Fesztivál Fókuszban

Anilogue 2015: A japán festő nyomában – Hokusai kisasszony

hokusai_kisasszonyEgy festő életének bemutatása rendkívüli vizuális kalandokra ad lehetőséget. Jó hír, hogy a Hokusai kisasszony című film rendezője, Keiichi Hara bizony él is ezekkel. Így az animáció amellett, hogy érzékeny dráma, megkettőzött vizuális élmény is.

Japán, Edo-kor, utcakép egy karakteres női alakkal: ő Hokusai kisasszony, vele indít a film. Ő mutatja be apját festményein keresztül, majd általa ismerjük meg a festő feleségét és a fiatalabb lányukat, akik külön élnek. A gyermek vak, Hokusai pedig fél a betegségétől. A családi kör ezen kívül a kötelező bolondos figurával bővül és egy nyugodt, grandiózus férfival, aki a szerelem lehetőségét szimbolizálja.

Azt érdemes leszögezni, hogy ez nem egy klasszikus portréfilm. Egyrészt azért, mert nem is a festő maga, sokkal inkább a lánya kerül fókuszba, másrészt mert az epizódok ide-oda sodorják a történet fonalát. Bár a lány végigjár egyfajta – leginkább művészi – fejlődéstörténetet, mindez némán, a háttérben, képekbe burkolózva történik.

Az epizódok igen változatosak: bordélyházi történet az álombéli Buddhákról, szerencsés megfejtése a titokzatos kezeknek, melyek éjszakánként kinyújtóznak és önálló életet élnek, vagy a befejezetlen festmény esete, amely gonosz, pusztító szellemeket szabadít a házra. Japán egy különös korszaka ez, a művészet és a hétköznapi élet sajátos egyvelege. Hokusai mindeközben változatlan marad: a festő, aki csak festeni szeret igazán. Azt mondhatnánk, hogy egysíkú ábrázolás, ha nem lenne ismeretes ez az egyirányú elkötelezettség (jó példa a sushi mesterről szóló dokumentumfilm).

hokusai

A lírai vonalat Hokusai kisasszony viszi. Ő a kapocs a festészet és az érzelmek között. Érti az apját, a művészetet, közben törődik vak kishúgával, megpróbálja megmutatni neki a világot. És ebből a kettőből jön létre az, ami igazán ő, ezt a folyamatot mutatja be Keiichi Hara remek animációs alkotása. (A film Hinako Sugiura történelmi mangáján alapul, abból is a Hokusai lányára fókuszáló részeken.)

A legszebb a Hokusai filmben a festészettel való játék, hiszen csak játszik vele: egy köntös, amit hol felvesz, hol letesz. Így kerülhet bele a testvérpár a híres Hokusai-hullámba, s így láthatjuk, miként animál a szereplő Hokusai a fejében, a papíron. A festő modellnek használja lakótársa arcát, a rendező pedig vizuális adaléknak a hajdani művész alkotásait. Kifejező és megható mozzanat, amikor a vak gyermek megérinti apja arcát, a rémült festő körül pedig teljesen elsötétül a kép, a fekete semmibe merül, az ellenkezőjébe mindannak, amit ő képvisel az életével.

Keller Mirella

Keller Mirella az ELTE-n végzett filmelmélet és filmtörténet, illetve magyar nyelv és irodalom szakon. 2008 óta publikál, 2011-ben Országos Diákzsűri tag volt. Jelenleg egy tajvani egyetemen tanul. A Nagyítás rovatot vezeti. [email protected]