Vászon nélkül

A Vadnyugat megőrjít – A kelletlen útitárs

a_kelletlen_utitars_4A kelletlen útitárs női filmnek indul, aztán furcsa mód megfeledkezik a hőseiről, így nehezen értelmezhető üzenettel hagy magunkra.

A film

Tommy Lee Jones otthonosan mozog a tág értelemben vett Vadnyugaton – legyen kortárs (Melquiades Estrada három temetése) vagy történelmi a környezet, a színész-rendező mindig valami sajátos, ritkán látott minőséget fedez fel a sokszor feldolgozott helyszínben, az ott élők kevésbé ismert arcát bemutatva. A kelletlen útitárs is egy sokkolóan szokatlan alaphelyzettel indít – sokáig úgy tűnik, a kibontakozás is méltó lesz a felütéshez, de egy ponton meglepő irányt vesz a történet. Hogy ekkor mi történt, érthetetlen – a végig nagyon nyers és kíméletlen, 9/10-es filmből egyszeriben egy célját tévesztett, csapongó művészfilm lett.

De kezdjük az elején. A kelletlen útitárs a Vadnyugaton lehetséges női szerepek problematikusságára hívja fel a figyelmet – a megszokottnál sokkal merészebben kiélezve a helyzetet, ugyanis itt a nők vagy beleőrülnek, vagy belehalnak a rájuk kényszerített vagy kellemetlenné, teljesíthetetlenné vált elvárásokba. A négy központi női karakter közül csak hármat nyilvánítanak őrültnek, de a negyedik, az őket hazakísérő Mary Bee Cuddy (Hilary Swank) is látványosan fuldoklik a látszólagos függetlenségben, így őrült tettekre is képes.

a_kelletlen_utitars_3A három „őrült” nő esete a házasság lehetséges kudarcait listázza: a háziasszonyként, anyaként vagy feleségként csődöt mondó nők úgy dolgozzák fel a feldolgozhatatlan tragédiákat, hogy kivonulnak a világból – más kérdés, hogy a kudarcokért nehezen okolhatóak. Ők mégis drasztikusan reagálnak, a férjeik pedig lemondanak róluk; ezért a hazaszállítás. Mary Bee látszólag erősebb náluk, hiszen egyedül próbál talpon maradni a férfiak uralta világban, de a film tanúsága szerint ez is kivitelezhetetlen – elvállal egy alapvetően férfimunkát, de közben két sikertelen kísérletet is tesz arra, hogy férjet találjon magának. Ha viszont találna, akkor bizonyára úgy végezné, mint a másik három. Azaz nőnek lenni a Vadnyugaton egyszerűen lehetetlen.

Ha ez még nem lenne elég kritikus Vadnyugat-értelmezés, a film során egyre inkább bebizonyosodik: a helyszín, a pionír-élet nemcsak a nőket, de a férfiakat is tönkreteszi. A kietlen, minden otthonosságtól mentes helyszín az, ami brutális tettekre kényszeríti az itt tengődőket. A jellegzetesen kortárs, kiábrándult gondolatiságú filmet az teszi (átmenetileg) női filmmé, hogy rámutat: ennek ellenére csak a nőket zárják be, a férfiak csendes, civilizáltnak álcázott megszállottságukban élhetik világukat.

a_kelletlen_utitarsSajnos az ígéretes filozófiai alapozás ellenére A kelletlen útitárs nem igazán tud mit kezdeni ezzel a messzire vezető problematikával. Amerika-kritikának nem elég explicit, amit látunk, de végül nem bomlik ki eléggé egyik őrült nő személyisége sem. A film megelégszik annyival, hogy „megőrültek”, innentől fogva pedig szinte biodíszletként hurcolják őket át az országon – még a kicsivel nagyobb hangsúlyt kapó, három gyerekét elvesztő anya (az epizodista Meryl Streep lánya, Grace Gummer játssza) sem emelkedik ki közülük. Épp emiatt a jól bevált utazás-motívum is kiaknázatlan marad: csak a két főszereplő, Mary Bee és Tommy Lee Jones karaktere, a „kelletlen útitárs” George Briggs kerül közelebb a nézőkhöz.

Egy ponton aztán érezhetően meg is törik a film: amikor Mary Bee kilép a történetből – ez egészen meglepő húzás, hiszen egészen addig úgy tűnt, ő a főszereplőnk, ráadásul ez a fordulat egyáltalán nem következik az előzményekből. Rossz ezt kimondani, de olyan, mintha Tommy Lee Jones férfiúi egója győzött volna, hiszen innentől A kelletlen útitárs megszűnik női filmnek lenni, azaz elveszíti eddigi értelmezési keretét. Ahogy fokozatosan eltávolodunk Mary Bee-től, úgy kerül át a hangsúly George Briggsre, ami ugyan igazolja „a férfiak is őrültek”-gondolatot, a történet kifutása mégis megkérdőjelezhető. A film jelenetről jelenetre rosszabb lesz – érthetetlen például Hailee Stanfield beemelése, akinek a karaktere csak lóg a levegőben, nem jut elég idő kibontani egy újabb, az eddigiektől érezhetően különböző női figurát.

a_kelletlen_utitars_2Nehéz ítéletet mondani A kelletlen útitársról, hiszen értékelhetjük félresiklott szerzői szándékú, öncélú filmként és megbicsakló dramaturgiájú, de eredendően bitang erős alkotásként is – ami mindenképpen javára írható, hogy gondolatébresztő mű, ráadásul egy csomó alulértékelt színésznek kínált jobbnál jobb szerepeket.

A lemez

A kiadvány nem tartalmaz extrákat.

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás. Újságíróként dolgozik több médiumnál. A Papírfény rovatot vezeti. [email protected]

Hirdetés

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés