A Mojave-sivatag tűzforró sziklavidéke és az általa kínált elképesztő látótávolság kiváló terepet biztosít egy macska-egér játékra épülő thrillerhez. A célkereszten túl épp ezért képes izgalmasan tálalni egy orvvadász (Michael Douglas) és egy nyomkereső (Jeremy Irvine) párharcát, de a karakterfejlődés átélhető kibontása már meghaladja Jean-Baptiste Léonetti rendezői képességeit.
A célkereszten túl egy adaptáció, Robb White Deathwatch című kötetéből készült – a (forgatókönyv)író volt felelős a kultikus tiszteletnek örvendő, és több feldolgozást is megérő Ház a Kísértet-hegyen sztorijáért. Ezért sem meglepő, hogy megint csak a helyszínválasztás menti meg az amúgy nem túl eredeti alapötlettel rendelkező produkciót. A Mojave-sivatag az Egyesült Államok legalacsonyabban fekvő, csaknem növénytelen sziklavidéke, egyben a Föld egyik legforróbb pontja – a rekordhőmérséklet elérte a +56 Celsius-fokot. A helyi nyomkereső fiatal ide kísér ki egy idős milliomost, hogy vadjuhokra vadászhasson. A cselekmény előrehaladtával azonban nemcsak az derül ki a jómódú idegenről, hogy orvvadász, de még egy helyi lakost is sikerült véletlenségből agyonlőnie. Innentől a helyzet adott: a kenőpénz helyett a lelkiismeretét választó fiúnak a végtelenbe nyúló pusztaságban kellene elrejtőznie egy gyilkos távcsöve elől.
A távcsöves puska közönséges tárgyi motívuma szimpatikus ellentétet formáz: a végeláthatatlan sivatagban alakít ki zárt szituációt. A feszültséget pedig csak fokozzák az egyszerű, ámde ügyes kézzel adagolt fordulatok, hiszen a terepet jól ismerő nyomkereső éppen a megfelelő dinamika közepette jut el egy-egy új menedékhelyhez. Jean-Baptiste Léonetti rendezőbe ráadásul szorult némi stílusérzék is, az akciójeleneteket képes apró, váratlan képi megoldásokkal feldobni, például az egyik redneck bunkerben egy kartonból készült, szüntelenül forgó távol-keleti nőalak teremt bizarr pillanatokat. De A célkereszten túl tájképei is hangulatosak: egyszerre megkapóak és feszültségkeltőek.
S bár fogalmam sincs, hogy Michael Douglas 72 évesen miért vállalta el ezt a jelentéktelen antagonista szerepet, kétségtelen, hogy színészi talentuma is szükséges ahhoz, hogy feszültebbé váljon a macska-egér játék. A színészóriás veretes erővel telepszik rá a vidéki srácot alakító, és színészként egyelőre csak a szárnyait próbálgató (Hadak útján) Jeremy Irvine-ra. Az orvvadász az első pillanattól elnyomja a fiút, hol egyszerűen serpaként bánik vele, hol kihívásnak érzi, hogy nevetésre kényszerítse, hol a lelkiismeretét sározza be. Kár, hogy a kettejük között kialakuló sivatagi párharc végül csak egyszerű Dávid és Góliát küzdelemmé csúcsosodik ki, ahol a parittyával szemben egy óriás terepjáró és egy felturbózott lőfegyver áll, jelezve egyfajta szegény-gazdag ellentétet.
A rendező azonban a vagyoni különbségek ütközésén túl más mondanivalót is igyekszik a háttérben kitárgyalni, és ez lesz A célkereszten túl veszte. A főhős fiatal nemcsak a nyomokat, hanem a helyét is keresi. Gyermekkori szerelmét felvették az egyetemre, vele tarthatna, de valami ködbe vesző családi hagyomány miatt a sivatag mellett dönt. Vesszőfutását egyfajta vezeklésként igyekszik láttatni a direktor, amelynek keretében nemcsak szerelme erősíttetik meg, de arról is örökre megtanulja a leckét, hogy hol a helye. Mi ezzel a probléma? Ehhez a szikár, letisztult thrillerhez egyszerűen nem illenek azok a giccses momentumok, amikor a protagonista kedveséről hallucinál, vagy éppen álmodik. Ráadásul túl laza ez a párkapcsolati szál ahhoz, hogy végül a szerelmesek közös erővel vegyék fel a harcot az életükre törő milliomossal szemben. Épp ez az otthonteremtő- és védő vonás sodorja az egyébként is egyszerű elemekből építkező filmet a B-kategóriás sablonok kietlen határvidékére.
Kár érte, mert A célkereszten túl alapötletében komolyabb lehetőségek rejlenek, a macska-egér párharcot például aktuális, és a vagyoni különbségeknél körmönfontabb problémák kibontására is fel lehet használni. Erre tesz majd kísérletet Jonás Cuarón, Alfonso Cuarón fia, aki a Desierto című thrillerben egy önbíráskodó határvédőt és egy illegális bevándorlót ereszt egymásnak a mexikói határvidéken. Reméljük, hogy ő több sikerrel jár, mint Jean-Baptiste Léonetti!
