Kritika

A II. világháborútól a Kék Osztriga bárig – Tom of Finland

Feszülő bőr ruhák, eltúlzott méretű, dagadó izmok és hatalmas péniszek fémjelzik a finn művész, Touko Laaksonen, azaz  Tom of Finland pornó fantáziáit, amelyek útja a nagyközönség felé szorosan összefonódik az LMBT mozgalom eredményeivel.

Laaksonen hazájában, Finnországban, 1971-ig büntették a homoszexualitást, 1981-ben mondták ki, hogy a melegek nem elmebetegek és csak 2002-ben ismerték el hivatalosan az azonos neműek élettárási kapcsolatát.  A fiatal grafikus első lépése a hírnév felé néhány titokban készített rajz volt, amiket barátai unszolására küldött el az amerikai Physique Pictorial című lapnak, ahol azok aztán meg is jelentek.  (Az akkori amerikai körülmények nem tették lehetővé a nyíltan meleg erotikus lapok kiadását, ezek fitnesz-magazinokként kerültek forgalomba.) Ezután Los Angeles következett, ahol  rövid úton a nemzetközi meleg közösség sztárjává lépett elő.

„Az általa megteremtett  maszkulin  férfi alakok alapjaiban hatottak a meleg öntudatra és ízlésvilágra.”

1991-ben távozott az élők sorából. A számos kassza- és fesztiválsikert elkönyvelő (The Home of Dark ButterfliesLapland OdysseyThe Grump) rendező, Dome Karukoski, legújabb filmje most Tom of Finland hazájában igencsak ellentmondásos megítélésű életútja előtt tiszteleg.

Már a film alapjául szolgáló történet meglehetősen sűrű szövésű: Laaksonen életútja átível többek között a II. világháborún, a 70-es évek meleg felszabadulásán és a 80-as évek AIDS pánikján. Karukoskit érezhetően gúzsba köti a téma összetettsége. Egyszerre szeretne történelem órát adni a nézőknek, de intim is maradni, közel menni főhőséhez. Mindennek az eredménye a csapon narratív fókusz, ami időnként a követhetőség rovására megy. 

A Tom of Finland ezzel együtt tisztességesen végigkalauzolja a nézőt az úton – hibáival együtt is ott helye a Milk (2008) vagy  a Pride (2014) mellett.

„Sorra veszi a legújabb kori meleg történelem főbb állomásait, és Touko Laaksonen váratlan fordulatokban, túlfűtött erotikában és romantikában bővelkedő életéről is átfogó képet ad. ”

Mindezt nagyszerű színészi alakítások, és megkapóan sokszínű vizuális világ teszi igazán emlékezetessé. Laaksonen drámai találkozása a jóképű orosz ejtőernyőssel különösen emlékezetes, álomszerű jelenet – beleég a retinákba. A főszerepben látható Pekka Strangról  csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Tökéletes választás volt az excentrikus művész szerepére. Szexi, karizmatikus, férfias. Pont, ahogy Laaksonent ismerői szokták jellemezni.  Az  év egyik legjobb alakítása.

A pornográf rajzok fenegyereke, aki számára rendkívül fontos, hogy követői azt higgyék, hogy Finnországban teremnek a legnagyobb péniszek, boldog mosollyal vásárol függönyt választottjával. Egyszerre zavarba ejtő és bájos. Ott rejtőzik az egész film esszenciája a jelenetben: az önmegvalósítás és egy másik ember iránti elemi vágy. Ritkán látni ezt ennyire sallang nélkül és szépen kifejezve. A Tom of Finlandot már csak ezért érdemes megnézni.

Mlinárik Mariann

Mlinárik Mariann az ELTE-n szerzett MA diplomát filmelmélet és filmtörténet, illetve történelem szakokon. Érdekli a streaming platformok világa. Szívesen készít interjúkat. Szabadidejében fotózik, néhány képe az oldalon is látható.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com