Kritika

A kerekasztal és a Brexit – Király ez a srác!

Az Idegen arcok rendezője, Joe Cornish az Artúr-mondakör ifjúsági variánsával tért vissza a köztudatba. A Király ez a srác! pedig nem kevesebbre vállalkozik, minthogy a kerekasztal lovagjaival feloldja a Brexit keltette szorongást. 

A sztori szerint egy középkori boszorkány, Morgana (Rebecca Ferguson) uralma alá szeretné hajtani a világot, ám csak akkor térhet vissza, ha az angol nép eléggé elcsüggedt ahhoz, hogy egy új vezetőért kiáltson. A varázserejű gonosz felébredésével szerencsére az Excalibur is felbukkan, és a modern kor Artúrjára vár a nagy feladat, hogy kihúzza a kardot egy építkezésen talált ősi kőből. Anglia és a világ megmentése azonban korántsem egyszerű küldetés, pláne, ha egy általános iskolás kissrácnak (Louis Ashbourne Serkis, aki egyébként Andy Serkis fia) kellene hőssé válnia.

A Király ez a srác! már attól végtelenül szimpatikus alkotás, hogy több felnőtteknek szóló, konkrét (Brexit: Háborúban mindent szabad) vagy áthallásos alapon működő Brexit-film (Dunkirk, Viszlát, Christopher Robin) után végre egy olyan mozgókép is készült, ami a fiatalabb generáció megsegítésével szeretne foglalkozni. „Szakértők állítása szerint egyre messzebb sodródunk a világbékétől. A diktátorok és a populista vezetők előretörésével egyre nagyobb a megosztottság a Föld országai között.” – hangzik el egy híradásban a baljós tény; és nem ez az egyetlen szólam az expozícióban, amely úgy utal egy globális jelenségre, hogy közben a Brexit okozta megosztottságot és a parlamenten belüli bizonytalanságot is érthetjük alatta.

E tekintetben a Király ez a srác! egyfajta meseterápiaként szeretne működni.

Mivel a rendező tudja, hogy naivitás lenne azt hinni, hogy a gyerekek nem éreznek meg semmit a társadalmi szorongásból, így arra használja fel Artúr király legendáját és a kerekasztal egyenrangú lovagjait, hogy valamelyest feloldja a bizonytalan külvilág rájuk nehezedő nyomását.

És cseppet sem meglepő, hogy ez az alkotó Joe Cornish, aki Idegen arcok című elsőfilmjével az évtized talán legeredetibb ifjúsági kalandfilmjét tette le az asztalra. E teljesítményével azonban olyan terhet ró jelen alkotásra, amelyet a Király ez a srác! az aktualitás felvállalása ellenére sem bír el.

Joe Cornish Artúr-átirata ugyanis társadalomtudatos film, de korántsem olyan kiforrott alkotás, mint az Idegen arcok volt.

Hiába állt egy űrlénytámadás az elsőfilm középpontjában, a dél-londoni lakótelep valószerű hátteret biztosított az egyetlen éjszaka alatt lezajló kalandhoz, és ez elég volt ahhoz, hogy a kallódó proligyerek hőssé válása katartikus élményként maradjon meg az emlékezetemben. A Király ez a srác! miliője azonban nem ennyire következetes. Az expozíció rádióadások, hátborzongató címlapok („Háború; Krízis; Félelem”) és néhány hajléktalan segítségével felskicceli ugyan a problémás világot, de aztán a rendező kész ténynek veszi a helyzetet, és a továbbiakban – talán a megcélzott, alacsonyabb korosztály miatt – nem igazán törekszik az angol környezet árnyalására.

Ráadásul Cornish könnyen beazonosítható archetípusokra, végtelenül egyszerű gyerekkarakterekre alapozza történetét. Egy-egy jól irányzott poénnal fel is vállalja, hogy a Harry Potterből, A Gyűrűk Urából és a Star Warsból is merít, de ettől még a sablon sablon marad. A világot természetesen egy félárva kisfiúnak kell megmentenie, segítségére pedig a Csavardi Samura emlékeztető rendíthetetlen támasz, illetve a jobb sorsra érdemes, züllött srác siet.

