kiállhatatlan személyiségű, előnytelen megjelenésű figura közt.

mr_turner_3De még ez a burkolt, noha érdekes ellentmondás is kifejtetlen marad – hiányzik ugyanis a magyarázat, a rózsabimbó, így Turner lelkének titkai homályban maradnak. A rendező, Mike Leigh a csendes hétköznapi tragédiák mestere (Titkok és hazugságok, Még egy év), a Mr. Turner mégis túl csendes film lett ahhoz, hogy átélhető legyen a festő életének szomorúsága. Drámai történet híján a látvánnyal vigasztalódhatunk – ez valóban pazar, megérdemelte a számos ehhez kötődő Oscar-jelölést. Lélegzetelállító tájképekben sétál a festőt alakító Timothy Spall – annyit legalább megérthetünk, mi inspirálta Turner képeit. Ha másért nem, amiatt volt értelme elkészíteni a filmet, hogy felhívja a figyelmet a mester életművére – azóta például egy brit aukción rekord áron kelt el egy Turner-kép.

A lemez

A meglehetősen gazdag kiállítású kiadvány tartalmaz egy audiokommentárt, egyenesen Mike Leigh rendezővel, néhány kimaradt jelenetet és egy kisfilmet A sokszínű Mr. Turnerről.

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás. Újságíróként dolgozik több médiumnál. A Papírfény rovatot vezeti. [email protected]

Hirdetés

Hirdetés