Fókuszban Vászon nélkül

Copy-Psszt – The Silence

the silence

A közkedvelt Stanley Tucci. A legújabb horror-trend. Az immáron Oscar-díjat is jegyző, legnagyobb streaming szolgáltató. El lehet ezt cseszni? A Netflix a The Silence-szel kurta választ ad a kérdésre. Igen, nagyon!

Adott egy csapat Hugh-val (Stanley Tucci) és a siket lányával, Allyvel (Kiernan Shipka) az élen. És adott a közelgő apokalipszis, amelyet a vak, de hangokra rendkívül érzékeny lények hoznak magukkal. A legapróbb nesz is végzetesnek bizonyulhat, így az egyetlen mód a túlélésre, hogyha teljes szilenciumot fogadnak. Ismerős valahonnan?

A Netflix új üdvöskéjét érthető, de nem érvényes okokból sokan Hang nélkül-koppintásként könyvelik el. A helyzet azonban nem ennyire egyértelmű, hiszen a The Silence-et nagyjából egy időben forgatták a “nagytesóval,” ráadásul egy 2015-ös regény alapján. A plágium vádja tehát nem megalapozott. Amiatt sem érheti rossz szó, amiért igyekszik meglovagolni az érzékszervi thrillerek  (Vaksötét, Madarak a dobozban) diadalútját. Ezek a filmek trendet teremtettek, és bár kritikailag kevésbé egybehangzó, de hatalmas közönségsikert arattak.

the silenceVan azonban egy vádpont, ami alól nincs esküdtszék, mi felmentené a The Silence-et. A vád: emberiség ellen elkövetett ostobaság és igénytelenség.

A Hang nélkül főhősnője egy remek tervnek köszönhetően képes volt megszülni gyermekét az életére törő lények szorításában, anélkül, hogy egy hangot is kiadott volna vajúdása közben. Krasinski filmjének szívszorító képsora részben azért lett év egyik legemlékezetesebb jelenete, mert igazodik a saját szabályrendszeréhez.

De, ahogy a mondás is tartja: bolond beszél, okos hallgat. A dilettáns pedig max hangerőn Skype-ol a jelbeszédet is ismerő klisé-szerelmével egy olyan világban, amelyben csupán egyetlen, egy siket számára nem éppen lehetetlen szabályt kell betartani: maradj kussban, különben meghalsz. Aggodalomra persze semmi ok, a lánynak haja szála sem görbül, hiszen a vérszomjas molyokat épp nem érdekli a zaj.

A The Silence tehát nemcsak nem követi saját logikáját, hanem kecses mozdulattal egyenesen szemen köpi azt.

Ez a következetlenség talán mellbe is vágna, ha nem lettem volna rá felkészülve. John R. Leonetti hiába dolgozott korábban James Wannal (pl. a Démonok között és az Insidious 2 operatőrjeként), rendezőként eddig csupán egy nagyon gyenge Annabelle-re telt tőle a megannyi zs-kategóriás gyötrelem mellett, mint a Mortal Kombat 2. A forgatókönyvíró személye azonban minden halovány reményfonalat elszakított. Az inkonzisztens történetért az a Shane van Dyke a felelős, aki az emberi etika és vele a filmművészet sötétanyag-árnyalatú mélypontjaként létrehozta a Titanic 2 nevű gyalázatot.

Ennek ellenére megzaboláztam előítéletem, hiszen láttunk már csodát. Ez a csoda viszont nemhogy három napig nem tart, de 10 percnyi játékidő után nyomtalanul tűnik el, akárcsak a kreativitás.

A The Silence kínosan inkompetens világában az egyik percről a másikra kipusztult emberiségének összesen nincs annyi esze, mint egy marék lepkének.

Az egyik túlélő néni kerítésre szerelt riasztókat használ, hogy tudja, mikor tévednek oda a repkedő vadak. Amikor a csengő köré sereglenek, annak rendje és módja szerint velőtrázó rikácsolásba kezd, így etetve meg magát a dögökkel.

the silenceA dögökkel, amik az idegeninváziós történetek legröhejesebb, legkevésbé komolyan vehető világégését idézték elő. Annak ellenére, hogy nem in medias res kezdéssel indul a történet, hiszen van időnk megismerni a karaktereket a katasztrófa előtt, mégis mint derült égből villámcsapás, eltörlik a emberiség utolsó védvonalát, a hatósági szerveket és az ép észt. Facebook live-ból tudjuk meg a lények egyetlen erősségét és egyben gyengeségét, mégsincs senki széles e planétán, akinek eszébe jutna, hogyan tudná a hangot fegyverként használni. Pedig a szárnyas pokémonok százával repülnek bele az első kézreeső ipari faaprítóba.

Stanley Tucciról tudjuk, hogy képes színészkedni, ha akar. Itt azonban annyi esélye van, mint a The Silence-nek a jövő évi Oscaron. A családját komolyabb tervezés nélkül rendszeresen hátrahagyó, alfahímnek szánt apafigurájának szájába minden második mondat gyanánt a „minden oké”-t adták. Szajkózza is tisztességgel – van, hogy egyetlen félperces snitt alatt ötször. És igen, még akkor is, amikor súlyos sérülést szenvedett felesége láb-amputálásáról van szó – más kérdés, hogy mennyire igaza volt, hiszen a következő jelenetben a nő csodával határos módon, Usain Boltot megszégyenítően sprintel.

Egy tökéletes mockbuster, amit még az Asylum stúdió is megirigyelne: agyatlan hentelés, milliónyi ziccer kihagyása, nem létező dramaturgia és egyetlen, eredetiséget nyomokban tartalmazó történetszál, ami a csavart szolgáltatja. Ezért kap egy pontot. A másodikat pedig csakis azért, mert nem egy egyértelmű Hang nélkül-lopás. Csupán az eltitkolt, hikomat kisöccse.

 

Gyenes Dániel

Gyenes Dániel

Gyenes Dániel a PPKE kommunikáció szakos, filmen és újságíráson specializált hallgatója. Ha egy filmben egyszerre jelenik meg a misztikum és a társadalomkritika, nála tuti befutó.

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..