Kritika

Gyávább vagy, mint én – Bizalom

Szabó István lírai, mégis fojtogató légkörű, Oscar-díjra jelölt filmjében két embert sodor egymás mellé és tesz tönkre a történelem.

A film

A Bizalom másról sem szól, csak a bizalmatlanságról. Arról, hogy a múltbéli csalódások és a jelen embertelen politikai helyzete hogyan áll két ember közé, hogyan teszi lehetetlenné az őszinte, gátlásoktól mentes emberi kapcsolatot. A zsigeri bizalmatlanság, a rettegés az árulástól, amely megmételyez minden emberi viszonyulást hasonlóan hátborzongató képet fest a második világháborús Magyarország közhangulatáról, mint a néhány évvel korábbi Az ötödik pecsét. A morális és egzisztenciális válságot viszont teljesen más eszközökkel ábrázolja Szabó István és Fábri Zoltán: Az ötödik pecsét sokszereplős, példázatos történetében a filozófia és a gyakorlati élet ütközik össze, a Bizalom pedig egy nagyon is konkrét élethelyzetet mutat be, egy férfi és egy nő kamaradrámájából következtethetünk a korszakot meghatározó általános lelkiállapotra.

bizalomA Bizalomban két – egyébként házas – ember közösen kénytelen bujkálni, az összezártság pedig a kezdeti ellenségeskedés, hidegség után szükségszerűen közeledést vált ki belőlük. A hullámokban rájuk törő bizalmatlanság miatt azonban ez sem nyújt felüdülést. A film a prototipikus női-férfi viselkedésformákat vonultatja fel: a nő ösztönös, a jövővel nem törődve keresi a biztonságot és boldogságot, míg a férfi racionális, sokkal bizalmatlanabb és nem hagyja, hogy az átmeneti fellángolás eluralkodjon rajta és veszélyeztesse a hideg fejjel megtervezett, mégis minden bizonyosságot nélkülöző stratégiáját.

Az elkerülhetetlen határhelyzetek megdöbbentő reakciókat váltanak ki a szereplőkből, köztük az árulást – ez ismét Az ötödik pecsétet idézi. „Gyávább vagy, mint én!” – döbben rá Kata. A nő nem érti, de a nézők János belső monológjából megtudják, miért e gyávaság.  Hol egyikük, hol másikuk töri meg az idilli pillanatokat, a kettejük közti falak a múltbéli traumák, a jelen élhetetlensége és a jövő bizonytalansága miatt lebonthatatlanok. Kata azt vágja János fejéhez, hogy nem is lehet őt elárulni, hiszen ehhez nem bízik senkiben eléggé. A mélyen gyökerező elidegenedettség miatt kettejük találkozása is elszalasztott lehetőség marad.

bizalom_4Egymás megismerésének kísérlete tehát kudarcba fullad: döbbenetes a finálé felismerése, hogy valójában semmit nem tudnak egymásról. Viszont a körülöttük élőkről sem. A bizalmatlanság tehát a felszínes és a legmélyebb emberi kapcsolatokban egyaránt jelen van. Katát a férje nem avatja be ellenállói tevékenységébe, János nem bízik egykori német barátjában, aki ma kiábrándult náci tiszt. Az elhallgatás, az ösztönök elfojtása és a külvilág nyomása rapszodikussá teszi az együtt töltött heteket: hatalmas érzelmi skálát jár be a két szereplő, a kamaradráma-jelleg pedig ennek megjelenítését szinte kizárólag a színészekre, Bánsági Ildikóra és Andorai Péterre bízza. Segítségükre vannak a kiismerhetetlen epizódszereplők, illetve a rideg, fakó, szürke színekben úszó környezet: a külvárosi lakás élhetetlensége reménytelenséget áraszt magából, a hely maga is a megnyugvás ellen dolgozik. Ehhez a hatáshoz természetesen Koltai Lajos képeire van szükség: neki köszönhetően lesz a legapróbb gesztus is fenyegető, az átlagos lakás pedig biztonságos búvóhely helyett börtön.

https://www.youtube.com/watch?v=xJ9zO5ojdxI

Katát és Jánost a történelem önkénye sodorja egymás mellé – azaz akárcsak Szabó filmjeinek többségében, a Bizalomban is a központi kérdés az átlagemberek és a „rendszer” egymásra hatása, illetve a kisemberek életlehetőségei az őket bedaráló történelem kataklizmájában. A Bizalom eközben viszont korszakhatár is Szabó életművében: stilárisan már a konvencionálisabb filmnyelv felé fordul a hatvanas évek kísérletezése (az önéletrajzi ihletésű trilógia) és a hetvenes évek parabolikussága (pl. Budapesti mesék) után, de még nem jut el a nyolcvanas évek leghíresebb, grandiózus történelmi tablóiig (Mephisto, Redl ezredes, Hanussen). Túl lehet élni, de hogyan? – a Bizalomban kevesebb a látványos tragédia, de pont attól végtelenül keserű film, hogy természetesnek láttatja a természetellenest, normálisnak a lemondást.

A lemez

A kiadvány egy 42 perces beszélgetést tartalmaz extraként, ráadásul Koltai Lajossal és Szabó Istvánnal.

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió. Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu főszerkesztője.
gyongyosililla@filmtekercs.hu

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com