Kritika

Jó bilincs, derék béklyó – Gerald’s Game

Te mit tennél, ha a férjed egy kis pajkos szex kedvéért az ágyhoz bilincselne, aztán szívrohamban meghalna? A zárt szituációt pszichológiai analízisre használja a Gerald’s Game.

Úgy tűnik, pozitív hatása is van a Szürke ötven árnyalatának: készülnek jó kötözősszexes filmek! A Gerald’s Game egyértelműen a ponyvaadaptáció sikere révén készülhetett el. Stephen King az eredeti regényt már 1992-ben megírta – a kevésbé jó alkotásai között tartják számon –, és bár a közeljövőben az Az óriási sikere miatt tobzódni fogunk a King-filmekben, a Gerald’s Game készülete jóval megelőzte a horrort.

Az alaptörténet felettébb egyszerű: a fiatalos Jessie (Carla Gugino) és a már korosodó Gerald (Bruce Greenwood) hétvégére kiruccannak a nyaralójukba, hogy megpróbálják rendbe tenni válságba került házasságukat. A férj megoldása a szex: bilinccsel lepi meg feleségét, amire a nő döbbenetében rábólint. A pajzánság azonban nem oldja fel az áldozat gátlásait, a szex veszekedésbe torkollik, a felizgatott Gerald szívrohamot kap. Jessie egyedül marad a semmi közepén álló házban, ágyhoz bilincselve.

A Gerald’s Game kiindulópontja klasszikus filmes alaphelyzet.

Idén legutóbb a Mineban láttam ilyet. Abban az Armie Hammer alakította katona aknamezőre tévedett, látta meghalni társát, majd ő maga is csapdába került, amikor érzékelte, hogy egy aknán áll. A Gerald’s Game egészen hasonló módon halad, mint a Mine: a kelepcébe került áldozat ea sokk hatására hallucinálni kezd, megelevenedik a halott férj szelleme. Jessie beszélgetni kezd az elhunyttal, sőt önmagával is, pontosabban a lelkének erős oldalával, amelyik képes (lenne) kiszabadulni. Aki tehát arra számít, hogy akciófilmes irányba fejlődik a történet, ahol a főhős egyre leleményesebb eszközökkel kiszabadul, az csalódni fog.

Bár a drámai vonal dominálja a filmet, szerencsére az alkotók nem engedték el a feszültségkeltést. Stephen King lenyomata tisztán érződik a fordulatokon (és a szimbólumokon). Ebből csak egyet hozhatok fel példának, mert az a legelejétől egyértelmű: egy kóbor kutya kezd el falatozgatni Geraldból. Jessie egyre nagyobb teret enged a félelmeinek, amelyek test öltenek. Nem tudni, mi a valóság és mi a képzelgés, a filmes eszközzel a pszichoanalitikus elemzések közepette is fennmarad az érdeklődés. A végkifejlet pedig az író hiteléhez mérten véres, csak erős gyomrúaknak ajánlott.

A rendező igazi érdeme, hogy remekül egyensúlyozott a dráma és a thriller között. Bár nem nevezhetjük Mike Flanagant egy határozott egyéniséggel rendelkező direktornak, az utóbbi években több korrekt thrillert készített: Mielőtt felébredek, Hush, Oculus, Ouija. A horrortól most merészkedett a legtávolabb, azonban a filmes szempontból kiváló alapanyag egyfajta vonalvezetőként segítette Flanagant a drámai terepen. Azt mindenképpen a direktor érdemének tekintem, hogy a történet végén bekövetkező fordulatot, ami a regényben sokkal hangsúlyosabb, sikeresen marginalizálták – annak ugyanis semmi értelme.

 

A drámai szál mondanivalója a film másik pozitívuma, amely különösen a Szürke ötven árnyalatával szembeállítva válik fontossá.

A Gerald’s Game ugyanis egyértelműen kijelenti: a kötözős szex abszolút tárgyiasítja a nőt.

E.L. James regénye kimosdatja a főhősét, a traumáival, pénzével és pozíciójával legitimizálja Mr. Grey szexuális perverzióját. Gerald hasonló figura: gazdag, a részleteig precíz és önző. És bár a cím a férfit emeli ki, valójában nem az ő elítélését bontakoztatja ki a történet. A film szinte kizárólag Jessie-ről szól, az ő gyógyulásáról, múltjának és jelenének szembesítéséről. A bilincsek miatt a nő a keresztre feszülő Jézushoz hasonló pozícióba kerül. A fogság rákényszeríti őt, hogy átgondolja a múltját, amit egyébként évek óta halogatott, és amelynek elmaradása okozza azt a bűnhődés, ami voltaképpen: maga az élet. A bilincs, a gyűrű és a kereszt így válnak kiváló szimbólumokká. A fejlődéstörténet a kiszabadulással ér véget – és pontosan itt kellett volna abbahagyni a filmet. Az utána következő részeket nyugodtan hagyjuk figyelmen kívül. Megérdemli szegény Jessie.

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. tothnandor@filmtekercs.hu

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com