Kritika

Másodhegedűs – Őrült szív

Jeff Bridges jutalomjátéka a kétsávos országutak szaggatta préri countryzene uralta világába kalauzolja az amerikai függetlenfilmek melankóliájára éhes nézőket.

A nagy Lebowski óta tudjuk, hogy Jeff Bridges tagadhatatlanul jól hozza a mázsás sörpocakkal megáldott, ágról szakadt figurákat. Az Őrült szív „Bad” Blake-jétől azonban a megegyező külső jegyek ellenére meglehetősen távol áll a Coen-tesók generálta fekete humor. Figurája inkább Darren Aronofsky A pankrátorának, vagy ha már a countrynál tartunk, Clint Eastwood Lebujzenészének címszereplőivel mutat közeli rokonságot. „Bad” Blake noha élő countrylegendának számít, alkoholizmusa következtében mára csak lepukkant kocsmák és füstmentes bowlingpályák állandó fellépője. Nemtörődömségét csupán a színpadon hagyja el. Ha gitárját kezébe veszi, tiszta szívből énekel, hogy aztán újra megküzdjön az aznapi piamennyiség miatt felgyülemlett hányingerrel és valamelyik agyonhasznált lotyó karjaiban ébredjen fel.

Jeff Bridgest a „szerelmes cowboy” megformálásáért nem véletlenül jutalmazták Oscarral, hiszen „one man showjával” gond nélkül viszi el a hátán a filmet, az Őrült szív leggyönyörűbb pillanatai azonban mégsem működnének a forgatókönyvet egyöntetűen jellemző puritán nyitottság nélkül. A film pontosan úgy ragad ki „Bad” Blake életútjából egy szeletet, ahogyan az egyszerű gimnazista felvázol egy görbét a matekfüzet koordinátarendszerében: a főhős életének idővonalán mindkét irányban megmaradnak a kérdőjelek. „Bad” Blake sötét múltja előli kitérései, valamint elhagyott fiával való kapcsolatfelvételének lezáratlan szálai teszik igazán érdekessé figuráját a züllés fordulópontjának konkrétumával szemben. Ugyanígy a főhős lelkiismeretét beindító szeretővel kialakuló kapcsolat esetében sem a kezdet és a vég válik hangsúlyossá, sokkal inkább az első szerelmi légyott, amelynek varázsa újra megdobogtatja a zenész dalgyártó szívét.  Az öreg barátok közös horgászata is pontosan a végtelenség biztos érzete miatt marad emlékezetes.

Az Őrült szív már-már zavarba ejtő egyszerűsége és linearitása ellenére a forgatókönyv mellett a rendezést is magára vállaló Scott Cooper megfontoltan háttérbe húzódó direktori jelenlétének hála válik igazán megkapó filmmé. A hollywoodi tucatfilmek színészpalántájaként megedződött Cooper nem használ egyetlen különleges vagy szokatlannak számító beállítást sem, pusztán a színészeire bízza magát, s találékony remeteként kapja el a hétköznapi karakterekbe életet lehelő ifjú tehetségek és az őszbe hajló halántékú színészóriások legmeggyőzőbb pillanatait. Az adott szituációk mélyberántó vagy éppen szárnyaló érzelemvilágát pedig direkt a filmhez írt, s a színészek által előadott country-nótákkal támogatja meg. Jeff Bridges mellett Robert Duvall és Colin Farrell is dalra fakad, Maggie Gyllenhaal pedig egy sokat tapasztalt, fiatal anyukát alakít megbabonázóan hitelesen.

Scott Cooper rendezői tehetségéből fakadó intelligenciája csupán a melankóliát szögre akasztó happyend kapcsán bicsaklik meg, amelyben az Amerika-mítoszra utaló country-allegória kelletlenül élteti az amerikai álom létjogosultságát. Persze elhihetjük, hogy egy self-made man zenész az alkohol poklának legmélyéről is képes helyreállítani karrierjét, de legszívesebben akkor is azon pillanatokra fogunk emlékezni majdan, amelyek során „Bad” Blaket utoljára tréfálta meg az a bizonyos – ha nem is őrült, de mindenképpen – bolondos szíve.

Őrült szív (Crazy Heart)
amerikai filmdráma, 111perc, 2009

rendező: Scott Cooper
író: Thomas Cobb
forgatókönyvíró: Scott Cooper
zeneszerző: Stephen Bruton, T-Bone Burnett
operatőr: Barry Markowitz
producer: T-Bone Burnett, Judy Cairo
vágó: John Axelrad

szereplők:
Jeff Bridges
James Keane
Anna Felix
Paul Herman
Tom Bower
Ryan Bingham
Maggie Gyllenhaal

IMDb-átlag: 7,4

A DVD-t kiadja az Intercom.
Megjelenés: 2010. 08. 04.
Ár: 3190 forint

Kiss Tamás

Kiss Tamás a Filmtekercs szerkesztője. Gimnáziumi tanárként mozgóképkultúra és médiaismeret, illetve történelem tárgyakat oktat. Rajong a western, a horror és a gettófilm műfajáért, valamint Brian De Palma és Sidney Lumet munkásságáért.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com