Magazin

Anilogue 2013 – Erdélyi magyar animáció

Erdélyi magyar animáció

Erdélyi magyar animációAz erdélyi magyar animáció olyan lehet, mint a magyar animáció, ami meg olyan, mint a világ animációja (és a világon minden): van egypár borzalmas darab, sok közepes és néhány kitűnő. Tipikus Gauss-görbe. Csak hát egy fesztiválnak az lenne a dolga, hogy lenyesse nekünk szépen a görbe legpozitívabb részét, nem pedig az, hogy elénk ömlessze az egészet.

Ehhez képest ez a szekció még alkotótáborban készült, erősen kezdetleges diákműveket is hozott. De mennyit! Mintha a „válogatás” fele animátor-wannabe-k első szárnypróbálgatásából állt volna. Némelyik mindössze pár közismert vagy a netről csórt vicc megrajzolása volt. (Úgy-ahogy. Láttam én már kreatívabb iskolás gyerekeket.) Más darabok ezt is alulmúlták tökéletes értelmetlenségükkel.

De mindjárt szebb az összkép, ha leszámítjuk belőle az alkotótábor (fesztivál-szinten) rémes darabjait. Itt van például a Tango con Anita: Fekete Szabolcs alkotása önismétlő és túl hosszú ahhoz a pár animált jelenethez képest, amit vagy tízszer levetít más-más színezéssel, de azért az animáció maga példaértékűen szép. Vagy ott a Make Love not Sex (Szőcs Tamás): triviális üzenete dacára maga a kivitelezés itt is mutatós. Az Ariadné fonala, Bertóti Attila sajátos mitológia-átértelmezése kétszer olyan hosszú a rengeteg funkciótlan séta miatt, mint amennyiben még érdekes lenne, de az ötlet, a csattanó és az egyedi rajzstílus megmenti. És sokan kacagták végig jó szívvel Balázs Zoltán és Kopacz Annamária Székely indiánok című ál-etno-dokumentarista, ironikus kis darabját.

A költségvetés hiánya a jobban sikerült alkotásokon is látszott néha. Bár a támogatók listája némelyik kisfilmnél szívmelengetően hosszú volt – hajrá, erdélyi kultúrpatrónusok! –, azért mégsem ugyanaz, ha az embert mondjuk a Canal+ finanszírozza (lásd versenyfilmek). És mégis, a blokk élmezőnye már a fesztivál versenyprogramjában is megállta volna a helyét.

Mindjárt a 44 pici pinty (ismét Bertóti Attilától) olyan kreativitással és kedves humorral megkomponált kis szösszenet, hogy senki se csodálkozott volna, mondjuk, egy közönségdíjon. A dal ismert ugyan, de aranyos illusztrációja sokat ad hozzá. Furcsa mód az emlegetett Filmtett Workshop Animátori etűdök című darabja is jócskán felülmúlta a mezőnyt; ezt az egyet csakugyan érdemes volt fesztiválra hozni. Alig egy percével annyi ötletet vonultatott fel, mint körülbelül a többi együttvéve. A Dots – The Facebook Stop Motion című kisfilm, Benkő Zsolt műve pedig egyenesen zseniális: ha a világ Facebook lenne, minden kis poszt elkísérne.

Rövidebb lett volna a blokk, ha kiszórják a vetítésre érdemtelen felét, de kellemesebb emlékekkel távozunk. És az se ártott volna, ha nem megy tönkre a lemezen két-három kisfilm; csakúgy, mint A szavak kertje katasztrófába torkollott bemutatóján, itt is bámulhatta a néző a félbevágott filmeket, és itt se fáradt senki, hogy esetleg elnézést kérjen. Rossz ízt hagy maga után a blokk, így összeállítva-lezavarva. Biztos vagyok benne, hogy az erdélyi magyar animáció nem ezt érdemli.

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com