Hmm, egy kis időutazós steampunk jó kis ötvenes évekbeli sci-fi atmoszférával megspékelve? A trailert látva az ember csak úgy ráveti magát Stephen Amis stílusgyakorlatára – amikor azonban rájövünk, hogy ez csak egy fél film, picit elkenődik a képünk.
A film
A J.J. Solomon 50,000 Years Until Tomorrow című novelláján alapuló történet szerint öt amerikai katona a kenguruk földjén teljesít titkos küldetést a második világháború idején, egy időgép segítségével próbálják megszerezni a háború kimenetelét eldöntő földönkívüli technológiát. Amikor azonban az időgép meghibásodik, hőseink a jövőben kötnek ki, ami bizony már maga a nácik uralta szép új világ…
Stephen Amisnak és csapatának van stílusérzéke, ez nem vitás. Sufnituning díszletek, óriásgéppókká változó nácik, ultragagyi effektek, sőt, jellegzetes dialógok: A 25. birodalomban megvan minden, amitől úgy érezzük, igazi filmtörténeti utazáson veszünk részt – és nyilvánvalóan érződik rajta az a szeretet és alázat is, ami az alkotókat az ötvenes évek B filmjeihez köti. A gond csak az, hogy úgy tíz-tizenöt perc elteltével, miután túltettük magunkat a múltidézés feletti örömünkön, rá kell döbbenjünk, hogy itt bizony súlyosan hibádzik valami. És ez bizony a forgatókönyv. Az ugyanis csak félig lett megírva. Mikor éppen elindulna a sztori, amikor éppen történne valami izgis – na, ott írják ki a vége főcímet. Persze lehet ez egy tudatos koncepció – ettől azonban a néző még nem érzi magát kevésbé átverve. Nem tudom, a pénz, a kedv, az ötlet fogyott el – az viszont biztos, hogy épp a történet kellős közepén szakad félbe hőseink kalandja. Kicsit feszesebbre véve a film első felét még legalább fél óra – ha nem több – lett volna a témában.
Sajnálom ezt a kihagyott ziccert, mert igazán ígéretesen indult a dolog – így azonban A 25. birodalom csak a fórumozók elsőszámú céltáblájaként és a nagy áruházláncok leértékeléseinek potenciális utolsó darabjaiként tesz majd szolgálatot.
A lemez
A kiadvány nem tartalmaz bónuszanyagokat.