Kritika

Clevelandi deszkások, szevasztok! – The Land

A gettóból a gördeszka sem jelent kiutat, még az Egyesült Államokban sem. A lepusztuló Amerika egy kevéssé ismert, és valahogy mégsem ismeretlen helyszínét mutatja be a The Land – amelynek pesszimizmusa már nem szokatlan.

Remélhetőleg a kölykök ráébrednek, hogy ha valamit igazán akarnak, bármit elérhetnek. A gördeszka lehet hozzá az út” – az idézet Ryan Shecklertől, napjaink egyik legnagyobb deszkásától származik. A The Land leginkább arról szól, hogy ez mennyire nem igaz.

Főszereplője négy clevelandi, szakközépiskolás fiú pokolian rossz családi háttérrel. Nyomorult életükben a gördeszka talán az egyetlen örömforrás – és egyben kitörési lehetőség is. De a versenyek pénzbe kerülnek, amihez még az eseti autólopások sem nyújtanak elegendő forrást. Egyik alkalommal azonban egy hatalmas köteg drogra is szert tesznek a kocsival együtt, a kábítószer pénzt, a pénz pedig lehetőséget jelent, hogy részt vegyenek a helyi versenyeken. És persze veszélyt.

Pedig a fiúk valóban tehetségesek. Mutatványaik a képernyőn lenyűgözőnek hatnak, bár valószínűleg a szakmabeliek kevés újdonságot vesznek észre. De a szereplők életkörülményei alapján már az csodaszámba megy, hogy egyáltalán van saját gördeszkájuk – Cisco (Jorge Lendeborg Jr.) agyonhasznált és rommá kopott eszköze a film egyik ikonikus tárgya. Ugyanúgy a drog, amit saját jelöléssel látnak el, a rendező jó érzékkel nyúlt a fiatalok bálványaihoz a jelképek megalkotásakor.

A két tárgy (a gördeszka és a drog) egyben a The Land két végpontját képezi. Az elején inkább egyfajta deszkás sportfilm, olyan, mint a témában kiemelkedő – és mindmáig az egyetlen fősodorbeli – Dogtown urai. A szubkultúra születéséről szóló drámában a valóság által inspirált főszereplők ugyanúgy borzasztó életkörülményekből indultak el, de ott a főhősök a szokásos hollywoodi premisszák mentén kitörtek a nyomorból, ezzel beteljesítve az amerikai álmot – mindannyian, kivéve Jay-t. A The Land bizonyos értelemben róla szól.

A megszokott amerikai dramaturgiai ív megtörik, pesszimizmusa szociodrámává alakítja át a történetet. Csakhogy mégsem lesz ettől eredeti, sőt a sztori és voltaképpen a karakterek cselekedeteinek kiszámíthatósága hiányérzetet képez. Mert a The Land inkább egy szocio-drogfilm. Mondanivalója az Isten városa és egy Drót epizód közé pozicionálja, de stílusa egyiknek se ér a közelébe se. Előbbire főleg a hangsúlyos zenei aláfestés emlékeztetett, amit a híres amerikai rapper, Nas neve fémjelez (én nem rajongok ezért a műfajért, de azt el kell ismernem, hogy tényleg nagyon jó, itt lehet meghallgatni). Utóbbira, mármint a Drótra pedig az, hogy a fiúk történetét – ugyan gördeszka nélkül – már alapvetően láttam az ikonikus sorozatban. A háttér, a környezet azonban valamelyest más. A széria Baltimore-ban játszódott, lepusztult lakóövezetekben.

A The Land helyszínéül szolgáló Clevelandben viszont a belvároson kívül minden lepusztult,

a borzasztó állapotú lakásokon kívül itt elhagyatott ipartelepet és lepukkant kereskedelmi egységeket (kisbolt, büfé) láthatunk.

A rendezés mellett a forgatókönyvírást is végző Steven Caple Jr. választotta ki helyszín gyanánt Clevelandet, amiről nem mondhatjuk, hogy gyakran látott helyszíne lenne az amerikai filmművészetnek. A város jószerével semmiről nem híres (hazánkban talán csak annyit lehet tudni róla, hogy jelentős magyar kolónia élt ott), a direktor önéletrajzi indíttatásból helyezte a történetet az egykor szebb napokat látott ohiói település központjába. Caple Jr., akárcsak karakterei, csonka családban nőtt fel, ismeri és érti a fiatalok nyelvét, és elmondása szerint kiemelt célja számukra valamilyen perspektívát biztosítani.

Nemes küldetésének tökéletes ellentétét vitte filmre első egészestés mozijában. A gyerekeknek semmi esélyük a boldogulásra, az amerikai álom, azaz a meggazdagodással párosuló önmegvalósítás számukra elérhetetlen. De a legrosszabb, hogy még ha beletörődnek is szakmunkás sorsukba, jövőjük a leszakadó városban akkor sincs. Sorsukat ezáltal lényegében ugyanaz a „rozsda” marja, ami gyakorlatilag Amerika teljes belső részeit – az én értelmezésem szerint a cím erre utal.

A leszakadó városok, államok, sőt már szinte egész országrészek még mindig nem érték el a fősodor ingerküszöbét a filmművészetben, pedig ennél érdekesebb téma biztosan kevés akad napjainkban az Egyesült Államokban. Arra, hogy mennyire különleges ez az átalakulás, jó példát hoz a Halhatatlan szeretők, amelyben a főszereplők a Cleveland „szomszédságában” fekvő Detroitban pihennek meg – az ezeréves vámpírok azért választották otthonuknak a várost, mert onnan „mindenki elment már”. És ahogy a szintén Detroitban játszódó Vaksötétben, a The Landben is elvágyódnak a fiatalok: Kaliforniába. Oda, ahol közben Hollywood önfényezi és agyondíjazza magát (Kaliforniai álom). Külön érdekes, hogy a független szcénából érkezett Hell or High Water szintén egy leszakadó országrészről beszél bravúros intelligenciával, csak éppen délen, Texasban.

Az alternatív filmművészet trendjei között felbukkanó témájával Steven Caple Jr. elsőfilmje bravúrosan rátapintott a drámai amerikai változásokra, de ahhoz, hogy alkotásai igazán különleges élményt nyújtsanak, még fejlődnie kell. Mert akárhogy csűröm-csavarom, a The Land számomra nem volt se maradandó, se kiemelkedő film.

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. tothnandor@filmtekercs.hu

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!