Kritika

Gyermekáldás és repkedő végtagok – 9 hónap letöltendő

9 hónap letöltendő_01Albert Dupontel morbid vígjátéka tocsog a rajzfilmszerű erőszakosságban, miközben a főhősök kapcsolatát kifejezetten mértéktartó módon mutatja be, ez az ellentét pedig minden túlzásával együtt szerethetővé teszi a filmet.

A film

A kivételesen nem erőltetetten vicces, hanem nagyon is találó magyar címet kapó romantikus fekete komédiában Ariane (Sandrine Kiberlain), egy frigid és tartózkodó bírónő, hogy átvészeljen egy munkahelyi újévi bulit, iszonyatosan berúg, és persze később semmire sem emlékszik. Csak hat hónap múlva derül ki, hogy teherbe esett azon az éjszakán, de fogalma sincs, ki az apa. Végül véletlenül kiderül, hogy Bob Nolan (Albert Dupontel) bűnöző a tettes, akit éppen egy különösen kegyetlen bűntény elkövetésével vádolnak.

Bár ez már Albert Dupontel író-rendező-főszereplő ötödik saját filmje, elsősorban színészként ismert, például Gaspar Noé Visszafordíthatatlanjából. Noé fel is tűnik néhány pillanatra a filmben, ahogy A némafilmes Jean Dujardinje és Terry Gilliam is megvillan egy vendégszereplés erejéig.

A film humora egyszerre kedves és iszonyatosan morbid – ennyiben egyébként emlékeztet a szintén francia Delicatessenre. Ez a kettősség legjobban talán abban a jelenetben ér össze, amikor a jóindulatú, de együgyű bűnöző kétségbeesett hévvel igyekszik kiötölni, hogyan is történhetett valójában a gyomorforgató bűntett, amellyel vádolják, a képtelenebbnél képtelenebb változatok pedig meg is elevenednek a maguk karikaturisztikus erőszakosságában. Az olyan képi megoldások, mint a rengeteg döntött kameraállás, a helyenként szokatlan perspektívák és a hirtelen kameramozgások, szintén a film rajzfilmszerűségét erősítik.

9 hónap letöltendő_01

Jót tesz neki az is, hogy nincs beborítva csillogó romantikus mázzal, és a szokatlan románc első mozzanatának explicit szexualitása után végig kellemesen visszafogott ez a vetülete a történetnek, a végére pedig kifejezetten üdítővé válik az az esetlenség, amelyben elválunk a pártól. A két főhős egyébként ennél jobban már nem is különbözhetne egymástól, és éppen erre az ellentétre épít a cselekmény és a poénok jelentős része is.

Nem mentes a film néhány erőltetetten ható vizuális megoldástól (mint egy-egy mesterkélt vagy indokolatlanul túlcifrázott átkötés), de alapvetően rendben működik, és belefért néhány kifejezetten ötletes megoldás is. Ilyen például, amikor Bob élettörténete az évek során rácsapott ajtók mentén pörög le előttünk.

Végül is az egész film jó és rossz értelemben vett túlzásokból épül fel. Azok működnek, amelyek a karikaturisztikus, kicsit abszurd irányba viszik el, és azok kevésbé, amelyek inkább a műfaj elhasználtabb kliséi felé húznák. Jó példa erre a mellékkarakterek esete: a dadogó ügyvéd meghökkentő védőbeszéde sokkal jobban illeszkedik a film mentalitásához, mint a valahogy mindig fejbe vert, végül hoppon maradó kolléga figurája. Összességében egy morbidul szórakoztató, helyenként egész eredeti vígjáték a 9 hónap letöltendő.

A lemez

Az ADS Service kiadványa nem tartalmaz extrákat.

Bolcsó Dániel

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com