Az Iván gyermekkora egyszerre az egyik legjobb szovjet háborús film és Andrej Tarkovszkij legközérthetőbb műve is. A filmművészet egyik legnagyobb alakja akkor is remekművet alkotott, amikor még nem Sztalker-súlyú darabokat készített.
A film
Az Iván gyermekkora Tarkovszkij első nagyjátékfilmje. Abban a korszakban született, amikor a szovjet szerzők – a hruscsovi nyitás okán – már kitekinthettek végre a világ filmművészetére és válaszolhattak rá, ám alig húsz évvel a második világháború után, amikor az még eleven emlék (és a hatalom szempontjából jól kiaknázható propagandaforrás) volt. A Szállnak a darvak és az Egy katona balladája társaságában az Iván gyermekkora az egyik legjobb szovjet háborús film, és az egyik legőszintébb is: hősiesség helyett a háború árnyoldalaival foglalkozik egy gyerek szemén át.
A film egy Iván című novellán alapul (Tarkovszkij egyébként azt mondta róla, hogy nem különösebben jó írás, ezért könnyű megfilmesíteni). Iván tizenkét éves. Családját német katonák ölték meg. Azóta ég a bosszúvágytól, az első sorokban akar harcolni, és bármilyen veszélyes küldetést elvállal: kis termete ideálissá teszi felderítő- és futárfeladatokra. Az egyszerű jellemrajz mögött szédületes karakter áll: Iván a filmtörténet egyik legerőteljesebb gyerekszereplője, és csakugyan úgy lángol benne a bosszú, hogy az egyszerre felnőtté és kiégetté is teszi tizenkét éves lelkét.
A film Tarkovszkij legérthetőbb, legközönségbarátabb (legkommerszebb?) filmje. A művész azonban már itt is jelen van. A film képei gyönyörűek, és a szerkesztettség tudatossága elárulja Tarkovszkij későbbi erényeit – bár ő maga, jóval később, kissé elégedetlenül nyilatkozott a film néhány jelenetéről. Az Iván gyermekkora legnagyobb erénye viszont az érzékeltetés képessége: úgy válik a háború horrorának egyik legerőteljesebb krónikásává, hogy a hétköznapi értelemben vett háborút – tehát a harcot – nem is mutatja: csak a hátteret, a széttört sorsokat, Iván összezúzott gyerekségét. „Azokat a mély változásokat akartam bemutatni, amelyek a háború hatására egy ember életében, ez esetben egy nagyon fiatal ember életében végbemennek. Hitelesen akartam láttatni lelki megkeményedését és ellenállását, küzdelmét a tömeges halál tébolyával szemben” – mondta Tarkovszkij. Orosz lévén, minderre szörnyű mód ideális esélye volt: a szovjet birodalom 23 millió halottat vesztett a háborúban.
Az Iván gyermekkora nagy siker lett, és beindította Tarkovszkij karrierjét mind a szovjet filmiparban, mind a világ filmművészetében. A csaknem 17 millió eladott jegy mellett Arany Oroszlánt nyert Velencében, és ekkor figyelt fel rá, többek között, Ingmar Bergman is.
A lemez
A filmet orosz DD Sorround hanggal, magyar felirattal tekinthetjük meg, ami rendben is van: nem hiányzik a magyar szinkron. Három extra kapott helyet a kiadványon. Az első néhány bekezdésnyi idézet Tarkovszkijtól a filmről. A második kisebbfajta kincs: egy közel húsz perces szovjet rövidfilm a háborúban szolgáló gyerekekről. A harmadik pedig egy nagyobb fajta: Tarkovszkij diplomamunkája, a negyven perces Úthenger és hegedű. A szöveges idézetek kissé sután festenek, de egyébként szép munka, Etalon Film!
Értékelés: 9/10
