Vászon nélkül

Kinek a pap, kinek a fia – Eltörölt fiú

Eltörölt fiú (Boy Erased)

Russell Crowe, Nicole Kidman és Joel Edgerton neve ellenére és az érzékeny téma dacára az Eltörölt fiú (Boy Erased) egy középszerű film. Hol úszott el ez a reményteljes produkció?

Ami a folytatás/remake/előzményfilm a fősodorbeli Hollywoodnál, az az azonos kiindulópontú történet az amerikai függetlenfilmes szcénában. Idén ennek központjába az Eltörölt fiú került: egyrészt egyszerre debütált a női változattal (Cameron Post rossz nevelése – The Miseducation of Cameron Post), másrészt egészen hasonló ígérettel bír, mint a Csodálatos fiú és a Ben is Back. Mindegyikben egy harmonikus középosztálybeli családi idill bomlik szét a fiúgyermek által, továbbá nagynevű színészek (mint Julia Roberts vagy Steve Carell) kasztingja révén könnyes drámára és fontos tanulságra számíthatunk. Hogy a hasonlóság még erősebb legyen, a Ben is Backben ugyanaz a színész, Lucas Hedges játssza a címszereplőt, mint az Eltörölt fiúban.

A szerencsétlen filmművészeti körülmények persze önmagában nem minősítik jelen kritika tárgyát, de az őszinteségével kapcsolatban kialakult bennem egy szkepticizmus. Mégpedig az, hogy a film csak a társadalmi hangulat kiszolgálása érdekében készült el. Nem feltétlenül kéne így lennie, hiszen az Eltörölt fiú egy valós eseményen, pontosabban az arról írt könyvön alapul. Garrard Conley regénye egy memoár, amelyben a saját traumáját dolgozza fel, amikor is 19 évesen egy homoszexuálisokat átnevelő keresztény táborba küldték a szülei.

Eltörölt fiú (Boy Erased)

A film innen indul. A helyszín Arkansas, az időpont a 2010-es években az a nap, amikor Jared Eamon (Lucas Hedges) első napját tölti az intézetben. Anyja, Nancy (Nicole Kidman) kíséri el, mindketten a közeli hotelben szállnak meg, ugyanis a fiút mindennap kiengedik „tanítás” után. Lassan kiderülnek az előzmények is. Hogy a táborba apja révén került, Marshall (Russell Crowe) ugyanis baptista lelkész. Továbbá hogy korábban a fiúnak csak egy-két érintkezése volt másokkal a főiskolán. És hogy az elején Jared ugyanúgy reménykedik a program sikerében, mint a szülei.

Az mindenesetre rövid időn belül kiderül: az Eltörölt fiú a heteroszexuális közösségnek készült.

Nincs ezzel semmi baj, de ahogy egy korábbi cikkemben kategorizáltam, ezek a filmek általában sokkal finomkodóbban nyúlnak az egész témához. Általános jellemző, hogy azokat a jegyeket, amelyekről egy meleg férfit a hétköznapi életben felismernek, mindig alaposan lecsiszolják (néhány példa: Kszi, Simon, Alex Strangelove, Túl a barátságon). Érdekes, hogy az Eltörölt fiúban egy ponton sorba állítják a fiúkat aszerint, hogy mennyire nőiesek – a tágabb közeget tehát sokkal kevésbé állítják be átlagosnak (ez általában a vígjátékok meleg mellékszereplőinél figyelhető meg). A többségi társadalomnak szóló mozikban mindig meghatározó pillanat a kitárulkozás, azaz a coming out, illetve rendre visszatérő elem a homoszexuális főhős áldozati státusza. A felsorolt stílusjegyek mindegyike megfigyelhető az Eltörölt fiúban is.

 

Az azonos kategóriába sorolt melegfilmek tipikus hibájába csúszik bele az Eltörölt fiú: az üzenete felülírja a történetét. Nevezetesen az elfogadás propagálásába. Az Eamon-család szinte tökéletes. Háztartásbeli vallásos anya, sikeres autókereskedő és lelkipásztor apa, sportos, okos fiú. Ebben az idillben robban a bomba: Jared fiúkra gondol. Egy pillanat alatt létrejön a felbonthatatlan ellentét: a megállíthatatlan golyó, a homoszexualitás és a megmozdíthatatlan fal, a vallás. Ez a helyzet önmagában nagyon is érdekes, noha csak halványan újszerű – sokkal érdekesebben dolgozták fel például a Kezdőkben, vagy ott van például az egészen kifordított helyzettel operáló Ha Isten úgy akarja. Ha pedig a központi témát, az átnevelőtábort vizsgáljuk, azt még izgalmasabb lett volna valódi karakterekkel megnézni. Hiába játssza például az egyik fiút a rendezőként sokkal ismertebb Xavier Dolan, se ő, se a többiek nem túl érdekesek. Ebben egyértelműen jobb volt a Cameron Post rossz nevelése, pedig az sem hibátlan mű.

Az Eltörölt fiú megértésének kulcsa a rendező-forgatókönyvíró: Joel Edgerton.

A színészként befutott direktornak ez a második filmje. Debütálása, Az ajándék meglepő frissességgel közelített egy ismert témához, az otthon-inváziós (home invasion) szubzsánerhez. Úgy volt feszült thriller, hogy közben a nézőnek semmi kapaszkodója nem volt – sem a feszültség, sem a kiszámíthatóság irányába. Nem lehetett tudni, hogy mi fog történni. Az Eltörölt fiú témáját ugyanígy közelítette meg Edgerton. A film első felében gyakoriak a thrilleres elemek: a sűrű vágások, az erős környezeti zajok okozta feszültség. Mindez azt ígéri, hogy az átnevelőtábor végtelenül kegyetlen lesz. Aztán a fókusz szép lassan áthelyeződik a családra. Emlékezzünk vissza, Az ajándék ugyanúgy egy boldog család megtöréséről szólt. Érdekes, hogy a színész ismét magára vette a „gonosz” figuráját, aki egyébként ismét az egyik legérdekesebb karakter a történetben.

Csakhogy ezúttal két, átvitt értelemben is különböző helyszínt – a tábort és az otthont – kellett volna összekapcsolnia Edgertonnak. Az egyikben a szenvedélyes érzelmi dráma zajlik, a másikban pedig lelki terror. Az egyensúlyt nem sikerült a rendezőnek megteremteni. Az egész film így a remek színészek ellenére valahogy túl könnyen emészthető. A főszereplőknek igazából nincs nagy kiborulási jelenete. Nicole Kidman a legtöbbet hozza ki a szerepéből, de a karaktere kidolgozatlan, egyszerűen csak egy anya. A főhős másságának felvállalási szimbóluma, az autóablakon kiengedett kar, szintén túl finomkodó. A dráma túl visszafogott, a tábori lelki elnyomás túl lágy.

Egy szép történetet mesél el az Eltörölt fiú, nemes üzenettel, jó színészekkel. De az elhibázott fókusz, a karakterek kidolgozatlansága és az újdonság hiánya révén a végeredmény középszerű. És bár az idei díjszezonban volt néhány film, amely nem érdemelte meg a jelöléseket, az Eltörölt fiút összességében megérdemelten mellőzte az Akadémia.

Avatar

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. tothnandor@filmtekercs.hu

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..