Vászon nélkül

Tartalmatlan szavak – Igaz történet

DF-04176_R (L-R) Jonah Hill as "Mike Finkel" and James Franco as "Christian Longo" in TRUE STORY.

Párbeszédek következmény nélkül: Jonah Hill és James Franco sem menti meg a világ legunalmasabban előadott Igaz történetét.

Szóval Michael Finkel és Christian Longo vászonra megy! Az emlékezetes könyv után meg is filmesítették a bukott újságíró és a családirtó halálraítélt közötti fura kapcsolat történetét; Finkel és Longo megkapta színésznek Jonah Hillt és James Francót, Finkel maga nyilván egy kalap jogdíjat is nyert az ügyön (Longónak, mivel elítélt, nem jár), és mi megtudtunk – hát, semmit. A film semmit sem ad hozzá a történethez.

Pedig ennek a sztorinak maga a film is része, és ez kiváló önreflexióra adna lehetőséget. Miután Michael Finkel 2001-ben fiatal sztár-újságíróként elkövetett egy hibát – riportjában fiktív karakterré gyúrt össze néhány valódit – és emiatt karrierje kettétört, az Igaz történet című könyv és film jelentette számára az újraéledést. Tehát a filmnek, ha Finkel a főhős, önmagáról is szólnia kellene – de nem teszi.

Michael Finkel újságírói bukása után, a világtól elvonulva tudta meg, hogy élete legnagyobb sztorija épp ezüsttálcán készül szervírozni magát: egy körözött gyilkost a „Michael Finkel” álnév használata közben kaptak el, és kizárólag a név valódi gazdájának hajlandó beszélni. A feltételezett gyilkos valódi neve Christian Longo; saját családja kiirtásával vádolják. A rendőröknek semmit sem mond. Finkelnek viszont elkezdi feltárni – hosszú-hosszú levelekben, telefonon és személyesen – élete történetét, kétségeit és félelmeit, és Finkel csakhamar azon kapja magát, hogy szimpatizálni kezd Amerika egyik leggyűlöltebb emberével.

igaz_tortenet_true_story_2

Hogyan aljasul az ember a családirtásig? Az Igaz történet a lezüllés kísérteties krónikája” – írtam a könyvkritika elején. A 2005-ös könyv legnagyobb erénye az volt, ahogyan bemutatta, milyen könnyű a kis bűnöktől megindulva csúszós lejtőre tévedni, kis lopásoktól a sikkasztáson, rabláson és állandó hazugságokon át eljutni addig, amíg az egyetlen kiút a többszörös gyilkosság. A hazugságok láncolata, a pokolra szállás: ez a könyv fő szála, az újságíró és a gyilkos majdnem-barátság-kapcsolata kevésbé lényeges.

Ehhez képest a tíz évvel későbbi film kizárólag az utóbbiról szól. Az Igaz történet a két szereplő párbeszéde, mindenki más messze a háttérbe szorul mögöttük: csakhogy ők nem mondanak semmit. El kell ismernem, a semmit néhány igen kiválóan megírt-megrendezett dialógussal mondják. Mind Jonah Hill, mind James Franco mély átéléssel hozza a karaktert, és sokszor minden mondatuk valahová utalni látszik, jövőbeli konfliktusokat ígér, múltbeli titkokat sejtet – és aztán nem történik semmi, a dialógusnak nincs folytatása a narratívában. (A legtöbbször a következő párbeszédekben sem.) Ráadásul míg a könyv attól is vibrál, hogy a szerzője egy önmaga bevallotta hazug, következésképpen megbízhatatlan narrátor, a film ezt sem érzékelteti. Árnyalata sincs benne a kétségnek.

igaz_tortenet_true_story_3

Nem lehet véletlen, hogy Rupert Goold rendező ezelőtt kizárólag színpadi produkciókat készített (azt viszont sokat). A zárt térben, túlnyomórészt párbeszédek köré és határozottan a színészi játékra épülő struktúra talán színházi tapasztalatai miatt dominálja a filmet. (A produkciónak említésre méltó látványvilága például nincs is.) És nem mondom, hogy ez elméletben nem működhetne – kiváló kamaradrámák születtek vászonra is ugyanezzel a struktúrával –, ahhoz viszont következmények kellenének a párbeszédek mögé.

Ám a filmből hiányzik a moralitás játéka, hiányzik Finkel megbízhatatlanságának vibrálása, hiányzik Longo pokolra szállása – a film unalmas. Unalmas a sztori szintjén (lezárása sincs). Unalmas az ígért, de be sose következő konfliktusok miatt. Unalmas intellektuálisan, mert a mély (erkölcsi és pszichológiai) hátteret sejtető dialógusok a semmibe vezetnek. Nem ennek a filmnek kellett volna elkészülnie, hanem annak, amelyik a könyv másik szálát mutatja be: a lejtőt a gyilkosságig. Ez a film tényleg csak jogdíj-forrásként értelmezhető a saját maga elmesélte történet végén.

[author_bio author=”havasmezoi”]

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek. A Ráadás és a Tárca rovatot vezeti. [email protected]

Hirdetés

Hirdetés