Vászon nélkül

Woody Allen + Noah Baumbach = – Maggie’s Plan

Az Y-generáció eljutott a gyerekvállalás korszakába! A nemzedék egyik legtipikusabb képviselője, Greta Gerwig a Maggie’s Planben választani kényszerül: mesterséges úton vagy egy idősebb férfival alapítson családot? Közben pedig összecsap Woody Allen és Noah Baumbach New Yorkja. 

Ritkán látok a vásznon inszeminációt (mesterséges spermafelhelyezést), annyira ritkán, hogy egészen könnyen számon tudom tartani: 2016-ig egyszer se láttam. Tavaly viszont kétszer is. A Vaksötétben látottakat nem lehet úgy elemezni, hogy ne lőnénk le valami poént. Ezzel szemben – és a cikk szempontjából szerencsére – a Maggie’s Planben nagyjából az egyik legelső esemény, ami a főszereplővel kapcsolatban kiderül.

Maggie (Greta Gerwig) ugyanis úgy dönt, nem vár tovább élete nagy szerelmére, gyereket szeretne, és ezt elintézi egy spermadonorral. De pont a folyamat (mármint nem a biológiai, hanem az adminisztrációs-társadalmi folyamat) közben megismerkedik Johnnal (Ethan Hawke), akibe beleszeret, és akitől teherbe esik. Csakhogy Maggie akárhogy próbálkozik, valahogy nem képes egyensúlyt teremteni saját és idősebb férje volt családja között – John ugyanis mindeközben két gyereket nevel Georgette-tel (Julianne Moore).

A történetben egyébként az igazi csavar a címadó terv, amit nem lövök le, bár meg kell jegyeznem, hogy a Maggie’s Plannek simán ott a helye minden idők legpoéngyilkosabb címei között (mondjuk a Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford mellett). Talán ennyiből is ki lehet találni a történet várható alakulását, de persze mint a legtöbb romantikus vígjátékban, itt sem a váratlan fordulatok miatt ülünk a képernyő elé.

A romantikus drámai vígjátékok a karaktereiktől tudnak kiteljesedni, és ebben a tekintetben a Maggie’s Plan nem okoz csalódást. Voltaképpen mindenki olyan, amilyennek az őt játszó színész korábbi szerepei alapján elképzelhető. Ez Ethan Hawke esetében a legfeltűnőbb, aki a korábbi ikonikus szerepeit vette alapul (elsősorban a Mielőtt-trilógiát). Julianne Moore látványosan lubickol az akcentusos és elképesztő egyéniségű Georgette szerepében, mégis Greta Gerwig kisugárzása adja a legtöbbet a film hangulatához. A színésznő a Frances Hában bemutatkozó, majd az Amerikai álomlányban tökéletesre csiszolt karakterét vitte tovább. Izgalmas követni a fejlődését, és azt kell mondjam:

Ritkán látni egy ennyire fiatal színésznőnél ilyen koherens stílusjegyeket!

Az, hogy Gerwig varázsa ennyire kiteljesedik, a rendezőnőnek köszönhető. Rebecca Miller mindig is tág teret biztosított filmjeiben a színészeknek, és talán pont emiatt a direktor csupa nagy nevekkel dolgozott együtt korábban is. Csakhogy mozijai mindig olyanok voltak, mint a főszereplői: a Jack és Rose balladájában Daniel Day-Lewis világa köszön vissza, a Pippa Lee négy élete pedig simán értelmezhető Robin Wright útkereséseként. Aki rajong Greta Gerwigért, biztosan nem fog csalódni, ugyanakkor a Maggie’s Plan mindeközben erősíti a színésznői skatulyát is.

Maggie’s Planben még éppen élvezetes ő is, de igazából mindenki. Stabil, megszokott színvonalat hoz az egész stáb. A kínlódó író, John egy Richard Linklater-i figura, a neurotikus Georgette Woody Allen karakterként hat, a fiatal, fura Maggie pedig Noah Baumbachra játszik rá. Jogosan számíthatunk kiváló párbeszédekre, pörgő dialógusokra, de úgy, mint minden New York-i filmben – művészeti utalásokkal, irodalmi hatásokkal egy kulturális olvasztótégelyben.

A főszereplő hármas viszonyrendszerét pedig lehet egy másik síkon is értelmezni: generációs értékütköztetésként. Greta Gerwig ismét önjelölt Y-generáció manifesztációt alakít. Önálló nőként és a (bio)technológiai megoldásokra nyitott fiatalként áll a mesterséges megtermékenyítéshez – neki természetes az, ami az idősebbeknek még megbotránkoztató. A spermadonorként megjelenő Guy (Travis Filmmel) szintén a nemzedék egyik tankönyvi képviselője, aki matematikusként uborkasavanyításba fog. John és Georgette velük szemben teljesen másképp viszonyul olyan kérdésekhez, mint a házasság, a család vagy a karrier. Egy dologban pedig biztos vagyok: ők nem vállalták volna az inszeminációt.

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. [email protected]

Szólj hozzá!

Click here to post a comment

Hirdetés

Hirdetés