Vászon nélkül

Már a hüllők is igazságot osztanak Hollywoodban – Tini nindzsa teknőcök

Tini nindzsa teknőcök (Teenage Mutant Ninja Turtles)Mese a négy teknősről, akik kimásztak a terráriumból, harcba szálltak a gonosszal és nyertek. Látványos akciójelenetek gyerekek és felnőttek örömére, természetesen rendkívül családbarát körülmények között.

A film

A nindzsa teknőcök ötletét két képregényrajzoló jó barát, Kevins Eastman és Peter Laird eredetileg viccnek szánta: olyan nyolcvanas években népszerű képregényeket akartak kifigurázni, mint az Új Mutánsok, a Fenegyerek vagy a Ronin. Szintén mesébe illően a fiúknak végül Eastman bácsikája kölcsönzött egy kis zsebpénzt, hogy a Mirage Studiosnál kiadhassák a Tini nindzsa teknősök első változatát. Az üzlet beindult, és a nem várt sikert végül akciófigurák, három egymástól független rajzfilmsorozat, egy élőszereplős sorozat, valamint egy film a kilencvenes évek során, sőt videojáték is követte. 2014-ben pedig nagyszabású, elsősorban a teljes popkulturális háttérre, mintsem az eredeti képregényre építő feldolgozás született.

A Tini nindzsa teknőcök köré kialakult kultuszra persze bátran építkezhettek az alkotók. Egyrészt a fanok a rajongás nosztalgiája miatt érezhettek elfogult örömöt, amikor kedvenceik digitálisan felturbózott változatai lejtettek táncot a szélesvásznon, másrészt „csecsemőnek minden poén új” alapon nyilvánvaló volt, hogy a gyerekeknek is tetszeni fognak a nagyra nőtt nindzsa harcos terrárium lakók, a szülők generációja pedig ismerős vendégként fog tekinteni rájuk. Ezért is izgalmas megoldás az eredeti képregények grafikáját hasznosító, de azt stílusosan térbeli hatással feldobó intró, amely úgy segíti a történetbe való könnyed belezökkenést, hogy közben a fanatikus rajongókat is kiszolgálja. Sajnos azonban a készítők a továbbiakban teljes mértékben figyelmen kívül hagyták a teknőcök rendkívül erős kötődését a nyolcvanas, kilencvenes évek képregény- és popkultúrájához. Az igyekezet, hogy aktualizálják történetüket, nem segített elfedni kasszasiker iránti igényüket, így nem is tudták maradéktalanul legitimálni a tényt, hogy elővették a fiók mélyéről kis kedvenceiket.

tininindzsateknocok

A TMNTA galaxis őrzőihez hasonlóan – poénokkal, valamint ékegyszerűre faragott, fordulatoktól mentes történettel próbálja kifigurázni korunk mindent elborító képregény-akció hullámát, amihez végső soron a teknősök megfelelő választásnak bizonyultak. A történet szerint a négy kisteknős egy genetikai kísérletnek köszönhetően puffadt két méteres akciófigurává, patkány patrónusok pedig szemétbe dobott, rendkívül informatív kézikönyvek segítségével megtanította őket az ősi nindzsa harcosok tudományára. Miközben New York városának békés hétköznapjait egy durva fosztogató banda fenyegeti, és a főgonosz világuralomra tör, éppen az a bombanővé cseperedett, reménybeli nyomozóriporter pillantja meg elsőként az igazságosztó teknősöket, aki gyerekként édesapja kísérleti laborjában rászoktatta őket a pizzára. A biodíszletként remekelő Megan Fox segítségével természetesen a teknősök számos kalandon esnek át, hogy végül legyőzzék a gonoszt.

A látvány ellen nem lehet kifogás. Az akciójelenetek stilizált megvalósítása kifejezetten jó ötletnek bizonyult, a kameramozgás végig dinamikus, ami rendkívül hangulatos módon teremt egy állandó, de kellemes feszültséget, és szinte elvarázsolja a nézőt. Ebben a matematikai pontossággal adagolt akciódömpingben egyértelműen érezhető Michael Bay kezeinek nyoma, noha ő maga csupán a produceri feladatokat látta el, míg a rendezést a A titánok haragját jegyző Jonathan Liebesman vállalta. A hősök kemények és mozgékonyak, ugrálva harcolnak életre-halálra, a technika kiválóan működött. Még ha eleinte némi aggodalommal töltött is el, hogy két lábon járó teknősök fognak emberekkel interaktálni másfél órán át, a valós világ és CGI összefésülése hibátlanul és gördülékenyen sikerült.

tininindzsateknocok2

Donatello, Raphaelo, Michelangelo és Leonardo akcióban tehát helyt álltak, ám végtelenül leegyszerűsített karaktereik leginkább csak annak köszönhetően menekülnek meg a teljes leégéstől, hogy szorosan vett csapatdinamikájuk valahogy mégiscsak elfogadhatóvá teszik őket. Dialógusaik szintúgy rendkívül gyengék, ami azonban még ennél is szomorúbb, hogy a humor – ami fő erénye lehetne egy ilyen mozinak – nem egyszerűen lapos, hanem bántóan rossz. Ráadásul a dramaturgia úgy koreografálja azt a néhány ütősnek szánt geget, hogy azzal teljes mértékben ráirányítja a figyelmet az elhibázott poénok fájdalmas halálára.

Így végül az egynyári képregénymozik orvosi lova lett a 2014-es TMNT film, bájos teknőcökkel de középszerű, félkézzel odavetett megvalósítással. Csak remélni lehet, hogy nem fogják követni újabb és újabb epizódok.

A lemez

A kiadvány meglepően korrekt bónuszanyag-tartalommal rendelkezik. A három kisfilm (Digitális valóság; Nem zöldnek áll a világ; Evolúciós mix) természetesen az animált szereplők megszületését, illetve annak nehézségeit járja körül.