Kritika

Nudli – Ízek palotája

Ízek palotája

Ízek palotájaKépzelj magad elé sok elegáns ételt. Megvan? Gyakorold másfél óráig: gratulálok, épp megspóroltad a dévédé-kölcsönzés árát.

A film

Az Ízek palotája a francia elnök házi szakácsnőjéről szól és az ő viszontagságairól a palotabeli intrikák közepette. Legalábbis ezt írja minden bemutató szöveg. Én lelkiismeretesen végignéztem a filmet, és egy szemöldökvonásnyi intrikát sem találtam benne. Pedig feltételezem, hogy felismerném, ha látnám. (Ellentétben az összes felvonultatott étellel, a rántottát kivéve.)

Tény, hogy a film valós eseményekre épül, mégpedig Danièle Delpeuch mesterszakács kétéves szolgálatára Mitterand elnök alatt; ő volt ezidáig az egyetlen női séf az Élysée-palotában. Mitterand a házias ízeket szerette, Delpeuch pedig ezek művésze – a film promotálása alatt az Examiner újságíróit például az elnök kedvenc desszertjével, a „Lebegő szigetekkel” kápráztatta el, ami magyarul a madártej. „A divine confection of whipped egg whites that lay like mounds of soft snow atop a sauce of milk and sugar”, írja a lap. Ennek a szellemiségnek megfelelően a film tobzódik gyönyörű és étvágygerjesztő kulináris remekművekben; nem megvacsorázni utána másodszor is, éjjel kettőkor, önuralmam komoly fegyverténye volt.

Csak hát Delpeuch szolgálata tökéletesen eseménytelen.

A hölgy filmbeli alteregója, Hortense Laborie (Catherine Frot) annyi ellenségeskedést tapasztal meg két éve alatt, mint egy mérsékelten népszerűtlen iskolás. Ő azonban van olyan érzékeny, hogy ahol az iskolások összeszorítanák a fogukat, ott felmondjon és elmeneküljön tizenkétezer kilométerre az Élysée-től, az Antarktiszra. (Komolyan.) Az intrika elvileg úgy néz ki, hogy patkányjellemű illetők sötét sarkokban összebeszélnek, és addig sunnyognak meg koptatják a fertőző pofájukat, amíg ártani nem sikerül bárkinek; no most én készséggel elhiszem, hogy a valóságos Élysée tele volt, van és lesz mutáns emberforma rágcsálókkal, elvégre politikusok is járnak oda, meg azok mindenféle sleppje, de hogy a film egyet se vonultat fel közülük, az is biztos. Laborie úrhölgy legnagyobb problémája egy kihagyott fogás lesz egy soktételes menün.

Ízek palotája

El tudom képzelni, hogy a film himnusz szeretett volna lenni a valódi gasztronómia öntudatosságához. Egy séf tökéletes összeállítását tönkreteszik egy fogás eltávolításával: ez a valódi művész számára nem kisebb vétség, mintha egy patrónus belefirkálna Picasso vásznába. De mivel az Ízek palotája komédia-dráma-kevercs, „dramedy”, és minden percben előkerül valami bohókás-franciás aláfestő zene, a tragédiát nehéz komolyan venni. Ugyanilyen nehéz a nem létező történet álcázására kitalált unalmas jelenetek csordogálására odafigyelni, ha egyszer az ember eszében az ötödik perctől kizárólag a saját emésztőszerv-rendszere jár. Az Ízek palotáját elmérték: szép lett, de üres, csábító, de tartalmatlan. Épp az, amit az elnök úgy utált a tányérján.

A lemez


A lemez, akár a film, dekoratív és üres. Semmi extra, magyar szinkron az eredeti hang mellett, továbbá magyar felirat. Az eredeti 3.190 forintos ár szépen összeaszott, és mostanában 1-es számjeggyel kezdődik inkább.

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com