Vászon nélkül

Ennyit azért nem unatkoztunk akkoriban! – Summer of 84

Summer of 84

Szintipopra bringázó tinédzserek keresik a kertvárosi sorozatgyilkost. Gyermeki fantázia és kemény valóság feszül egymásnak a kanadai Summer of 84-ben.

A négy évvel ezelőtt bizonyos körökben futótűzként terjedő apokaliptikus agymenés, a Turbo Kid alkotóinak új filmje igazi patchwork mintadarab: van benne Stephen Kingtől kezdve kortárs exploitation utalásokon át klasszikus hollywoodi klisék boncolgatásáig minden, ami a Roadkill Superstar néven emlegetett rendezőhármas (François Simard, Anouk Whissell és Yoann-Karl Whissell) keze ügyébe került. És bár nagyoktól lopni nem szégyen, az azért nem ártott volna, ha az újítások nem pusztán stilisztikai manírok, hanem tartalmi többlet szintjén is megjelentek volna. Mivel azonban ez elmaradt,

a Summer of 84 nem lett több, mint egy sokszor látott történet egyéni szájízű újramesélése.

Summer of 84

És ez bizony kevés ahhoz, hogy szűk két órán keresztül jól szórakozzunk. Mert a Turbo Kid ismeretében elmosolyodunk ugyan, mikor felcsendül a prüntyögő zene, és egy forgó biciklikerék képe jelenik meg elsőként, de ezt az érzést hamar felváltja az „ó, már megint egy kertvárosi thriller az elejétől kezdve gyanús gyilkossal?” hangulat.

Az alkotók ugyanis úgy próbáltak retró hangulatú horrort rendezni, hogy a létező összes klisét és utalást igyekeztek belegyömöszölni filmjükbe, ami jellemző a korszakra és/vagy a környezetre. Adott ugyanis egy, a kertváros (Suburbicon) nyomasztó unalmában életét tengető tinibanda, aki nyomozni kezd a környék réme ellen, aki gyerekeket rabol el (Az). Egyetlen gyanúsítottjuk a főhős, Davey (Graham Verchere) szomszédjában élő rendőr (Éjszakai játék), Wayne Mackey (Rich Sommer), aki után valódi hajtóvadászatot indítanak (Stranger Things), és megpróbálnak minél több bizonyítékot gyűjteni ellene, hogy szüleikkel is elhitessék bűnösségét.

Dolgukat nehezíti, hogy Davey megszállottan akar hinni valamilyen gonosz létezésében, amivel felpezsdíthetné az unalmas külvárosi életet: szobája falát újságcikkek borítják a nácik Holdon lévő bázisáról, Loch Ness-i szörnyet elfogó szovjetekről, ufókról és csatornarendszerben élő kannibálokról – így aztán eleinte senki nem veszi komolyan legújabb agymenését a szomszédban lakó sorozatgyilkos rendőrről. Barátai – a jószívű dagi (Caleb Emery), a zűrös családi hátterű rosszfiú (Judah Lewis) és a kockaszemüveges geek (Cory Gruter-Andrew), vagyis akik legalább annyira sablonosak, amennyire várnánk – aztán végül csak beadják a derekukat, így kezdetét veszi

minden idők legunalmasabb nyomozása, ami csupán nosztalgiafaktorával próbál kiemelkedni.

Ami a műfajt illeti, nem véletlen utaltam már fentebb mindhárom bűnügyi zsánerre. A Summer of 84 ugyanis horrornak hirdeti magát, holott a történetbeli nyomozás sokkal inkább teszi krimivé, a tény pedig, hogy a nyomozó gyerekek egyben a potenciális áldozatok, behozza a thriller vonulatot. A gond csak az, hogy szinte egy pillanatig sem érezzük, hogy ezek a gyerekek valóban veszélyben lennének, ám ennek ellenére a film utolsó negyed órája olyan meglepően, már-már narratíva-idegen elemként csap át horrorba, ami egyszerre megdöbbentő és meghökkentő: mi a francot keresnek itt ezek a képsorok és mi vezette fel ezt az egészet?

Ha az volt a készítők célja, hogy szemléltessék a kertváros unalmát, és mi is a főhőssel együtt várjuk, hogy végre történjen valami, akkor elérték, amit akartak.

Mindezekkel együtt azért nem lett nézhetetlen film a kanadai trió alkotása, de hogy mindegyik általa hivatkozott szubzsánerből láttunk már jobbat, az biztos. És itt nem feltétlenül csak a fentebb említett kortárs filmekre gondolok, hanem az azokat ihlető eredetikre is. Hiszen a gyermeknyomozást már az E.T. – A földönkívüli mesteri szintre fejlesztette, a nyugodt kertváros kizsákmányolását olyan kevésbé ismert, mégis mesteri alkotások vitték végbe, mint például John Waters Titkos gyilkos mama (Serial Mom) című műremeke, és ne feledjük, hogy az Az első filmadaptációja is a ’80-as évek terméke (1990-ben mutatták be). A végeláthatatlan párhuzamok sora tehát mindenképp tetten érhető a Summer of 84-ben. Ahogy a nemrégiben készült példák is mutatják, egyfajta trendkövetési hullámról van szó, a manapság olyan divatos ’80-as évek nosztalgiájáról, de a Stranger Things gyereknyomozóinál, a felújított Az bohócánál és Coenék szintén múltidéző Suburbiconjánál így, mindezeket összegyúrva sem sikerült jobbat alkotni.

Hancsók Barnabás

Hancsók Barnabás

Hancsók Barnabás 2010 óta ír cikkeket a Filmtekercsnek, volt rovatvezető és olvasószerkesztő. Specializációja az adaptáció, a sci-fi, a vígjáték és a társadalmi dráma, szívesen ír szerzői, bűnügyi és dokumentumfilmekről is.

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..