A netflixes Death Note tökéletesen hozza Hollywood követelményeit; a történet leegyszerűsödött, érzelmesebb és mozgalmasabb lett. De ennek vajon ki örül?
A legújabb, Netflixen bemutatott Death Note filmadaptáció egyértelműen a Death Note-univerzum kult jelenségére alapozta nézettségi reményeit. Csakhogy jelen esetben nem csupán egy rosszul sikerült adaptációról, hanem az eredeti mű gondolatainak elárulásáról van szó. Így, aki azért nézné meg, mert a Death Note intellektuális-morális izgalmának folytatására számít, egyértelműen haragos és csalódott nézővé válik. Akinek viszont nem mond semmit ez a cím, annak a film egy gyenge középszer, afféle tinikrimi természetfeletti felhanggal. De nézzük, mi minden történt eddig Death Note-témában és ehhez hogyan kapcsolódik, illetve hogyan válik el a legújabb verzió.
A történet 2003-ban kezdődött, amikor Cugumi Óba Death Note mangasorozata kiadásra került (Takeshi Obata illusztrációival). Összesen 108 fejezetre nyúlt a történet, ám amint befejeződött 2006-ban, még abban az évben bemutatásra került az első adaptáció, vagyis egy 37 részes anime sorozat Tetsuro Araki rendezésében. Az anime világsikerét meglovagolva egy kétrészes, szintén japán élőszereplős film került a mozikba Shusuke Kaneko rendezésében: Death Note (2006) és Death Note: Az utolsó név (2006), ami még mindig a sikertörténet része.
Ezen kívül meg kell említenünk négy kapcsolódó művet: egy spin-off (Death Note: L örökösei, 2008), két tévésorozat (Death Note: New Generation, 2016 és Death Note, 2015) és még egy mozifilm (Death Note: Light Up the New World, 2016) formájában. Ezután érkezünk el 2017-ben az első amerikai feldolgozáshoz Adam Wingard rendezésében, aki leginkább misztikus horror és thriller filmek rendezőjeként ismert (Blair Witch, The Guest, A Horrible Way to Die). A Death Note esetében is maradt ezen a vágányon, az eredeti mangát/animét inkább alapötletként kezelte. Vagyis a történet magja megmaradt: egy gimnazista srác rátalál a halálisten füzetére, amibe ha valakinek beleírja a nevét, meghal.
A 2017-es filmváltozat egyetlen pozitívuma, hogy mert változtatni, ugyanakkor ez a már-már tiszteletlen hozzáállás a legerősebb negatívuma is. Persze a fő kérdés az, hogy mit ad cserébe? Még szigorúbban nézve, ad-e valamit? Vagy már megint, a “jaj ne, az amerikaiak hozzányúltak egy japán remekműhöz” esete áll fenn, ahogy az történt legutóbb a Ghost in the Shell kiüresítésekor. A Death Note anime változatának sikere sajátos hangulata mellett nagyjából három pilléren nyugszik. Izgalmasak a karakterek, a moralitás kérdése végig a középpontban marad, a nyomozás pedig egy pattanásig feszülő, intellektuális játék. Nézzük, hogyan alakul át mindez az évek és alkotások alatt.
Az anime grandiózussága a szolgalelkű japán élőszereplős verzióban unalmasabbá szelídült, az első rész szinte egy az egyben követi az animét, majd a második részben mintha észbe kaptak volna, hogy 37 résznyi sztoriból nem lehet mozifilmet készíteni, és végre lekanyarították az eseményeket. Az amerikai változatban ezzel szemben minden átalakul: a szereplők, a helyszín, a hangvétel amerikai tinisulis lett, ahol Light Turner ugyan okos, de korántsem olyan menő, mint japán elődje. Misa szerepét átvevő Mia pedig annál dögösebb és dominánsabb. Ezenkívül a film horror elemeket kapott: például Ryuk, a halálisten megjelenése szellemhistóriába illő zúzás, de valódi félelemkeltés helyett, inkább hatásvadász hűhó. Ryuk mondjuk itt is klassz, Willem Dafoe Ryuk hangjaként pedig egyszerűen pompás választás volt!
A netflixes Death Note-ban az első halál sokkal véresebb, drasztikusabb. A rendező szemmel láthatóan az egyszerűbb igénykielégítés felé tereli a filmet a komplex történetvezetés helyett. További plusz elem a második gyilkosság, Light édesanyjának megbosszulása, vélhetően az elegendő érzelmi szál bevezetése miatt. Ezután indul a világmegjobbító gyilkolássorozat, ám itt a szerelmes pár közös játékáról van szó.
Illetve Light Turner olyat tesz, amit Jagami Light sosem tenne: csak azért megosztja a Death Note titkát valakivel, hogy becsajozzon.
Ennél talán az is fájóbb változtatás, hogy a japán verzió következetesen kiállt morális mondandója mellett. Jagami Light ugyan az intelligencia bajnoka volt, de egyben elvetemült gyilkos. Az ő ellenpólusa L, aki hasonlóan magas agyi kapacitással rendelkezett, ám érzelmileg leginkább semleges, morálisan viszont megingathatatlan maradt. Ezzel szemben az amerikai L egy érzelmileg instabil, gyilkolásra is képes, őrjöngő figurává alakul, aki egy szál pisztollyal rohangál Light nyomában. Mindezzel a bizonyítás erejét, az igazságszolgáltatás helyességét feledve, ami az eredeti L lényege volt, s egyben az anime mondanivalója.
Így marad a Netflix Death Note-ja egy gyenge, üldözős popcorn mozi fantasztikus elemekkel és némi csavarral fűszerezve, ami ostoba tankként gyalul végig mindazon, ami az animében értékes vagy érdekes volt.
