Fókuszban Vászon nélkül

Holland pénzzel a német megszállás ellen – The Resistance Banker

Háborús helyzetben nem csak az viselkedhet hősként, aki fegyvert ragad. Egy új holland produkció, a The Resistance Banker egy olyan ember történetét meséli el, aki a pénzt munícióként használta fel a Hollandiát megszálló német csapatok ellen.

Hollandia a II. világháború alatt; a megszállt országban a németek élet és halál urai. A holland ellenállás igyekszik felvenni velük a harcot, de a háborúhoz, mint tudjuk, három dolog kell: pénz, pénz és pénz. Az anyagi finanszírozást egy bankár testvérpár vállalja, akik mindent bevetnek, hogy biztosítsák a financiális biztonságot hazájuk felszabadításához. Ténykedésüket a németek sem nézik ölbe tett kézzel és kíméletlen módszerekkel igyekeznek megtörni a földalatti mozgalmat.

Joram Lürsen rendezése elsőrangúan ragadja meg a történelmi korszak hangulatát. A fényképezés, a díszletek és jelmezek hollywoodi minőséget képviselnek. A szereplők (elsősorban a főhőst alakító holland filmsztár, Barry Atsma) remekül hozzák a hollandok rideg helyzetkezelő, mégis laza természetét. Az alkotók pedig meglehetős pontossággal vázolják és kontextualizálják azt a hihetetlenül veszélyes szituációt, amivel az ellenállásnak szembe kell néznie. Ennek megfelelően

igyekeznek megragadni a legkülönbözőbb ellenállási, illetve megtorlási technikákat, mint a pénzhamisítást és a csempészést, valamint a lebukásért járó kegyetlen kivégzéseket és egyéb retorziókat.

Ezek némelyike szinte már Spielberg Schindler listáját idézi.

A karakterek magánéleti oldala is  beleilleszkedik a valószerűségbe és a kettős motivációt szolgálja. A főhős, Walraven van Hall figurája nagyon is esendő, hétköznapi figuraként jelenik meg. Gyermekei vannak és szerető felesége. Motivációt jelent számára az értük való küzdés, miközben ő is tudja, hogy könnyen elveszítheti szeretteit. Ez a néző szimpátiáját is növeli, és valóban drukkolunk azért, hogy van Hall sikerrel járjon. Ez azért is érdekes, mert napjainkban a bankárok megítélése rendkívül ellentmondásos, talán a The Resistance Banker kissé javíthat ezen.

Meg kell azonban jegyezni, hogy a The Resistance Banker lényegében a hasonló témájú hollywoodi mozik eszköztárát durrogtatja, a feszültségteremtésben viszont sokszor alulmarad velük szemben. Hiába minden szimpátia, a néha sablonos helyzetek már ismerősek számunkra.

A filmben látható valamennyi német katona vagy megrögzött nemzeti-szocialista, vagy a nyomozó hatóság embere, aki csak egyszerűen a katonai esküt teljesítené, nem látunk.

Ezt a problémát orvosolni lehetett volna, ha a németeket valóban katonaként ábrázolja a film, és az ellenállók letörését inkább praktikus, mint ideológiai okok vezérelnék. Erre tökéletes lett volna pár olyan térkép melletti jelenet, mint amiket A halál 50 órájában láthattunk. Ehelyett az alkotók beleesnek a sablonos német ábrázolásba, amin 73 évvel a II. világháború vége után érdemes lenne túllendülni.

Érdemes lenne néha arról is szót ejteni, hogy a holland ellenállás sem született angyalokból állt. A francia és a holland ellenállók közt is gyakorlatnak számított a németekkel randevúzgató hölgyek meggyalázása. Az ilyesfajta reakciók sajnos természetesek az adott történelmi kontextusban, hisz ezekre a személyekre mint kollaboránsokra tekintettek a németekkel szemben álló hollandok, ugyanakkor semmilyen ideológia nem indokolhatja embertársaink megnyomorítását. Pár ilyen kép bemutatásával ugyan csorbult volna a történet erkölcsi éle, viszont sokkal összetettebb képet kaptunk volna a korszakról, és a szokásos fekete-fehér sarkítás helyett kontextusában láthattuk volna a megszállás és az ellenállás képeit. Így viszont a múlt hibáinak egyoldalú felsorakoztatása történik meg az őszinte szembenézés helyett.

A fentebb felsoroltak azért is fontosak, mert

a film számos elismerésben részesült, a Netflix kínálatában is megtalálható, és Hollandia ezt a filmet nevezte a 2019-ben esedékes 91. Oscar-gálára.

Véleményem szerint ebben a kategóriában nem is az számít igazán, hogy Hollywooddal vetekedő produkciós értéket kapjunk. Az igazi szempont az egyedi tartalom lenne, ami összefügg a nemzeti jellegzetességekkel, karakterekkel, valamint a szerzőiséggel. Ilyen tekintetben a The Resistance Banker sajnos nem tud túl sokat mutatni. Nem értelmezi újra a történelmi korszakot (mint pl. A bukás), nem ad formabontó ábrázolást (mint a Saul fia), és a valódi katarzis is elmarad. A The Resistance Bankernek nincs szégyellnivalója a filmek nemzetközi versenyében, de a sajátos karakterisztika hiánya miatt jobban örülnék, ha nem az ilyen típusú filmek kerülnének előtérbe a jelöléseknél.

A film erénye viszont, hogy nem nevezhető klasszikus ellenálló mozinak. Teljesen eltér a zsáner többi darabjától (mint amilyen Wajda Csatornája, Edward Zwick Ellenállókja vagy a közelmúltban készült HHhH). A fegyveres harcok, a bujkálás és a földalatti gerilla mozgalmak helyett itt a pénzzel való játék áll a központban. Ily módon a The Resistance Banker a Schindler listájához áll közelebb (melyben Schindler szintén a vagyonát használta ki az emberek megmentésére), de természetesen ez az az alkotás sokkal kevésbé nyomasztó.

Ugyanakkor a The Resistance Banker minőségi filmes produkciót jelent, és akár a hazai filmeseknek is mintát adhat abban, hogyan lehet Hollywoodon kívül is valódi produkciós értékkel bíró történelmi filmet készíteni.  Ha még ehhez több szerzőiség és sajátos eszköztár is párosulna, akkor már tényleg nem lenne miért panaszkodnunk.

Gueth Ádám

Gueth Ádám

Gueth Ádám a Filmtekercs gyakornoki programjában vesz részt. Ha te is jelentkeznél, kattints ide!

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..