Vászon nélkül

Mennyit engedsz a feléből? – Az igazság ára

Ha valaki év elején azt mondja nekem, hogy idén az egyik kedvenc filmem egy ügyvédes-tárgyalós-nyomozós alkotás lesz, valószínűleg egy enyhe mosoly kíséretében közöltem volna vele, hogy nem valami jól ismeri a filmes ízlésemet. Akkor persze még nem sejtettem, hogy év közepén berobban a mozikba az azóta már DVD-n is megjelent Az igazság ára, ami alapvetően megreformálja a kategóriába tartozó filmekről alkotott nézeteimet.

A film

A vicc az egészben, hogy egyébként közel sem egy csúcsszuper, utánozhatatlan alkotásról van szó, az összkép azonban mégis azt sugallja, hogy van ebben a filmben valami, amiért szinte lehetetlen nem szeretni. De mégis mi, ha a történet sem kolosszális újítás, a stílus sem formabontó, és a színészek sem közelítenek az Oscar-gyanús kategóriához? Netán valamiféle hipnotikus varázslat lengi körül Brad Furman alkotását?

Nem hiszem. Sokkal inkább arról lehet szó, hogy a második nagyjátékfilmjét jegyző rendező – kellő profizmusáról tanúbizonyságot téve – ügyesen tartotta kordában a keze között bogozódó szálakat, ezért filmje úgy tudott túllépni saját keretein, és ezzel egy kis pluszt felmutatni, hogy alapvetően mégsem akart több lenni, mint ami. Mielőtt azonban még én vesznék bele a sok szálba, inkább elkezdem lefejteni a gombolyagot, vagyis megvizsgálni, mi mennyire működik Az igazság árában.

A történet kezdő képsoraiban megismerjük Mickey Hallert (Matthew McConaughey), a menő, folyton úton lévő ügyvédet, aki látszólag a fél várost a zsebében tartja, vagy legalábbis tudja, mikor kihez kell fordulni, ha el akarja érni a célját. Az egyik helyszínről a másikra, tárgyalásról tárgyalásra történő rohanásban főhősünk – ahogy annak lennie kell – bele is fut Az Ügybe, amikor elvállalja a fegyveres támadással vádolt milliárdos-csemete, Louis Roulet (Ryan Phillippe) védelmét.

Ettől a ponttól a történet adott: bizonyítékok, cáfolatok, titkok, a lényeg csupán a szent cél, a tárgyalótermi csata megnyerése. Legalábbis ez lenne a zsáner egy hagyományosabb képviselője esetében, Az igazság ára azonban ennél kicsivel tovább megy. Az ügyben való kutakodás ugyanis olyan nem várt, régi sebeket tép fel főhősünkben, hogy ő kvázi magánnyomozóvá avanzsálva kezd bele a vártnál sokkal szövevényesebb ügy megoldásába.

A film értékét tehát egyértelműen a meglepő fordulatok, stílusváltások, és a feszes tempójú sztori adja, kiegészülve egy letisztult, a vizualitást közel sem túlzásba vivő, mégis látványos formavilággal. Külön kiemelendők a hangulat festésére és olykor fokozására is tökéletesen alkalmas zenék, melyek nagyban meghatározzák a vágás, és ezzel együtt az egész film ritmusát. Örülök, hogy a rendező végig tisztában volt vele, mi Az igazság ára.

A lemez

Vannak kiadványok, melyek főként az extrákkal próbálják felhívni magukra a potenciális vásárlók figyelmét, ám a Pro Video Film jelen korongja nem tartozik ezek közé. Noha semmi plusz tartalom nem került a lemezre, a DVD beszerzése így is melegen ajánlott.

 

Hancsók Barnabás

Hancsók Barnabás

Hancsók Barnabás 2010 óta ír cikkeket a Filmtekercsnek, volt rovatvezető és olvasószerkesztő. Specializációja az adaptáció, a sci-fi, a vígjáték és a társadalmi dráma, szívesen ír szerzői, bűnügyi és dokumentumfilmekről is.

Szólj hozzá!

Click here to post a comment

Hirdetés

Hirdetés