Egy rendezőt, kinek filmjei alatt sokakból lett felnőtt, csupa nagybetűvel kéne írni: Wes Craven. Hogy mégis kicsivel írom, annak oka egyszerű: ez a fajta felnőtt lét csak a film által definiált felnőtt-viselkedést jelenti (nem az igazi nagy betűset). Vagyis ha félsz, ha fáj, legalább tegyél úgy, mintha mindez oké lenne. Ez a lecke, s emiatt nem tudjuk eldönteni, hogy ki az, aki nem rettegte végig a Rémálom az Elm utcában– vagy a Sikoly-szériát, és ki az, aki csak úgy csinált, mintha nem is félne.
A film
Egy dolog bizton nem kérdőjelezhető meg: Wes Craven őrült rutinnal bír a horror terén, gyakorlatilag bármihez nyúl sikítozás, menekülés és vér lesz belőle. Neve biztosíték, esti ima helyett, esti izgalom – vagy mind a kettő? Nézzük csak, mi történik egyik legújabb, 2010-es horrorjában, a Vedd a lelkem című, sokat sejtető alkotásban. A film kétségtelenül műfaji film, szerzői jegyekkel egy pillanatig sem sértegetném, s ez remek apropót ad a sémák végigtekintésére.
A történet helyszíne egy amerikai kisváros, a házak ablakából Stephen King és tinihorrorok tucatjai integetnek. A tragédia a híradóból derül ki, majd egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy az esti hírek sztárja a kedves, várandós lány férje, s hogy a tévében bemutatott kés a barkácsoló apuka zsebében (majd kezében) lapul. Egy több személyiséggel bíró őrültről van szó, aki hiába küzd gonoszabb énjei felett, a hasfelmetsző győz, s pillanatokon belül rengeteg hulla kerül elénk. Az anya hasában és a szomszéd szobában bujdosó gyereket megmentik, de az őrült holtteste egy autóbaleset következtében eltűnik, s közben a legenda is elhangzik: vannak olyan népek, ahol úgy tartják, nem több személyisége, hanem több lelke van az ilyen embernek. A különbség? A személyiségek meghalnak, amikor a test bevégezteti, a lelkek nem. S ezek után ki az, ki nyugodtan alhat a városkában? Talán az, aki elmormolja az esti imát?
Az ima kiemelt szerepet kap, hiszen a 18. századból származó szöveg utolsó sora a film címadója: Vedd a lelkem (My Soul to Take). Ám a gyerekeknek szánt ima meglepően brutális, s – bizonyára emiatt – nem találni egyetlen hű magyar fordítást sem, ahányra akadtam, mind becézgetésre vált, a halált pedig elmismásolja, pedig itt az a lényeg:
„Now I lay me down to sleep,
I pray the Lord my soul to keep,
If I shall die before I wake,
I pray the Lord my soul to take.”
A magyar verzióból kimarad az, hogy ha nem ébredne fel, Istennek ajánlja fel a lelkét, sőt, kéri, vegye el, nehogy más megtehesse ezt.
„Én Istenem, jó Istenem, lecsukódik már a szemem.
De a Tiéd nyitva Atyám, egész éjjel vigyáz reám.
Vigyázz kedves szüleimre, meg az én jó testvéreimre!
Hogy, amint a nap újra felkel, köszönthessük egymást reggel!”
A Vedd a lelkem intrója egyáltalán nem vall tinihorrorra, ám a legenda magjának elültetése után hét fiatal felvirágzását követhetjük nyomon, kiket egy elég markáns dolog köt össze: aznap születtek mind, amikor az őrült gyilkos halálát lelte. De a lélek, a lélek vajon hova lett? Talán a fiába, kit a halott anyja hasából mentettek ki? Vagy mind a hét gyerekbe? Vagy a gyilkost lelövő rendőrbe? Netán az őrült meg sem halt, csak tizenhat évig szunnyadt, hogy egyszer csak visszatérjen vérszomját csillapítani? Ezek az utolsó pillanatig kérdések maradnak, csupán a lehetséges válaszok száma fogy – az életben maradt gyerekek számával.
Ám a film nem csupán erről szól, hiszen ez egy olyan háttér, mely ugyan meghatározza a fiatalok mindennapjait, eltörölni mégsem tudja a státuszharc, a szerelem és az osztályban való megfelelés roppant fontos momentumait. S ezek megélése hol bájos, hol idióta humorral jár. A kliséhegyek pedig már bemutatkozáskor eluralják a filmet: a menő, a vallásos, a csini, a barát, a segítő és a főhős. Aztán jönnek a sikítozások, a rohanások, a sejtelmes tükörjelenetek, majd végül a beépített szekrényben való kétségbeesett kuporgás. Mint mondtam, Wes Craven ehhez ért. Egyedül azt rónám fel a horror mesterének, hogy a végén túl könnyen elengedi a legenda vezérfonalát. Bár nem kizárt, hogy túlontúl hamari vagyok, és csupán csak meg kéne várnom, hátha a gonosz lelkek valódi természete a Vedd a lelkem hetedik részéből derül majd ki.
A lemez
A Select ’86 forgalmazásában kiadott DVD egyáltalán nem gondoskodik arról, hogy egzotikus nyelveken nézhessük a filmet, vagy további rejtélyeket tudjunk meg a gyilkosról, vagy legalább annak maszkkészítőjéről.
Vedd a lelkem (My Soul to Take)
színes, amerikai horror, 107 perc, 2010
rendező: Wes Craven
forgatókönyvíró: Wes Craven
zeneszerző: Marco Beltrami
operatőr: Petra Korner
producer: Wes Craven, Anthony Katagas, Iya Labunka
vágó: Peter McNulty, Todd E. Miller
szereplő(k):
Max Thieriot (Bug)
John Magaro (Alex)
Denzel Whitaker (Jerome)
Zena Grey (Penelope)
Nick Lashaway (Brandon)
Paulina Olszynsk (Brittany)
Jeremy Chu (Jay)
Emily Meade (Fang)
A DVD megjelenése: 2011.10.27.
Szinkron nyelv: magyar DD 5.1, angol DD 5.1
Feliratok: magyar
Extrák: Interaktív menük, Közvetlen jelenetválasztás
Ár: 3190 Ft
