Kritika

Altesti utazás – Gulliver utazásai

Karinthy szerint az irodalom egyik legfatálisabb tévedése, hogy Jonathan Swift vitriolos politikai szatírájából, a Gulliver utazásaiból gyerekeknek szóló mesét faragott az utókor. Nem szeretnék vitába szállni nagy írónkkal, de ha még élne, Karinthy bizony nem a meseváltozatokat tartaná a Gulliver legnagyobb megszégyenítésének. Bizonyos producerek ugyanis gondoltak egy nagyot és fingós-hasraesős vígjátékba csomagolták Swift háromszáz éves regényét.

Sokatmondó a tény, hogy Swift művének mindössze egyetlen jelenete maradt meg Rob Letterman filmadaptációjában. Ez pedig nem más, mint mikor főhősünk vizeletével oltja el a lilliputi városban terjedő tűzvészt. Ez nagyjából ki is meríti a hasonlóságot az alapanyag és a belőle készült film (adaptációnak nem nevezném) között.

Lettermanék nagy ötlete az volt, hogy veszik Swift regényének egyszavas vázlatát, miszerint egy hajótörött férfi számára játékméretű emberek apró országába kerül (megjegyeznénk, ez természetesen csak töredéknyi része a swifti történetnek), valahogyan kanyarintanak köré egy altesti poénokkal tűzdelt vígjátékot, majd főszereplőnek megnyernek egy erre a műfajra szakosodott sztárt, jelen esetben Jack Blacket.

Így lesz a 18. századi hajóorvosból 21. századi lúzer, aki hiába próbál csinos főnöknőjénél (egy napilap utazási rovatának szerkesztőjénél) bevágódni. Végül unszolására a kollegina elküldi őt a Bermuda-háromszögbe (hova máshova), ahol hamarosan kilyukad Lilliput törpeállamban (rossz szóvicc, tudom…). Ami ezután következik afféle „szabad ötletek jegyzéke”, vagyis milyen altesti és hasra esős poénok épülhetnek arra a szituációra, ha valaki ötvenszer nagyobb vendéglátóinál és városuknál.

A probléma az, hogy ha félretesszük minden ellenérzésünket aziránt, hogy Letterman nyilvánvalóan meggyaláz egy klasszikust, és kizárólag a filmet magát vizsgáljuk, akkor sem tudjuk elégtelennél jobbra értékelni a produktumot. A poénok nagy része infantilis, önismétlő, és leginkább az óvodás-alsós korosztályt célozzák meg. Fingás, vizelés és felesleges ugrabugrálás (a filmvégi táncikós jelenet mindennek az alja).

A történet bugyuta, kiszámítható és még véletlenül sincsen semmi köze az eredeti alapanyag szatirikus éléhez. De nyilvánvalóan nem is ez volt a cél. Hanem az, hogy röhögjünk, mikor Jack Black egy óriásrobottal harcol, vagy amikor rövid időre az óriások országába vetődve, egy gigantikus kislány játékbabának használva bepólyázza és cumiztatja őt (a freudi vonatkozások ismertetésétől most eltekintenék).

Jack Blacket nem vádolhatjuk egyedül ezért a borzalomért. Volt már ő vicces, amikor normális filmet kanyarintottak köré (Nagyon nagy ő), és még rockerparódiaként is élvezhető volt (Rocksuli, Tenacious D), azonban munkássága hamar zuhanórepülésbe váltott, mára nagyjából kizárólag az ehhez hasonló sztereotip ugrabugra szerepekben égeti magát (Nacho Libre).

Gullivert utolérte a végzete. Mehet a McDonaldsba a gyerekmenühöz ajándéknak, kacaghatnak rajta kicsik-nagyok, akik a producerek reményei szerint tömegestül ülnek be rá a félliteres kóla és a 3D-s szemüveg társaságában (ezt némiképp cáfolja, hogy a bemutató után a film – jogosan – megbukott). Karinthy rémálma vált valóra. Swift gúnyos korrajzából nem (csak) gyerekmese lett, hanem rágógumi. Mindennek a legnagyobb vesztese pedig az a korosztály, akik valószínűleg csak ebben a verzióban fogják ismerni Gulliver kalandos történetét. Kár érte.

Gulliver utazásai (Gulliver’s Travels)
színes, szinkronizált, amerikai vígjáték, fantasy, 85 perc, 2010

rendező: Rob Letterman
író: Joe Stillman, Nicholas Stoller
operatőr: David Tattersall
producer: Ben Cooley, John Davis, Gregory Goodman, Jack Black
vágó: Alan Edward Bell, Maryann Brandon, Nicolas De Toth, Dean Zimmerman
zene: Henry Jackman

szereplők:
Jack Black (Lemuel Gulliver)
Jason Segel (Horatio)
Emily Blunt (Mary hercegnő)
Amanda Peet (Darcy Silverman)
Billy Connolly (Theodore király)
Chris O’Dowd (Edward tábornok)
T.J. Miller (Dan)
James Corden (Jinks)

Imdb-átlag: 4,8.

Forgalmazó: Intercom.

Megjelenés dátuma: 2011. 05.25.

Szinkron nyelv: magyar DD 5.1, cseh DD 5.1, angol DD 5.1
Felirat nyelv: magyar, szlovén, szerb, román, horvát, görög, cseh, angol
Extrák: -Bakiparádé -Kimaradt jelenetek – Nem tudom… Lemuel Gulliverrel – Kicsi és nagy – Jack Black nagyot gondol -Játék, Interaktív csocsó Gulliverrel -Előzetes

Ár: 3190Ft.

Rudolf Dániel

Nem is tudom mikorra vezethető vissza a film iránti érdeklődésem (értsd szenvedélyes rajongásom), talán valamikor ovis koromban történt először, hogy éles kritikusi szemmel elemeztem a Gumimacik aktuális epizódjait. Azóta sok víz lefolyt a Dunán. Jelenleg az ELTE bölcsészkarán tanulok filmtudomány mesterképzésen, korábban kommunikáció szakon végeztem a Kodolányi főiskolán, és időközben diákzsűriztem is pár filmfesztiválon.

Filmek: Elsősorban a filmtörténet és a klasszikusok érdekelnek, ezen belül bármi, Bergmantól a B-noirokig. „Emberi gyengeségemnek” a klasszikus Star Trek sorozat iránti rajongásomat tartom.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com