Kritika

Cinema Paradiso Kínában – King of Peking

Giuseppe Tornatore legendás filmje, a Cinema Paradiso a mozi imádatáról, az élet örömeiről és bánatairól, valamint egy rég volt idő hangulatáról szól. A King of Peking a téma kínai feldolgozása, különb ségek azonban bőven akadnak.

Sam Voutas (Sima You 司马优), a King of Peking rendezője görög szülők gyermekeként Ausztráliában született, azonban különböző ázsiai városokban nőtt fel, mint Tajpej, Manila és Peking. Így nem csoda, hogy életműve a kínai filmgyártással fonódott össze. Ráadásul nemcsak rendezőként, színészként is ismert, játszott például Chuan Lu 陆川 Élet és halál városa (Nanjing! Nanjing! City of Life and Death, 2009) című háborús drámájában. Rendezőként a Red Light Evolution (2010) című filmjét szükséges megemlíteni, ami némiképp előfutára a King of Pekingnek.

Nemcsak mert rátalált Jun Zhao-ra, aki a King of Peking főszereplője is lett, hanem mert letette voksát az olyan vígjátékok mellett, amelyek el is szeretnének mondani valamit. A King of Peking esetében azonban a téma – bár kétségtelenül átitatja a film minden pillanatát – nem csupán a mozi imádata!

A King of Pekingben a filmek ismerete közös szókincsként jelenik meg, amolyan közös tudásbázisként, ami már-már kódnyelv két generáció között. Ebből a szempontból bátran párba állíthatjuk az olasz Cinema Paradisóval. Ám amíg Toto a mozi miatt barátkozik össze az idős mozigépésszel, a King of Peking egy apa-fiú kapcsolatot mutat be. A forgatókönyvíró és rendező Sam Voutas személyes életérzéseit és tapasztalatait tette bele a filmbe.

Egyrészt a 20. század végének Pekingjét gyerekkori emlékei alapján elevenítette meg.

Másrészt erősen foglalkoztatta az apaság kérdése, amikor megírta a King of Peking történetét. Egy helyen azt nyilatkozta, hogy a szülővé válás folyamata döbbentette rá a következő kínai mondás jelentőségére: „有其父必有其子”, ami azt jelenti, hogy amilyen az apa, olyan a fia.

A King of Peking apafigurája filmek vetítésével keresi kenyerét, amiben legfőbb segítője a saját fia. A film nosztalgia mozi egy az egyben: a vidéki egykor volt Kína bája mellett azonban az is kiderül, hogy nem volt egyszerű megélni. Az apa volt felesége vissza akarja szerezni a közös fiukat, ezért a férfi kénytelen nagy összegű sarcot fizetni, hogy megtarthassa a gyereket. Ekkor jön az illegális DVD-biznisz, ami már nem csak a mozi imádatáról szól.

Apa és fia kétségtelenül remek páros, és hihetetlen kalandokat élnek át. Ám egy idő után feltehetünk kérdéseket arról, hogy ez meddig szól a közös csínytevések öröméről, s mikor csap át kihasználásba, csökönyösségbe, birtokolni vágyásba? A változást az hozza, amikor ugyanezek a kérdések a fiú fejében is megfordulnak.

Ám ez a történet egyszerre kínál sikert és bukást is.

A King of Peking cím szójátéka az apa-fia páros sikerére utal. Ugyanis a vezetéknevük jelentése király (wang 王), s ezzel a névvel valóban elhíresülnek.

A két Wang Peking illegális DVD-bizniszének királya lesz! A siker azonban lopásra épül és sok munkával jár, így nemcsak az erkölcsi leépülés, a közös bolondozások hiánya is problémává válik.

Így lesz a King of Peking nosztalgiázós-mozis hangulata ellenére keserű film. Az apa-fia kapcsolat szabályait kitanuló apa története, aki úgy tűnik, a mozifilmeken kívül tényleg nem sokat tud az életről. Az egy másik kérdés, hogy hosszú évek távlatából az értékrendek megint újraértékelődnek, és az úgynevezett fontos dolgok eltörpülnek a vidám, együtt töltött idő mellett.

Az olasz Cinema Paradiso is a nosztalgiára épít, de ott egészen máshol vannak a hangsúlyok.

Míg a kínai mozis apuka legfőbb ellensége a gyerekéért harcoló volt feleség, addig Toto az egész életét a romantikus, mozifilmekből kitanult szerelem érzése köré építi fel. Az olasz verzió mintha nem is az életből, hanem egyenesen a filmekből merítene, hiszen Toto a kivágott csókjeleneteken nőtt fel. Ezzel szemben a King of Peking nem lép ennyire aktív kapcsolatba a vetített filmekkel, ugyan végtelen mennyiségű címet és évszámot említenek: tulajdonképpen az apa folyton filmekről beszél, mégis ezek reflektálatlan, feldolgozatlan információként sodródnak a cselekmény során.

A King of Peking leginkább érdekes alkotás, amolyan egyszer volt, hol nem volt film a sosem jártunk messzi és a múlt században ilyen volt Pekingből: kicsit humoros, kicsit kedves, a csöppnyi tanulság pedig keserű tapasztalásba van csomagolva. Az az érzésem, hogy annyira jó a téma, hogy többet is ki lehetett volna hozni ebből a filmből, de még így is simán ajánlanám bárkinek, csak nem az évszázad filmjeként, hanem kitekintésként, érdekességként.

Keller Mirella

Keller Mirella az ELTE Filmelmélet és filmtörténet, illetve Magyar nyelv és irodalom szakán végzett. Jelenleg a Nyelvtudományi Doktori Iskola PhD-hallgatója. 2008 óta publikál filmes cikkeket, 2010 óta a Filmtekercs.hu szerzője.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com