Fókuszban Vászon nélkül

Isten is hat nap alatt teremtette a világot – Little Sister

2008-ban a politika minden amerikai életébe beszivárgott, de a háború kevés családéba robbant be igazán. A Little Sister című szürreális vígjátékban a gót lelkű és metálimádó novícia visszatér otthonába, hogy helyrehozza azt, amit az iraki háború tönkrezúzott.

A függetlenfilmes Zach Clark mindegyik alkotásában egy fiatal lány szemszögéből mutatja be keserédes, bizarr, mégis valahol könnyed kicsengésű történeteit. Forgatott már filmet egy másodállásban dominaként dolgozó ápolónőről (Modern Love is Automatic), elzüllő gimnazistalányról (Rock & Roll Eulogy), halálesettel elrontott, csajos tengerparti nyaralásról (Vacation!) és gyászoló barátnőről (White Reindeer), aki karácsony idején a halott pasija szeretőjével barátkozik. A Little Sister sem kivétel a szokatlan történetválasztás alól: egy ifjú, egykor metálrajongó novíciának kell szembenéznie az otthoni problémákkal, amelyek elől jó messzire menekült, hermetikusan elzárkózva évek óta.

 

Colleen (Addison Timlin) csöndes, igazán jóravaló lány, ahogy egy apácanövendéket el lehet képzelni. Az már annál szokatlanabb, hogy a gyerekkori szobája inkább hasonlít egy sátánista szekta fészkére, mint egy jól nevelt, katolikus kislányéra. Egyetlen barátja egy radikális állatjogi aktivista. Az anyja (Ally Sheedy) depressziós, és stikában drogot termeszt. A bátyját (Keith Poulson) pedig ki se lehet csalogatni a négy fal közül, amióta a harctéri sérülése miatt az arca olyan, mintha ő lenne Frankenstein doktor teremtménye. Bár Halloweenkor ez pont az előnyére válik. Ebbe a morbid bolondokházába érkezik vissza Colleen, hogy pár nap alatt rendet tegyen. Noha ő csak a bátyja felvidítására érkezik, sokkalta nagyobb feladattal kerül szembe. Nemcsak a szobája, de a hátrahagyott konfliktusai se változtak azóta, hogy felcsapott apácának.

 

A film eleji Marilyn Manson-idézet és az apácák békés életének kontrasztja zseniális felütés, hogy felkészülhessünk a különc novícia valódi énjére, amelyben az asztali áldás és az ördögvilla simán megfér egymás mellett. A gótikus betűk megtéveszthetnek egy pillanatra, miszerint a Bibliára utalnak, de később rá kell döbbenünk, hogy több közük van a vámpírokhoz és a rémregényekhez. A Little Sister morbid abszurditásában néha már Tim Burtont idézi, igaz, csak halványan. Talán nem véletlen, hogy a főszereplő, Colleen nevéről könnyű asszociálni az Éjsötét árnyék vérszívójának Barnabas Collinsára. Ráadásul a lány halloweeni jelmeze is Johnny Depp koporsószökevényét idézi.

A kis költségvetést, az egyszerű helyszíneket alig érzékelni, Clark indie, fekete komédiájához szükségtelenek az effektek vagy a grandiózus díszletek. Minden a színészeken múlik, hogyan boldogulnak a békés családi léttel összeegyezhetetlen szituációban. Az édesanyát alakító Ally Sheedy (Nulladik óra) árnyalja legszebben a karakterét: hol sajnálatra méltó, holt irritáló, de még félni is lehet tőle – végül megértve őt, megbékél vele a néző. Addison Timlin pedig olyan aranyosan kedves és ártatlan végig, képtelenség nem imádni, mindegy, hogy átszellemülten imádkozik, vagy vámpírnak öltözve riogat.

 

A háttérben pedig óhatatlanul ömlik a politika minden résen át a szereplők életébe. A színházban, a tévében, az újságokban, mindenhonnan az iraki háború problémái, a terroristák és George Bush utálata tükröződik. Ám akiknek igazán gyűlölniük kellene az egészet, akiknek valóban tönkretette az életét a háború, mintha oda se figyelnének a hírekre. Mindenféle pátosz és magasztosság nélkül akarják átvészelni a kialakult helyzetet. Le akarják rázni a CNN-t, nem akarják, hogy mutogassák az eltorzult arcú fiukat, elegük van a sok sajnálkozásból. Colleen bátyján kívül mindenki meg van győződve róla, hogy a fiú egy igazi hős, de ő inkább dühös, és szégyelli a kinézetét. Ridegen bánik gyönyörű barátnőjével, a barátainak nem nyit ajtót, a szüleivel sem törődik. Egyedül a gót húgocskája csalogathatja elő a haragja rejtekéből. A hatodik napon pedig bevégeztetik Collen feladata, és felcsendül Obama hangja, mint az amerikai megváltóé, győzelmi beszédével szinte lezárva az Államok sötét korszakát.

 

Rengeteg potenciál rejlik a Little Sisterben: izgalmas, groteszk karakterek, végre nem Hollywood hazafiasságtól elhomályosult szemén át figyeljük a háborús hős utóéletét, sokkal inkább a családban okozott törésekre, és azok helyrehozatalára koncentrál. Mégis, összességében nem történik túl sok minden. Az újdonság varázsa hamar megkopik, ugyan a remek zenei betétek időnként üdítő hangulatot teremtenek, de az alkotók képtelenek voltak mit kezdeni az érdekfeszítő alaphelyzettel. Minden adott lenne egy kiadós végkifejlethez, szuicid hajlamú anya, tönkrement életű fiú, bombát készítő aktivista, szökött apáca, egy nagy adag drog belekeverve az ételbe, de a tetőpont mégis ellaposodik. Drámát várunk, mert a Little Sister vígjátéknak túl sötét, így azonban ellebeg valahol a kettő között tehetetlenül. Igazán kár érte.

Szádeczky-Kardoss Klára

Szádeczky-Kardoss Klára

Szádeczky-Kardoss Klára a Corvinus Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakának hallgatója. 2016-ban csatlakozott a Filmtekercs szerkesztőségéhez. Újságírói tevékenysége mellett novellákat is ír.

Szólj hozzá!

Click here to post a comment

Hirdetés

Hirdetés