Fókuszban Vászon nélkül

Az őrület kiszámíthatatlanságának hiánya – A Stonehearst Elmegyógyintézet

stonehearst_asylum_3Számos Edgar Allan Poe történetet adaptáltak már vászonra. Rendszerint inkább kevesebb, mint több sikerrel. A Stonehearst Elmegyógyintézet, ami az író Dr. Kátrány és Toll professzor módszere című novelláján alapul, a szerencsésebb próbálkozások közé tartozik. A főbb szerepekben olyan színészekkel, mint: Sir Ben Kingsley, Michael Caine, Kate Beckinsale, David Thewlis és Jim Sturgess.

A film

„Semmit se higgyenek el a fülüknek, és csak félig higgyenek a szemüknek!” – hangzik el a film első öt percében a figyelmeztetés, ami egyszerre szól az ifjú elmeorvostanoncokhoz és a nézőkhöz. Ha nem lenne ilyen határozottan kiemelve, akkor is felettébb gyanús lenne minden, amivel az orvosi gyakorlat céljából érkező ifjú Edgar Newgate (Jim Sturgess) találkozik, miután a 19. század utolsó napjaiban átlépi a Stonehearst Elmegyógyintézet kapuját. Akinek van némi fogalma, hogy jellemzően mi zajlott ezekben az intézményekben, valószínűleg elcsodálkozik a vezető orvos, Dr. Benjamin Salt által vallott elveken, aki az olyan általánosan elfogadott módszereket, mint a lekötözés, verés, magánzárka és gyógyszeres kezelés határozottan elutasítja, és egy asztalnál ünnepli a karácsonyt az ápoltakkal. Ez még akkor is meglepő, ha elit családok rejtegetik itt a nyilvánosság elől kínossá vált rokonaikat. Nem árulok el nagy titkot – viszonylag gyorsan kiderül –, hogy egészen addig nem is volt így, míg az ápoltak magukhoz nem ragadták a hely vezetését.

stonehearst_asylumSajnos a későbbiekben sem aknázza ki a film maradéktalanul a helyzetekben rejlő lehetőségeket. Pedig sok ponton lehetne felsrófolni a feszültséget, de két pillanattal később, hogy felsejlik egy esetleges fordulat, ki is derülnek a homályos részletek, mind a nézők, mind a főszereplő számára. Ez még akkor is hiányérzetet okoz, ha a rendező, Brad Anderson (A gépész, A hívás) nyilvánvalóan elsősorban arra koncentrál, hogy néhány jól megválasztott példán keresztül megmutassa, milyen elmosódott is lehet a határ a normális és az elmebeteg fogalma között. Elegánsan érzékeltetve, hogy időben is sokat változott, hogy kiből válhat egy ilyen intézmény lakója, illetve, hogy mennyire sötét foltokkal tarkított a pszichiátria – akárcsak az orvostudomány minden ágának – múltja. A viktoriánus kori Angliában például éppúgy elmegyógyintézetbe kerülhetett, aki nem érdeklődik a téma iránt, amiből családja vagyona származik, ha transzvesztita vagy alkoholista, és aki teáskannának képzeli magát. Sőt, a véletlenek szerencsétlen közjátékának köszönhetően tulajdonképpen bárkire rákerülhetett a bélyeg, egyik pillanatról a másikra.

stonehearst_asylum_2

Kevés olyan zavarba ejtő és izgalmas helyszín van, mint egy 19. századi angol elmegyógyintézet, ahol a főszereplő látszólag bizonytalanul, de határozott útvonalon botorkál végig a film 112 perce alatt egy szokatlan tárlatvezetésen, amelyen nem csak az elmezavar-, hanem a társadalmi ellentmondások egyes áldozatai kerülnek bemutatásra. Alapvetően jó elgondolás,  még az eredeti novella finom iróniáját is sikerült átemelni a vászonra, de jót tett volna a filmnek, ha kicsit kevesebb tanmesei íz, és kicsit több feszültség kerül ebbe az útba.  A sok helyen kiszámítható történetvezetés annyira hangsúlyos, hogy az elgondolkodtató és pontos felvetések, a remekül megteremtett miliő és a válogatott színészek A Stonehearst Elmegyógyintézetet a közepesnél csak kicsit jobb filmmé tehetik.

A lemez

A kiadvány nem tartalmaz extrákat.

Mlinárik Mariann

Mlinárik Mariann

Mlinárik Mariann az ELTE-n végzett filmelmélet és filmtörténet, illetve történelem szakon. Érdekli a marketing és a reklám világa, specializációja a horror és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek. [email protected]

Hirdetés

Hirdetés