Magazin

Anilogue 2013: Versenyblokk C

Nyuszi és őzA C versenyblokk általános minőségben felülmúlta a két másikat, és itt vetítették a fődíj talán legnagyobb esélyesét, a Nyuszi és Őzt is. Kreatív kavalkád volt az egész: káprázatos ötletforgatag az Anilogue legszebb hagyományai szerint.

Astigmatismo / Astigmatism (Nicolaï Troshinsky, Spain, 2013, 4′)

Az asztigmia bosszantó egy szembetegség: a szemtengely dupla ferdülése. Szemüveg nélkül esélyed sincs kivenni bármit is a világból. Ami a fantáziadús ember számára egyet jelent a különös formák megelevenedésével; az árnyékok lényekké válnak, a mozgások összemosódnak, és furcsábbnál furcsább teremtmények népesítik be a teret. Egy szempillantásra élesek. Aztán odavész a szemed ereje és visszacsúszol a homályba. Ezzel játszik a film, akárcsak a Pápaszem 2009-ben.

A gond annyi, hogy az élesség villámgyors váltakozása a néző szemeit is kikészíti. A film remekül szimulálja a látászavart, de nem valami barátságos a nézővel.

 

Hollow Land / Hollow Land (Michelle and Uri Kranot, Denmark, France, Canada, 2013, 14′)

Van-e menekvés a vécépumpa-fejűek diktatúrájából? Férj és feleség utópiát kerestek a sivatagban, de még működő vízcsövet sem találnak; fényszórókat és szirénákat annál inkább. Szerencse, hogy akad egy barátságos szomszéd.

A film alig leplezett paródiája lehet bármilyen társadalmi berendezésnek, ami konvenciókat, fényszórókat és szirénákat is alkalmaz (tehát „bármilyen társadalmi berendezésnek”). Számos díszlete azonban a harmadik világ Chavez-és-társai uralta önjelölt mennyországaira emlékeztet (RIP, valamennyinek, minél hamarabb). Kellően elvetemültek bármit beleláthatnak, másfelől viszont rosszabb helyeken Michelle és Uri Kranotot simán főbe lőnék.

 

Chemin faisant / Along the Way (Georges Schwizgebel, Switzerland, 2012, 3’40)

„Matrjoskababákként egymásba illő festményeken át egy magányos utazó örvénylő gondolataiba von be minket”: ez az egyetlen leírás, amit a neten találtam (az Ani idén nem erőltette meg magát a közönség vagy az újságírók informálásával). Azért kellett megkeresnem, mert egyáltalán nem emlékszem sem egy képre, sem egy benyomásra, sem semmire a filmből, egy órával utána. ‘Nuff said.

 

Müstiline raba / Mysterious Swamp (Chintis Lundgren, Estonia, Denmark, 2013, 2’51) 

Egylövetű film: szegény mocsári gólya kissé máshol köt ki a táplálékláncban, mint hitte. Ennyi. A filmecske erénye, hogy a világ leggonoszabb békáit ábrázolja, hátránya, hogy semmi mást. Mondjuk ilyen kevés időben sokkal többet nem is lehet… Várj csak, mégis.

 

Chroniques de la poisse, chap. 2 / Like Rabbits (Sticky Ends, chap. 2) (Osman Cerfon, France, 2012, 8′)

Ismét akcióban a balszerencse halfejű hordozója! És egy vidámparkba szabadul be! Kezdődjék a mészárfesztivál! Osman Cerfon 2010-es filmje, a Balszerencse üdítően gonosz film volt az akkori felhozatalban, és bár 2013-ra megfakult az őszinte rosszindulat, azért így is kárörvendő kis kacajokra késztette a közönséget. A három évvel ezelőtti nagy röhögésekhez képest nem teljesítmény, mondjuk. De azért most is érvényes: „Lehet úgy is rajzolni, hogy semmit sem mondunk vele, és az nem is baj.”

 

Spork (Beata Lukasiewicz, Raquel Fernán Largo, United Kingdom, 2013, 2’36)

„Spork”, azaz „kanilla”: az a se-kanál-se-villa árva műanyag torzszülött, amit gyorsételekhez csomagolnak. Nem csoda, hogy kineveti és megveti a többi, tisztességes evőeszköz. Szegény kanilla viszontagságait a mezőny legrövidebb meséjében rajzolta meg Beata Lukasiewicz és Raquel Fernán Large, de olyan aranyosan, hogy lehetetlen nem szeretni. És mivel idén furcsa módon kevés akadt a valóban kedves kisfilmekből (holott volt év, amikor ezek nyomták el a mezőnyt), az ember ezt is értékeli.

