Kritika

Fejben dől el – Utazás a koponyám körül

utazasakoponyamkorul2Karinthy Frigyes nemcsak saját korában, de talán még ma is sztár lenne. Az ünnepelt író, a Nyugat egyik kávéházi hőse önmaga írja le saját agyműtétének krónikáját. De hiába a pompa és a csillogás, az ember mindig egyedül van. Latinovits Zoltán ihletett játéka, Révész György különös megközelítése adja az Utazás a koponyám körül igazi erejét. DVD kritika.

A film

Karinthy Frigyes talán a legtöbbet adaptált irodalmi szerző a Nyugat nemzedékéből. Ha ma élne, valószínűleg popkultuláris ikon lenne. Ezt a művét is filmre vitték már máskor is, például Mátyássy Áron is összedolgozta a filmesek között még népszerűbb Tanár úr kéremmel 2011-ben. A maga idejében – és ez kiderül a filmből is – Karinthy is népszerű volt. Szerintem sokszor feltette a kérdést: a legjobb vagyok vagy a leghíresebb? Az utóbbi volt, s ezt ő is tudta, de ez sosem boldogította igazán. Ez bizony gyakran megjelenik életművében is, mondjuk az Így írtok ti is legalább annyira vágyakozás a Pantheonba, mint egyedi irodalmi kezdeményezés.

Karinthy Frigyes tehát igazi rock and roll sztár, aki megírja saját koponyaműtétét, s közben kellő szarkazmussal képes kommentálni saját helyzetét. Olyan figura lehetett ő régen, aki mellett az irodalom nem súlyos bársonyfüggöny, hanem szellemi kaland. Persze nem mese habbal, hiszen témái néha halálosan komolyak, de máskor is szívbemarkolóak, sosem jellemző rá a könnyedség, még ha derűbe is csomagolja. Vagy inkább rejti mögé. Úgy akar beszélni érzelmeiről, hogy azt ne vegyük észre.

Sokszor feltette a kérdést: a legjobb vagyok vagy a leghíresebb?

Az Utazás a koponyám körül kétségkívül formabontó témamegközelítés, még így 80 év múltán is. Az író valóban felfedezi a hangokat a fejében, valóban orvosról orvosra járva jön rá agydaganatára, hogy aztán Stockholmba utazva essen túl a műtéten, ami nemcsak saját munkahelye tudósít, hanem a világ számos országának számtalan lapja.

Látva az alkotó népszerűségét a ’30-as évek derekán, és ismerve művének unikum jellegét, talán nem lehetett volna megfelelőbb színész Karinthy szerepének eljátszására, mint az ekkor már nagyjából színészkirállyá avanzsálódott Latinovits Zoltán. Legnagyobb korszakában volt 1970-ben, a Vígszínház kiemelten ünnepelt sztárja (már amennyiben a ’70-es években itthon lehet ilyet mondani), Ruttkai Éva férje az életben és ebben a filmben is, az Isten hozta, őrnagy úr! után, a Szindbád előtt – soha előtte őt ennyire meghatározó film nem készült. Ugyanez elmondható a Karinthy adaptációra: külön utas, nagy egyéniségű, sokak által kedvelt író látható a filmben, aki úgy tud szellemi nagyságával jelen lenni a közbeszédben, hogy közben mégis sokan megosztónak, modorosnak tartják. Ösztönös zseni, nem kérdés, kinek 19, kinek egy híján 20.utazasakoponyamkorul

Latinovits mellett vannak kisebb érdekes szerepek is nagy színészektől: Pécsi Sándor a főpincér, Sinkovits Imre a cirkuszigazgató, Kállai Ferenc a pszichoanalitikus vagy Törőcsik Mari a revütáncos nem éppen hétköznapi szerepében. Epizódnyi jeleneteik már csak azért sem voltak könnyűek, mert a film látomásos álomszerű részeiben vagy meglepő párbeszédeiben kell természetesnek lenni, ahogy az egy fejben is mindig összekuszálódik. Ez érezhető egyébként már a regényben, és megvan a filmben is: történnek dolgok, járunk városokban, jönnek-mennek emberek, de a lényeg az, ami a fejben történik. Mit hall a szerző? Lát vagy nem lát? Hogyan értékeli ki magában a történteket? Mondhatni, minden a fejben dől el.

Ez mind ad elég megközelítési módot, de Révész György beletett még egy értelmezést a filmbe. Karinthy A cirkusz című novelláját, amely egy gyerekről szól, aki szeretné megvalósítani álmát, hogy saját szerzeményét előadhassa a cirkuszban. (Így kerül a képbe többek között a Sinkovits által alakított cirkuszigazgató.) Az élete végén járó író ezzel a csavarral mintegy visszatekint saját életére is. A cirkuszban látható valóságos és szimbolikus pokoljárás talán a mindig népszerű, de saját magát mindig csak mások árnyékában felfedező szerző végső panasza is. Hiszen minden művész tudja: pokolra kell annak menni.

A lemez

A kiadvány tartalmaz egy interjút is az azóta már elhunyt rendezővel.

Sergő Z. András

Sergő Z. András a Filmtekercs.hu alapítója és 2022-ben bekövetkezett haláláig felelős szerkesztője volt. Aktívan követte Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film eseményeit. Érdeklődési körébe tartoztak a dokuk, a kamaradarabok, a sport- és a valláspolitika.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com