Persze utóbb kiderül róluk, hogy mindannyian helyüket kereső gyermekek, ám közel sem nevezhetőek árnyalt jellemnek.

A felnőttek világával problematikus a kapcsolatuk, és az elmúlt évtized young adult kalandfilmjeihez (Az útvesztő) hasonlóan a Király ez a srác! is teljesen a gyerekekre hárítja a világ megmentésének feladatát ahelyett, hogy valóban körmére nézne az idősebb generációnak.

Az Idegen arcok félelmetes szörnyeinek ismeretében ráadásul roppant gyenge a gonosz oldal is. A föld alatt élő és azt mérgező Morgana egydimenziós figura: a hatalom megszerzésére áhítozik, és ennyiben ki is merül a karakter – így hiába változik át a fináléban sárkányszerű démonná, túl nagy riadalmat nem okoz. A Morganát segítő tűzköpő lovasok pedig rettenetesen buták: lényegében csak vágtatni tudnak, hogy aztán gondolkodás nélkül lezuhanjanak egy tengerparti szikláról.

Helyenként azonban mégis meg tud csillanni Joe Cornish kreativitása. Kiváló humorforrás például Merlin gyerekbőrbe bújt karaktere, aki első felbukkanásával a Terminátort idézi, de nevetség tárgyává teszi a gyorséttermeket is. A fiatal Angus Imrie (aki egyébként Celia Imrie fia) lubickol a szerepben: merev színészi gesztusai nagyszerűen erősítik fel a pattanásos kamasz nem evilágbeli különcségét, ugyanakkor ha kell, a bölcsességet is el tudjuk fogadni a szájából. Vagy ha nem az övéből, a Merlin idős kori énjét alakító Patrick Stewartéból.

Az akciódús kalandokban is ott a cornishi lelemény. A városi autós-lovas üldözés még csak dinamikus, az életre kelt fákkal való edzés már kreatív, a tornatermi ütközet viszont a legravaszabb testnevelés tanárokat is megdöbbentené. Szekrények, lovak, útjelző táblás pajzsok és napfogyatkozás elleni védőszemüvegek is felbukkannak az iskolai fegyvertárban.

Élménypedagógia a javából.

Nem véletlenül mondom ezt, mert a Király ez a srác! nemcsak a Brexit-szorongást, hanem egy másik társadalmi problémát is megpedzeget. „A világ nem fog megváltozni. Neked kell megváltoznod.” – mondja az iskola igazgatónője a főhősnek, és néhány jelenet erejéig látjuk, hogy a konzervatív oktatási rendszer miként neveli ki kiégett gyerekek sokaságát, akik ha egy kis élményt kapnának, máris jobban boldogulnának.

És azt hiszem, e gondolkodásmód miatt ölelem keblemre Joe Cornish új filmjét. A Király ez a srác! egyszerűen figyel a gyermekekre. Élményt kínál, lovagi erényekre nevel és happy endjével még a felskiccelt Brexit-megosztottságra is megoldást talál. A tiszteletre méltó Patrick Stewart szájából hangzik el a  következő bölcsesség: „A legendák csupán évszázadokon keresztül suttogott pletykák. Nem egyszer a hatalmasok költötték át, hogy megszilárdítsa erejüket.” És bár Joe Cornish nem számít hatalmasnak, de összességében jóra használja fel Artúr király átköltött legendáját, és egy hibáival együtt is szerethető ifjúsági kalandfilmet tesz le az asztalra.

Kiss Tamás

Kiss Tamás a Filmtekercs szerkesztője. Gimnáziumi tanárként mozgóképkultúra és médiaismeret, illetve történelem tárgyakat oktat. Rajong a western, a horror és a gettófilm műfajáért, valamint Brian De Palma és Sidney Lumet munkásságáért.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com