Kritika

Csak a farkam kellett, nem is az asztalom? — Megcsalási engedély

A Megcsalási engedély határozottan nem randifilm! Szükséged van arra, hogy a párodban felmerüljön: Hmm, lehet, hogy másokkal is le kéne feküdni?

Brian Crano (A Bag of Hammers) filmjének főhősei egy boldog, de ágybéli izgalmaktól mentes életet élő pár, akik egész életükben csak egymással jártak. A diplomamunkáján ügyködő  lány a harmincadik születésnapját ünnepli asztalos szerelmével, öccsével és annak meleg barátjával a gyönyörű, téli Manhattanben. A kései kapunyitási pánik egy ördögi megjegyzés miatt robban be az életükbe, elodázva ezzel egy lánykérést. A makacs gondolat a pár fejébe ágyazódik, majd hamar szárba szökken, és mint az első emberpár a paradicsomban, rájönnek, hogy tudásra vágynak. Mások testének ismeretére. (Amiből a néző is kap rendesen. Szembetűnően felborul a hollywoodi filmekben megszokott pucér nő/pénisz mutogatásarány!)

A nőknek vannak kérdései, amikre egyszerűen nincs jó válasz. A profibbak persze könnyedén megoldják a „Kövér vagyok?” vagy a „Az a nő szebb nálam?” típusú kérdéseket. Íratlan szabály, hogy egyértelműen elutasítod még a gondolatát is, hogy igennel felelj, de ha ellenkezel, akkor meg hazudsz. Will (Dan Stevens) mégis belesétál barátnője furcsa tervébe. Anna (Rebecca Hall) szerint Willnek le kéne feküdnie más nőkkel, hiszen csak egymással voltak eddig, és nem akarja visszatartani az élményektől. Tudja, hogy őt szereti, nem lesz féltékeny, szóval mi baj lehetne ebből? Sőt, úgy igazságos, hogy ő is lefeküdhet másokkal.

Ismételten, mi baj lehetne ebből?

És ez a páros nem olyan nyámnyila, mint az Elhajlási engedély férjei, ők bizony belevágnak a kamatyolásba rendesen. Izgalmasnak hangzik? Sajnos Crano tálalásában annyira nem az. Szokványos randik, gyors dugások, mégis előbukkanó kötődések. Szépek, fiatalok, tehetségesek, semmi megerőltetésbe nem kerül nekik viszonyokba bonyolódni.

Persze barátaik figyelmeztetik őket, de falra hányt borsó minden szavuk. Két oldal feszül egymásnak, a másokkal való kavarásban tapasztalatlan páros, akik hisznek abban, hogy működhet az ötlet, és nem fog megcsorbulni a szerelmük, versus a kalandokban tapasztalt, egymás mellett lenyugodott páros, akik úgy érzik, valami elveszne, ha másokkal is lefeküdnének. Kinek van igaza?

Csak egy igazi létezik?

Kiegészítő szálként Hale (David Joseph Craig) és Reece (Morgan Spector) párkapcsolati megingását is megfigyelhetjük, ahol a gyerekvállalás merül fel gondként, ami újdonságot hoz, hiszen egy meleg pár alternatív módokon kezdhet neki a családalapításnak, mégsem ebben rejlik a problémájuk, sokkal univerzálisabb kérdéseken kell átrágniuk magukat.

A castingra nincs panasz, teljesen beleillenek és hitelesek az egymással kavaró, boldogságot kereső New York-iak bőrébe. Talán csak Jason Sudeikis nem erőlteti meg különösebben magát, de nyúlfarknyi, és mégis jelentőségteljes szerepéből többet nem is lehetett volna kihozni. Külön kiemelném Spector és Craig párosát, akik játéka által sokkal emberibb lett a történet, bár az ő száluk jóval átérezhetőbb, mint a fővonal. Érdekességként megjegyzem, hogy kifejezetten belterjes a szereplőválogatás: Rebecca Hall Morgan Spector felesége, David Joseph Craig pedig a rendező Crano párja a valódi életben, és nem ez az első közös forgatásuk. Így nem is meglepő a színészek közötti összhang.

A rám törő unalmat és kellemetlen érzetet nem a színészeken verném le, bár néha Anna karaktere megérdemelt volna egy taslit.

Az is egy másik dolog, hogy időnként elhangzanak a filmben olyan fura dolgok, amiktől mindenkinek menekülnie kellene a helyszínről, ahelyett, hogy ágyba bújnának a delikvenssel. Néha nem értem a forgatókönyvírókat (vagy csak Cranót), de vissza a fő gyengeséghez.

Ahogy már a film ötletétől, úgy folyamatában is volt egy kellemetlen érzésem. A szereplők kezdeti kínos feszengése a randizás terén rám telepedett, majd végig velem maradt. Mert előre tudni lehet, hogy baj lesz ebből. Mint amikor valaki bukósisak nélkül, nulla tapasztalattal megpróbál leugratni biciklivel egy lépcsősoron. Az, hogy utólag mennyire tudják helyrerakni a sérültet, majd elválik. Csak a Megcsalási engedély megtekintésében nincs annyi bűnös élvezet, mint egy bakiparádéban a neten, ahol kedvedre lehetsz kárörvendő. Mert itt sajnálod őket, hiszen mindenki kiteszi a lelkét, hogy boldoggá tegye a másikat és önmagát is. Az engedélyezett légyottokból elvész a tiltás gyümölcse, a kiszámítható forgatókönyvből pedig az izgalom mámora. Nem fogod utána újraértelmezni az életed és bölcsebb sem leszel. Talán egy kérdést érdemes feltenni magadnak:

Tudod, hogy ki vagy a párod nélkül?

A Megcsalási engedély története ékes példája annak, hogy milyen, ha belerángatod a párodat valamibe, amit te se akarsz igazán eleinte, csak mert azt hiszed, neki erre van szüksége, pedig igazából neked van — csak nem ismered be —, végül te vagy felháborodva, ha visszanyal a fagyi. Az utolsó pillanatokig így is tűnik, amikor Anna és Will számára is összeáll a kép, hogy miért is volt szükség erre az egészre. Lassú út vezet a vég kezdetéig.

Szádeczky-Kardoss Klára

Szádeczky-Kardoss Klára a Corvinus Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakán végzett. 2016-ban csatlakozott a Filmtekercs szerkesztőségéhez. Újságírói tevékenysége mellett novellákat is ír.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com