Kritika

Érintkezés a transzcendentálissal – Sztalker

 „Az a vágyam, hogy megrendezzem a Pikniket, valahogy hasonlít a Solarist megelőző állapotra. Most már értem az okát. Ez az érzés azzal függ össze, hogy legális lehetőségem nyílik arra, hogy érintkezésbe kerüljek a transzcendentálissal.” (Részlet Andrej Tarkovszkij Naplójából. Andrej Tarkovszkij: Napló, Osiris Kiadó, 2003.)

A filmről

A Sztrugackij-testvérek novellája adja a történet alapötletét. Arkagyij és Borisz Sztrugackij Piknik az árokparton című írásában a stalkerek (vagyis guberálók) azok az emberek, akik behatolnak és kilopkodnak mindent, amit csak a tudnak a Zónából, a földönkívüliek itt létének maradványait körbehatároló területről. Az írópáros együttműködött a rendezővel a novella forgatókönyvvé írásában, míg végül már csak alapmotívumok maradtak az eredeti műből.

Adott a Zóna és a Zóna Stalkere, aki egykoron értelmiségi lehetett, mára csak a tiltott terület vándora, aki folyton hátrahagyja feleségét és lányát. Ezúttal a Tudós és az Író a két útitársa, akik a Zóna legrejtélyesebb pontjába kívánnak eljutni a Stalker vezetésével: arra a helyre, ahol a kívánságok teljesülnek. Még annak ellenére is, hogy a Zóna kiszámíthatatlan, szabályai ismeretlenek és bármelyik lépésük a vesztüket okozhatja. Csakhogy ez a film nem a tudomány és a fantasztikum világáról, hanem az emberi lélek mélységeiről és az emberen is túlmutatóról szól.

Tarkovszkij hátrahagyja a sci-fit, jelentősége elvész kezei között. Ugyan használja elemeit, de másra teszi a hangsúlyt. Hogy mi ez? Spiritualitás? Nem egészen fejezi ki mindazt, amit Tarkovszkij hoz létre: a keserű hétköznapiságon átívelő vallási, filozófiai, etikai lényeget. Érintkezés a transzcendentálissal. A fő értelem, az élet veleje, a mulandóságok közötti halhatatlanság, a csoda. S ahogy Kovács András Bálint és Szilágyi Ákos könyvében olvashatjuk: „Mert technikai értelemben szó sem lehet itt csodáról. A csoda csak erkölcsi csoda lehet, csak erkölcsileg teljesülhet, erkölcsileg következhet be, egészen odáig, hogy – mindenféle technikai trükk nélkül – a puszta tekintet ereje elegendő lesz ahhoz, hogy a holt tárgyakat megmozdítsa az asztalon.” (Részlet Szilágyi Ákos és Kovács András Bálint Andrej Tarkovszkij, az orosz film stalkere című könyvéből, 1985.) Hiszen gépeket farigcsálunk – csúcstechnológia – nagy erőfeszítéssel, néha a jóra esküdve, néha csak úgy, vágyból, közben elfeledkezünk a csodáról, a természet és az emberi lélek létező csodájáról.

A Sztalkerrel kapcsolatos másik csoda a film formanyelve és hihetetlenül egyedi képi világa. Tarkovszkij arra képes, ami tulajdonképpen lehetetlen: a konkrét képekből, tereptárgyakból, helyszínekből egy elvont jelentéssel bíró vizuális rendszert hoz létre.

A lemezről

A Sztalker DVD kiadása egy nemes és mindenképp nagyra értékelendő vállalkozás –  történetesen a Tarkovszkij életmű díszdobozos kiadásának – része. Így a kiadással kapcsolatos apró negatívumokat csak halkan és mellesleg jelzem, mert a kiadás tényének nagysága mellett roppantul eltörpülnek. Ám vannak, s ezzel jobb tisztában lenni: a DVD-n nincsen csak magyar felirat, és a film csak eredeti nyelven tekinthető meg. Ez ellen nem is lázadok, mivel eddig kivétel nélkül értékvesztést érzékeltem szinkronizált filmek esetén, mégis, az tény, hogy létezik magyar hangsáv. Az nagyobb gond, hogy a magyaron kívül más nyelvű feliratot nem lehet választani, s persze, magyar kiadás, de hogy fogom megmutatni külföldi barátaimnak ezt a remekművet?

Az extrák között található egy képgaléria, egy hangulatos rövidfilm, illetve egy közel egy órás felvétel Tarkovszkij Rómában tartott előadásáról.

A lemezért köszönet az Etalon Filmnek!

Értékelés: 10/10

Sztalker (Stalker)

színes, fekete-fehér, feliratos, szovjet-NSZK sci-fi, 160 perc, 1979

rendező: Andrej Tarkovszkij
író: Arkagyij Sztrugackij
forgatókönyvíró: Arkagyij Sztrugackij, Borisz Sztrugackij, Andrej Tarkovszkij
zeneszerző: Eduard Artyemjev
operatőr: Alekszandr Knyazsinszkij

szereplők: 
Alekszandr Kajdanovszkij (Stalker)
Alisza Frejndlih (Stalker felesége)
Anatolij Szolonyicin (az író)
Nyikolaj Grinko (a professzor)
Natasha Abramova (Martha)

 IMDb

Keller Mirella

Keller Mirella az ELTE Filmelmélet és filmtörténet, illetve Magyar nyelv és irodalom szakán végzett. Jelenleg a Nyelvtudományi Doktori Iskola PhD-hallgatója. 2008 óta publikál filmes cikkeket, 2010 óta a Filmtekercs.hu szerzője.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!