Kritika

A vasárnapi iskola szupersztárja – Joshua

joshua2Mi lenne, ha Isten Fia újra ellátogatna a Földre, és egy mai ember képében élne köztünk? Erre a kérdésre ad vitatható válaszokat a Joshua című film, miközben rangos színészek kínlódnak a vasárnapi iskola oktatófilmjéhez illő történettel. Épp annyi sikerrel, mintha vízen próbálnának járni.

A film

Magányos, visszafogott, ugyanakkor feltűnően jóképű férfi érkezik egy amerikai kisvárosba, Auburnbe. Kibérel egy düledező pajtát, ahol fafaragóműhelyt és otthont rendez be magának. A városka lakói gyanakodva figyelik minden mozdulatát: nincsenek hozzászokva az idegenekhez, ráadásul az újonnan érkezett fickó rendkívül titokzatosan viselkedik. Hamarosan kiderül, hogy a keresztnevén bemutatkozó Joshua egy páratlanul önzetlen ember, akinek a puszta jelenléte is jó hatással van a körülötte lévőkre, és – bármiféle jutalom reménye nélkül – ahol csak tud, igyekszik segíteni az auburnieken. Eleinte apró, kedves gesztusokkal járul hozzá a közösség összekovácsolódásához, később viszont tettei természetfeletti méreteket öltenek. Joshua végleg elnyeri a városlakók bizalmát, amikor szemük láttára csodákat visz véghez. Amikor feltámaszt egy halottat, még a Vatikánba is meghívják. Semmi kétség: ő Isten Fia, aki kétezer év után újra a Földön jár.

A rendező, Jon Purdy monumentális feladatot vállalt, amikor úgy döntött, Joseph Girzone regénye alapján elkészíti a Joshuát. A Földön járó, emberi testbe költözött Isten képzete kérdések lavináját indítja el. (Fontos megjegyezni, hogy nem Jézus második eljöveteléről, vagyis a Jelenések könyvében leírt Apokalipszisről van szó, hanem egy „mi lenne, ha…” típusú ábrándozásról). Egyetlen film és egyetlen rendező sem vállalkozhat arra, hogy mindet megválaszolja: azzal azonban számolnia kell, hogy amennyiben nem csak magát a hitet, mint érzelmi vagy lelki tényezőt, hanem a vallást, mint intézményi rendszert is témájává teszi, minden kijelentésének politikai jelentősége lesz. Mit állít azzal a film, hogy Joshuát ökumenikus indíttatású figuraként mutatja be (segít a baptistáknak újjáépíteni a templomukat, elmegy a római katolikus misére, csodát tesz egy hamis próféta által vezetett vallási szekta gyűlésén) majd hirtelen a Vatikán színeibe öltözteti, amikor találkozásukkor megdicséri a Pápát szép munkájáért és odaadó szolgálatáért? A film nagyravágyóan spekulál, és érzékeny területeket érint anélkül, hogy ezt tudatosítaná.

joshua

A Joshuát alakító sármos, átható tekintetű Tony Goldwyn (akinek legnagyobb szerepe talán a Tarzan című animációs film főhősének szinkronizálása volt, legutóbb pedig A beavatottban láthattuk) időnként tanácstalanul toporog, mintha kínosan érezné magát a jófiúk non plus ultrájának szerepében. Az Amadeus főszerepéért Oscar-díjjal jutalmazott F. Murray Abraham (A sebhelyesarcú, A Grand Budapest Hotel) egészen addig hiteles tud maradni a mogorva, konzervatív kisvárosi pap szerepében, amíg Joshuát hamis prófétának hiszi, és fenyegetést lát benne. Azonban amint a Krisztus-alak megérinti, és ő rájön, hogy valóban Isten Fia áll előtte, nem alázatossá vagy bűnbánóvá, hanem egyenesen infantilissá, túlbuzgóvá válik. A pápát alakító, Oscar-díjra jelölt olasz karakterszínész, Giancarlo Giannini (Hannibal, Casino Royale, Quantum csendje) sokkal jobban meg tudja őrizni méltóságát még mély megrendülésében is – a közte és Joshua között lezajló jelenet azonban érzelmileg annyira túlterhelt, valószerűtlen és valószínűtlen, hogy a katarzis helyett a karikatúra felé mozdul el. Egyedül a kevésbé ismert, leggyakrabban sorozatszerepeket játszó Kurt Fuller (Wayne világa, Ki nevel a végén?, Éjfélkor Párizsban) alakítása igazán emberi: az önbizalomhiányos, örökké tétovázó és saját magában nem bízó „kispap” őszinteségével és humorával igyekszik közel kerülni az emberekhez és a gyülekezethez. Poénjai többször képesek lendíteni egyet a film gyermekeknek szánt képeskönyvbe való történetén, amelyen a cselekmény epizodikus építkezése és gyors tempója is javít valamennyit. A vágó külön dicséretet érdemel, a film vizuális megoldásai azonban a legjobb esetben is csak a tévéfilmes fogások színvonalát érik el.

Amennyiben semmi mást nem vártunk a Joshuától, minthogy megerősítsen minket a Megváltó határtalan szeretetében, akkor elégedetten és kellően meghatva érezhetjük magunkat a stáblista alatt. Ha azonban mint filmet is élvezni kívántuk az eltelt másfél órát, megnéztük volna, hogyan bontakozik ki a rangos szereplőgárda, netán az egyházzal kapcsolatos bizonyos erkölcsi kérdésekre is szerettünk volna hiteles választ kapni, joggal lehetünk csalódottak.

A lemez

A kiadvány bónuszanyagként csupán előzetest és képgalériát tud felmutatni.

Magyar Vivien

Ez a szerző még nem töltött fel információt. Ígérjük, hamarosan pótolja!

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!