Kritika

Ember a múlt századból – J. Edgar – Az FBI embere

Mindenekelőtt a lojalitás – talán ez az a tulajdonság, ami leginkább jellemzője volt J. Edgar Hoover személyiségének, és amely valószínűleg nemcsak az ő saját, hanem egyetlen gyermeke, az FBI sikeréhez is vezetett. Az amerikai büszkeség színe és fonákja Eastwood és Di Caprio tolmácsolásában – már nálunk is, DVD-n.

A film

Valójában éppen az a különös, hogy eddig soha senkinek nem jutott eszébe története középpontjába helyezni ezt a különösen eredeti és megosztó személyiséget. Az USA sűrű XX. századi történetéről rengeteg olyan film készült (többek között Kevin Dunn Chaplinje, Oliver Stone Nixonja vagy Michael Mann Közellenségekje), amelyben epizódnyi részekre föltűnik egy-egy J. Edgar Hoover, de Clint Eastwood filmjében Leonardo DiCaprio mutatja be kétségtelenül a legösszetettebben.

Nehéz a vállalkozás, persze, hiszen benne van a veszély: nem tudja senki eléggé átfogni ezt a sokrétű és szerteágazó életművet. Anti-kommunista és gengszterellenes harcok, kavarások a Kennedy és a Roosevelt család körül, pletykák és kérdések a szexuális irányultság témakörében – mintha mindbe csak belekapni tudna a történet, aztán egyiket sem zárja le. Sok, egymáshoz szervesen nem vagy csak nagyon nehezen kapcsolódó fejezetek, különböző Hoover-arcok, s vele együtt a néző is ide-odacsapódik. Lehet, hogy mégis pont ez teszi eredetivé a személyt? Vagy éppen csak arra elég, hogy ellentmondásossá tegye a filmet?

Eastwood mindig is képes volt rá (vagy éppen egyenesen törekedett), hogy filmjeivel megossza a közönséget, hogy vitákat generáljon erkölcsi vagy társadalmi kérdésekben. Hoover tevékenysége és az FBI szerepe az amerikai közgondolkodásban is valószínűleg ilyen téma, amely mindenkit érint, és amiről mindenkinek van véleménye. Európában – és vele együtt Magyarországon – persze ez kevésbé fajsúlyos probléma, így mi hát csak elhinni tudjuk, milyen központi kérdés lehet az amerikai kommunizmus vagy éppen a Kennedy-k ügyei. Nem csoda hát, hogy az A-kategóriás húzónevek ellenére itthon nem került moziforgalmazásba.

Hoover karakterének és a film témájának ambivalenciájával szemben vannak számunkra, európai emberek számára is élvezhető szempontok. Profi rendezéshez mérten röpül el szempillantás alatt a 137 perces játékidő, és az életrajzi filmekre gyakran jellemző vontatottság sem fedezhető fel, Hoover utolsó időszakában is éberen tartja nézőit. Emellett külön érdemes szólni a gyönyörű fényekkel játszó, a korhű díszletekhez és jelmezekhez igazodó, a film két idősíkját jól váltogató operatőri munkáról.

Hogy Leonardo DiCaprio főszereplővé választása mennyire volt megfelelő, persze maradhat vita tárgya. Az első hallásra hihetetlennek tűnő ötlettel azért a film alatt szépen-lassan megbarátkozunk, s elhisszük, hogy a valaha csak a szépfiúi szerepben ragadt, majd onnan idővel kiszabaduló Leonardo még arra is rávehető, hogy a film egy hangsúlyos jelenetében anyja ruháit és ékszereit is felvegye.

A lemez

A bő szinkron- és feliratválaszték illetve a digitális 5.1 hangzás mellett egy extra tartalmat is kaptunk a lemezre. A rendező és a főszereplő egy nehezen meghatározható műfajú (dokumentumfilm, portréfilm, werkfilm) kisfilmben avat be minket Hoover személyiségének és korszakának további titkaiba. Az igényes kiadás persze magasabb árat is eredményez.

Sergő Z. András

Sergő Z. András a Filmtekercs.hu alapítója és 2022-ben bekövetkezett haláláig felelős szerkesztője volt. Aktívan követte Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film eseményeit. Érdeklődési körébe tartoztak a dokuk, a kamaradarabok, a sport- és a valláspolitika.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!