 

Tajemnica góry Malakka / The Mystery of Malaka Mountain (Jakub Wronski, Poland, 2012, 20′)

Junior különleges gyerek: cigarettázik és semmitől sem fél. Apjától örökölhette. Ő ugyanis legendás pilóta. S amikor eltűnik, majd posztumusz megvádolják kémkedéssel, Junior dolga lesz helyreállítani a hírnevét.

Ez a felnőtté válási történet sokkal több önmagánál. Misztikus és mágikus elemek keverednek a negyvenes éveket idéző titokzatos Kínával, a film noire elemeivel és egy kisfiú fantáziájával. A kissé szürreális animáció sokat segít a képzelet és a valóság közötti határ elmosásában. De a lényeg Junior bátorsága és töretlen, gyermeki hite a világ rendjében – az, ami nekünk általában már pont nem adatik meg.

 

Im Rahmen / Framed (Evgenia Gostrer, Germany, 2013, 4’56)

Agyagkeretben agyag-testrészek kavarognak, érintik és taszítják egymást. Ez a gyurma-animáció is egyszerre érint meg és taszít: szép a test tagjainak tánca egy darabig, és amikor egy keblet először követ egy kéz, az ember fel is kuncog, de aztán kezd sok lenni az emberrészekből. Mintha egy szürreális festményt nézve rádöbbennénk, hogy az valójában egy krematóriumról szóló fotó.

Ami talán azt jelenti, hogy feleennyi időpont elég lett volna ennek a kisfilmnek.

 

Kde rostou motyli? / Where Do the Wild Butterflies Grow? (Vladka Macurova, Czech Republic, 2012, 5’31)

No hol nőnek a vad pillangók? A képzeletben, ott. Vladka Macurova fantáziája lenyűgöző: kedves, ártatlan, tág és naív, magába öleli a légibálnákat és a szelíd medúzákat, és legfőképp a felfedezés csodás örömét. Ez a filmecske az egész mezőny legjólelkűbb darabja. Szinte nem is e világból származik. S hogy a felfedezőút végére még egy ötletes (és elgondolkodtató) katarzissal is szolgál: Vladka, gratulálok!

 

X (Max Hattler, United Kingdom, 2012, 6′)

A zsűri egyik személyes díját ez a futurisztikus alkotás kapta, épp azért, mert futurisztikus. „Ideje elfordulni a régitől: elég kis állatkát meg kis pillangót rajzoltak már, a jövő nemzedékének más a feladata” – mondta az Oscar-díjas Zbigniew Rybczyński. Hát ez más, az biztos. Csak azt nem tudom, mi.

Geometrikus formák kaleidoszkópja kavarog neonszínekben, egymást lövöldözik, és folyton-folyvást alakulnak, kiszakadnak és egyesülnek. Szép látvány, alaposan megkomponálva. De hat percen át? Három bőven elég lett volna ennek az egysíkú, semmitmondó szépségnek.

 

Nyuszi és Őz / Rabbit and Deer (Péter Vácz, Hungary, 2012, 16’45)

Ez a zseniális film októberig több mint harminc díjat nyert el, köztük Annecyben, Montrealban és Cannes-ban. A hazai animáció legújabb nemzetközi sikertörténete zajlik a szemünk előtt. Hála az Anilogue-nak, csakugyan a szemünk előtt, mert természetesen itt is versenyprogramba került.

A Nyuszi és Őz egy barátság (vagy párkapcsolat) nehézségeiről mesél egy fölöttébb kreatív ötlet segítségével. De az örök klasszikus témán és a remek ötleten túl a kivitelezés aprólékossága és az egész filmet belengő aranyosság is sokat számít abban, hogy ez az alkotás milyen könnyen belopja magát az ember szívébe. A Nyuszi és Őz vitathatatlan közönségkedvenc lett a fesztiválon, megérdemelten: kivételes, okos, meleg szívű film jól ábrázolt metaforákkal.

 

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com