Kritika

Legalább egy rendes vicc lenne benne – St. Trinian’s 2 – A Fritton arany legendája

Megérkezett a St. Trinian’s – Nem apácazárda szükségtelen folytatása. Az alkotók nem tanultak tehát az első részből: lerágták még egyszer ugyanazt a csontot, ugyanazokkal a szereplőkkel, ugyanannyira értelmetlen és súlytalan történettel.

A film

A két részt közt csupán a sztori tér el valamicskét: míg az első részben egy műtárgy eltulajdonítása jelentette a fő csapásvonalat, addig a másodikban kincskeresésre adják fejüket szereplőink – a film dramaturgiája pedig kitűnően gondoskodik róla, hogy egy pillanatig se izguljunk majd sorsukért. Hőseink egy nem hagyományos női bentlakásos iskola „tanulói”: ez itt kérem szépen a fertő melegágya, ahol az illegális szeszfőzdétől kezdve a kvázi konzumhölgyekig minden megtalálható. Mindezt szigorúan sztereotípiákban tálalva, az emósok, csini szőkék, geekek és környezetvédők klikkjei hivatottak bemutatni a mai középiskolás generáció rétegzettségét. Azon pedig, hogy a fiatal, 16 éves forma lányokat huszonéves társaik alakítják, már fel sem érdemes háborodni.

Amin viszont érdemes felháborodni, hogy mit keres itt megint Colin Firth (az első részben felbukkanó szerencsétlen Stephen Fry-ról már nem is beszélve)? Vagy a főszerepet alakító Rupert Everett nőnek maszkírozva? Teljesen indokolatlanul húznak parókát a fejére, megfejelve az amúgy sem túl meggyőző outfitjét egy orbitális műfogsorral. Még ennél is rosszabb, hogy a rendezők végül ki sem aknázzák ezt a poénforrást(?), hacsak a Colin Firth-szel szövődő szerelmi szálat nem annak szánták. De inkább sír a néző, hogy mi az istent jótékonykodnak egy ilyen filmben ezek ketten? Mert a bugyuta románc egyáltalán nem vicces.

Ahogy semmi sem vicces ebben a filmben; vagyis egyik filmben sem. Legalább a tinédzsereknek szánt mondanivalók lehetnének magasröptűek, de nem: a szép lányok nem csak szépek, de okosak is lehetnek (ha van rajtuk szemüveg); sok nő férfit győz és hasonló szentenciákkal gazdagítja életünket az alkotás. A történet túl sok szereplővel dolgozik, legalább annyira sokkal, mint ahány lassítást nézhetünk végig a kamera felé szexin menetelő lányokról, akik megvetik a tanulás hagyományos formáit, de bezzeg bombákat gyártani meg szeszt főzni tudnak. Persze lehet azt mondani, hogy a film görbe tükröt állít a Magyarországon kevéssé, de az Egyesült Királyságban annál inkább divatos, elitista boarding schoolok elé, de azért inkább elmorzsolunk egy könnycseppet, amiért nem sikerült ledózerolni ezt a vadhajtást a benne éldegélő kompániával együtt az első részben.

A film két rendezője közül Oliver  Parkernek (A sötétség ideje, Az eszményi férj) van némi rálátása a rendezés mesterségére, sőt valakinek annyira bejöhetett ez a film, hogy 2011-ben még a Johnny English újratöltve direktori székében is ő helyezkedhetett el. A rendezőpáros másik tagja, Barnaby Thompson eleddig producerként működött közre olyan hívogató című alkotásokban, mint az Agydrazsé, az UFO-boncolás vagy a Csúcsfejek.

Mindent összevetve nem érdemes belevágni a filmbe, hacsak nem rajongtunk az első részéért, mert akkor bizonyára az aktuális epizód sem okoz majd csalódást. Ám ha már betöltöttük 16. életévünket, jobb lesz az önsanyargatás egy másik formáját választani.

A lemez

Bónuszanyagként előzetes, képgaléria és ajánló fért fel a kiadványra. Talán nem is baj.

 

Piller Mónika

Piller Mónika az ELTE-n végzett filmelmélet és filmtörténet, illetve dán szakon. Szakdolgozatát az izlandi filmek és a globalizáció témakörében írta. Specializációja a skandináv film, a dokumentumfilm és az animációs film. Jelenleg a Magyar Televíziónál dolgozik szerkesztő-riporterként.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com