Kritika

Egy történet, ami felfalja a szerzőket – Lopott szavak

Hagymaszerűen felépülő történetkomplexum, amelyben három férfi küzd az írói lét nehézségeivel. Nincs könnyű dolguk, ahogy a nézőknek sem.

A film

Rory (Bradley Cooper) kezdő író, aki sikerről álmodozik. Írásai azonban nem dobogtatják meg a kiadók szívét. A jóindulatú mosolyokba csomagolt elutasítások ellenére a fiatalember nem adja fel, habár kezdeti lendülete idővel megcsappanni látszik. Egy nap azonban minden megváltozik, amikor véletlenül egy még kiadatlan mestermű kerül a kezei közé. A kéziratot olvasva a fiatal író egyrészt ráébred saját középszerűségére, másrészt egy komoly morális dilemmával is szembe kell néznie. Hosszas rágódás után végül úgy dönt, hogy a saját neve alatt jelenteti meg az írást.

A regény fogadtatása minden korábbi sikerrel kapcsolatos álmát felülmúlja. A történet azonban utána nyúl, amikor az eredeti szerző (Jeremy Irons) megszólítja egy parkban és elmeséli, hogy hogyan is alakult a továbbiakban a főszereplő sorsa.

A két író thrilleri szituációkat felvonultató drámáját egy harmadiké foglalja keretbe, ahol a tekintélyes rajongótábort maga mögött tudó Clay Hammond (Dennis Quaid) frissen megjelent kötete felolvasó estjén osztja meg a közönséggel a fenti történetet.

Lee Sternthal és Brian Klugman első egész estés filmje felépítését tekintve nem egy könnyed alkotás. Túl sok idősík, túl sok narrátor, túlon túl sok réteg zsúfolódik össze benne. A szerkezeti dagályosság pedig egy idő után elkezdi pedzegetni a nézők befogadóképességének határait. Főleg, hogy mindez  elvarratlan szálak sorával párosul. Már ennyi is elég lenne ahhoz, hogy nehezen érthetővé váljon egy film, de a Lopott szavakban sajnos helyenként a kapcsolódási pontok tekintetében is találkozhatunk a kidolgozatlanság problémájával. Az említett negatívumok a kvázi semmiben lógó kerettörténet esetében a legszembetűnőbbek. Egy fölöslegesnek ható narrációs csavar és néhány vérszegény lehetőség, hogy sokadszorra fel lehessen hozni a szerzőiség és a plágium témáját nagyjából minden, amit ez a rész fel tud mutatni. Ez itt ebben az esetben kevés. Még akkor is, ha nyilvánvaló az alkotók azon szándéka, hogy új perspektívából közelítsenek a központi téma felé. Sajnos csak közelítenek, sőt még azt sem, pusztán felvetnek néhány új szempontot, de a kifejtésükig már nem jutnak el. A végeredményt tekintve a kevesebb talán több lett volna. A nézők még akkor is jobban járnak, ha ezt a részt úgy ahogy van kihagyják a filmből. Még akkor is, ha Dennis Quaid és a bölcsészvadmacskát alakító Olivia Wilde minden tőle telhetőt megtesz, hogy javítson a helyzeten.

the-words

A film egyes hibái egyébként azért annyira bosszantóak, mert a Lopott szavak alapötlete valóban izgalmas, és igazán ütős jelenetekkel is találkozhat megtekintése során a néző, kiválóan teljesítő színészek előadásában. Azt, hogy Bradley Cooper számára nem okoz nehézséget az alkotói válsággal küzdő író szerepe már a Csúcshatás óta tudjuk. A Jeremy Irons által megformált titokzatos figurának pedig a legizgalmasabb pillanatait köszönheti a film.

Viszonylag hosszú lista bizonyítja, hogy az írói válság vonzó téma a filmkészítők számára. A Lopott szavakban rögtön három írót is kap a közönség egy csomagban. Válságostól, remek színészek tálalásában. Ha Lee Sternthal és Brian Klugman nem követi el a kezdő rendezők egyik oly gyakori hibáját, és nem próbál fölöslegesen túl sok mindent beleszuszakolni, esélyes, hogy egy igazán jó filmélménnyel lenne gazdagabb a néző. Ehelyett egy időnként  magasra szárnyaló, de összességében zavaros mű született.

A lemez

A Select Video kiadványa nem tartalmaz extrákat.

Mlinárik Mariann

Mlinárik Mariann az ELTE-n szerzett MA diplomát filmelmélet és filmtörténet, illetve történelem szakokon. Érdekli a streaming platformok világa. Szívesen készít interjúkat. Szabadidejében fotózik, néhány képe az oldalon is látható.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com