Sydney Pollack filmje fölött nem jár el az idő. A ma már 33 éves Aranyoskám azon túl, hogy megajándékoz minket Dustin Hoffman felejthetetlen alakításával, nemcsak a művészlét és a nemek közötti egyenlőtlenség ma is aktuális kérdéseit feszegeti, de követendő példát állít minden jövőbeli romantikus komédia elé is.
A film
A Time Out magazin listát állított össze a híres színészek kedvenc filmjeiből – meglepő módon nem egy történelmi dráma vagy egy elvont szerzői fim végzett az első helyen, hanem egy látszólag bohókás romantikus vígjáték a színészlétről. Nyilván az aktorokat magukra emlékeztette Michael Dorsey (Dustin Hoffman) története, de ha elnézzük a film által besöpört díjak és jelölések tucatjait, nem lehet kérdés, hogy nem ők az egyetlenek, akik magukra ismerhetnek az Aranyoskámban. Cross-dressing film egyidős a mozi történetével, de az 1959-es Van, aki forrón szereti mellett egyértelműen a Tootsie jelenti az egyik legfontosabb mérföldkövét – hatása elvitathatatlan, gondoljunk csak olyan filmekre, mint a Mi kell a nőnek? vagy a Rúzs, reptér, satöbbi.
Michael Dorsey színész, méghozzá a nagybetűs fajtából, aki nem hajlandó kompromisszumokat kötni és eljátszani egy paradicsomot egy buta reklám kedvéért. A művészet a mindene, s ha kell, akár éhen is hal érte. Amikor már nagyon szorul a hurok, Michael úgy dönt, elmegy egy tévésorozat válogatására – csakhogy a szerepre egy középkorú nőt keresnek. Egy igazi színésznek semmi sem akadály, Dorsey-ből Dorothy lesz – és a siker nem is várat magára. Csakhogy arra nincs felkészülve, hogy beleszeret kolléganőjébe, Julie-ba (az alakításáért Oscar-díjat nyert Jessica Lange), aki – a túl jól sikerült alakításnak köszönhetően – azonban csak a barátnőt látja benne.
Természetesen a film felvonultat mindent, amit az ilyen típusú filmek szoktak a Van, aki forrón szereti óta: megy a zsonglőrködés a két szerep között, rohanós szerepváltás, ajánlattétel az idősödő nőcsábásztól – az Aranyoskám hozza a kötelező paneleket. Hogy mi az, ami miatt azonban mégsem érezzük elnyűttnek a filmet, az a Sydney Pollack filmjeire olyannyira jellemző érzékenység és intelligencia. Egyszerre van jelen a New York-i értelmiség Woody Allen-es neurózisa és a nemek közötti egyenlőtlenség legkevésbé sem megmosolyogtató kritikája. A film bepillantást enged a nyolcvanas évek – a maira sokban hasonlító – televíziózásának kulisszái mögé, és időtlen tételeket fogalmaz meg a művészet mibenlétéről is.
S mindezt teszi egy sor precízen kidolgozott karakteren keresztül, akiket egy hihetetlenül profi színészgárda kelt életre. Hoffman és Lange mellett Dorsey legjobb barátjának szerepében Bill Murray brillírozik, ráadásul maga Sydney Pollack is beszáll a játékba Michael ügynökeként. A film a romantika terén is okosan építkezik: a giccs helyett elkapott pillanatokat, finom rezdüléseket és humort szállít, a férfiaknak is fogyasztható mennyiségben. Egyszóval az Aranyoskám kötelező film nemtől és kortól függetlenül.
A lemez
Hiába új kiadás, hiába klasszikus, a lemez nem tartalmaz extrákat.
