Vérző szörnyek kísértenek a sötét folyosókon. Meteorok záporoznak az égből. Egy kéz nyúlik ki az ajtó alatt; vézna démonkarom. És ha eljön a sötét óra, sokkal rosszabb lények is megérkeznek vele. Üdv a valódi apokalipszis után.
A film
A Sötét óra kemény felfogású spanyol horrorfilm. Mint általában az európai filmek, merészebb hollywoodi társainál: itt például nincs kötelezően megmenekülő karakter és egyéb, tesztvetítéseken kőbe vésett tabu. Ha szerepelne benne kiskutya (nem szerepel), fel is zabálnák. Mert nyolc nyomorult, éhes túlélő számára az élet fontosabb a szépelgésnél.
A nyolc figura egy atomfegyverekkel és vírusokkal vívott háború maroknyi maradványa. Időtlen idők óta élnek a földalatti folyosókon, a gyerekek még sosem látták az eget. Egész világuk néhány rideg szoba a rideg neonfényben és nedvességben, a szörnyek között, és ez a világ egyre szűkül. Már a raktárig is kockázatos elmerészkedni. Pedig nem maradhatnak örökké bezárva, körülöttük vérző iszonyatok egész seregével.
A Sötét óra egyben furcsa keveréke is számos filmfajtának: a nosztalgikus társadalomkritikának (bunker, hidegháború, régi rajzfilmek, háborús paranoia), a horrornak és zombifilmeknek, de a sci-finek is, különösen a posztapokaliptikus fajtának. A keverék nem ellentmondástalan (miért kell a jövőben réges-régi vetítőgépről nézni a kifakult tekercseket?), de hangulatában működik, és a Sötét óra alkotóinak a jelek szerint a hangulat volt a mindene. Logikailag szét lehetne szedni a filmet cafatokra. De nem érdemes. Nézni, belesüllyedni, borzongani érdemes. Drukkolni. Hogy élje túl – valaki, a pár jó karakterből, akik felülmúlják a műfaj(ok) átlagát. Hogy ki ne fogyjon a sörétes pont most. És hogy valami összeálljon a világképből. (Ne félj, össze fog. És látványos lesz.)
A kis költségvetésű filmet a hangulat és a szereplők mellett természetesen a forgatókönyv kreatív megoldásai adhatják el; ebben a Sötét óra különös módon visszafogott: nem siet el semmit, nem ijeszteget és nem is csavar meg szükségtelenül dolgokat, üdítően egyenletes kivételt képezve ezáltal a túl-kimódolt zsánerfilmek között. Az egyszerűség erénye jól működik: a lényegre, a túlélés harcára és buktatóira irányítja a figyelmet. Az a néhány meglepetés pedig, amivel szolgál, így annál érdekesebb lesz.
Nem mondhatnám, hogy a Sötét óra kiemelkedő darab (kiscsoport-túlélő műfajban például messze nem egy Kocka), mégis emlékezetes, mert szokatlansága és atmoszférája beleül az ember lelkébe. Jó példája annak, hogy filmet nem csak egyféle módon lehet gyártani – még a kifáradt zsánerek filmjeit sem. És jó példája annak, hogy nem kellenek se sztárok, se csavaros ötletek, se zsáknyi pénz egy jó filmhez. Csak hangulatteremtés. Miért nem készült még egy Sötét óra sem Magyarországon?
A lemez
A DVD-n egy árva extra sincs. Ez nem meglepő egy ismeretlen spanyol horrortól, annál meglepőbb a film ezzel együtt is háromezer forint fölötti ára. Az alig 93 perces filmet spanyolul vagy magyarul nézhetjük DD 5.1-ben, magyar felirattal, ha szeretnénk. A szinkron jól sikerült, szokásos idegenkedésem ellenére is. Ám a lemez ezzel együtt sem éppen egy ajánlott kiadvány, egyszóval: nagyon kell szeretned a sajátos hangulatú scifi-horrorokat, hogy érdemes legyen eredeti árán megvásárolni.
