Kritika

Egy veszedelmes elme utolsó napjai – Memoir of a Murderer

Akinek van némi tapasztalata a távol-keleti filmekkel, az tudja, hogy szeretik a határokat feszegetni – ez alól a dél-koreai filmek se kivételek. A Memoir of a Murderer már az alapfelütésnél húz egy merészet: vajon mit szól a kedves néző ahhoz, ha egy egykori sorozatgyilkosnak kell szurkolnia az elkövetkezendő két órában?

A helyi kisváros állatorvosa, Kim Byeong-soo (Sol Kyung-gu) első ránézésre furcsa, kissé bolond, de ártalmatlan figura. Elvégzi mindennapi teendőit, különcségét kamasz lánya nehezen, de beletörődve fogadja el. Míg a főhős közvetlen környezete gyanútlan marad, addig a nézőknek már az első tíz percben fellebbenti az igazságot a rendező: Byeong-soo sorozatgyilkos volt, akit egy 17 évvel ezelőtti autóbaleset állított meg, és változtatott egy másik emberré. Legalábbis ő úgy gondolja.

A kisváros nyugodt állóvizét hamarosan újra gyilkosságok kavarják fel. Elásott, vízbe dobott hullák kerülnek elő, az elkövetési módszer pedig gyanúsan hasonló azokhoz a rendőrségi szempontból megoldatlan gyilkosságokhoz, amiket Byeong-soo követett el 17 éve. Byeong-soo elbizonytalanodik: vajon ismét gyilkolni kezdett? Egy átlagos ember általában tudja, hogy mit csinált és mit nem, de ő Alzheimer-kórban szenved, annak minden következményével. Emlékei összemosódnak, halványodnak, a részletek egyre jobban kifakulnak. Lánya új barátja, a rendőrtisztként szolgáló Tae-joo (Kim Nam-gil) is gyanússá válik. Byeong-soo érzi, hogy a valóság feletti kontrollja napról napra gyengül, de mindent elkövet, hogy megvédje azt az egyetlen embert, akit valaha szeretett.

Nem ez az első alkalom, hogy egy dél-koreai filmes a sorozatgyilkosok témájához nyúl, sőt az emberi lélek legsötétebb mélye az elmúlt 15 év legmegrázóbb és leginkább embert próbáló alkotásait ihlette meg A halál jelétől kezdve az I Saw the Devilig. Won Shin-yun próbálkozása leginkább két vonalon különbözik a többségtől. Az egyik, hogy az ilyen esetben megszokott rendőri szemszög helyett most egy gyilkos az, aki keres egy másik gyilkost, ez pedig az egyediségükről ismert kortárs dél-koreai műfaji filmekhez kellően merész választás. Főleg azért is, mert Shin-yun korántsem bagatellizálja el főhősének korábbi rémtetteit és többször el is játszik azzal, hogy tudunk-e szimpatizálni olyasvalakivel, akinek jelenkori küldetése teljességgel átérezhető, de múltja egy szunnyadó szörnyeteggé teszi.

A film másik ügyes húzása, hogy a narratív szerkezet teljes mértékben Byeong-soo és a betegsége köré épül. Csaknem végig vele vagyunk a film két órája során, vele együtt próbáljuk meg a különböző emléktöredékekből, megfigyelésekből és nyomokból összerakni, hogy ki lehet a gyilkos. De az Alzheimer-kór egyre súlyosabban nehezedik rá, ahogy már maga sem biztos abban, hogy vajon tényleg jó nyomon jár, és nem az összeomló elméje által hajszol olyasvalamit, ami talán nincs is.

Vagy netán pont azért keres egy másik gyilkost, hogy ezzel önmagát védje?

Önmaga után nyomoz? Mi lehet valóságos, és mi csak a képzelet játéka? A nézőnek pont annyi információ jut, mint Byeong-soo-nak, sőt a film nemegyszer újra és újra felülír és megkérdőjelez mindent, amit eddig sziklaszilárdnak hittünk.

A nézői azonosulással és tudással való effajta játék persze nem újdonság, sokszor támad olyan érzésünk, hogy tulajdonképpen Christopher Nolan Mementójának egy ügyesebben megoldott variációját nézzük. A kérdés már csak az, hogy Won Shin-yun elég ügyes történetmesélő-e ahhoz, hogy a válaszok utáni epekedésünket végig fenntartsa, és hogy a sztori ne zavarodjon bele saját magába. A rendezés legtöbbször jól helyt áll és úgy adagolja az információmorzsákat, a flashbackeket és a néző összezavarására szánt vörös heringeket (más néven a félrevezető szálakat), hogy az egész nem válik egy idegesítő és önmagát kiütő katyvasszá. A megtévesztősdi inkább csak a film kétharmadában igazán hatásos, utána már körvonalazódni kezd, hogy ki a hunyó, és nincs egy olyan letaglózó erejű, mindent helyre tevő megoldás, mint Nolan filmjében.

A gyilkos utáni kutatás, a folyamatos bizonytalanságban lévő főhős és a nézői szerep, valamint a brutális halálszekvenciák bennem már nem is a műfaj amerikai képviselőit idézték meg, hanem a ’70-es, ’80-as évek olasz giallóit. Talán azért, mert Shin-yun nemegyszer él olyan képi megoldásokkal és effektusokkal (szokatlan lassítások, kifordult kameraszögek és szürreális fény-árnyék viszonyok), amik egyfajta vizuális jelzői a főhős fejében végigmenő összeomlásnak. Ettől még ne várjon senki Dario Argentóhoz hasonló hiperstilizációt, ahogy a gyilkosságokban és egyéb konfrontációkban ott van a dél-koreai filmekre jellemző nyers direktség és földhözragadtság.

A forgatókönyv mellett a film legerősebb pontja mindenképp a főszereplőt alakító Sol Kyung-gu döbbenetesen erős alakítása. Szaggatott testmozgása, tikkelése és mimikája tökéletesen tükrözi azt a szellemi és testi leépülést, amit betegsége okoz, és azt is eléri, hogy igenis szimpátiát érzünk egy olyan ember iránt, akit jó érzésű ember inkább a pokol mélyére kívánna. Jelenléte annyira átható, hogy a stáb többi tagja nem is nagyon tudja felvenni vele a versenyt, talán még a gyanúsan simulékony és jó modorú Tae-joo-t alakító Kim Nam-gil említhető meg, aki szintén hátborzongatóan demonstrálja, hogy a látszat néha csal.

A Memoir of a Murderer egy jól kiegyensúlyozott, hangulatos, feszült és izgalmas thriller, ami minőségét tekintve helytáll az erős mezőnyben, ugyanakkor nincs meg benne azaz átütő drámai erő, ami elődeit felejthetetlenné tette. Talán a társadalmi mondanivaló hiánya vagy az előzményekhez képest visszafogottabb finálé miatt. Abban viszont biztos vagyok, hogy sokan örülnénk, ha az ilyen igényes műfaji filmek nemcsak Délkelet-Ázsiában számítanának jó iparos munkának.

Szabó Kristóf

Szabó Kristóf az ELTE bölcsészkarán végzett filmelmélet és filmtörténet szakirányon, jelenleg könyvtáros, 2016 óta tagja a Filmtekercsnek. Filmes ízlésvilága a kortárs hollywoodi blockbusterektől kezdve, az európai művészfilmeken át, egészen a Távol-Keletig terjed. Különösképpen az utóbbira, azon belül is a hongkongi és a dél-koreai filmre specializálódik.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com