Fesztivál

Felnőttmese gyerekszemmel – Életem Cukkiniként

Aránytalanul nagy fej, hatalmas szemek. Szögletes autók, girbegurba deszkakerítés és elrajzoltan vaskos fák. Mint egy gyerekrajz, amit büszkén mágnesezünk a hűtőszekrény ajtajára, pont így néz ki Claude Barras stop motion animációs filmje, amelyet az Európai Parlament beszavazott az év három legjobb európai filmje közé.

A meglepetés azonban csak néhány percig tart, hiszen az Életem Cukkiniként már az első jelenetével lerántja a leplet a szerzői szándékról: gyerekeket látunk, akik gyerekszemmel látják a világot, viszont a felnőttekhez szólnak úgy, ahogy azt a legkisebbek szokták; néha rácsodálkozva, néha értetlenkedve, de kedvesen és őszintén.

Cukkini egyedül játszik egy szegényesen berendezett padlásszobában, miközben az apja által egy fiatalabb nőre lecserélt, megalázott édesanyja a tévé előtt gubbasztva fojtja sörbe önsajnálatát. Mikor azonban az asszony meghal, a kisfiú árvaházba kerül, hozzá hasonló sorsú gyerekek közé, ahol megismerkedik társai történeteivel. Drogos szülőkről szólnak a mesék, vagy olyanokról, akiket egy másik kontinensre deportáltak, de olyanok is vannak, akik éjjel osontak be a szobába, hogy benyúljanak a paplan alá.

Már-már elviselhetetlenül súlyos élettörténetek ezek, mégsem véletlenül használtam a „mese” szót. A rendezőnek nem az a célja, hogy depresszióba döntse a nézőt, sőt, a gyerekszájak egysorosai három percenként töltik meg kacajjal a mozitermet. Mégis súlya van mindennek, és ebben rejlik Barras koncepciójának sava-borsa. Nagyon kevesen vállalkoznak rá, hogy a gyerekek szemszögéből mutassák meg a gyerekek sorsát, ő pedig legalább öt, kőkemény társadalmi dráma történetét sűríti ebbe a 75 percbe úgy, hogy a recept működik.

Életem Cukkiniként (Ma vie de Courgette)

A néző nem érzi azt, hogy most egy gyerekjóléti propagandaanyagot nyomtak le a torkán, hiszen az Életem Cukkiniként szórakoztatva, optimista felhanggal közvetíti az üzenetét. Talán nem véletlen, hogy többünknek A kis herceg ugrott be ezután a lélekemelő bő egy óra után. Nem csak Európa, de az egész világ tele van árvaházakkal, azokkal a gyerekekkel, akiket már nincs ki szeressen. Ezek a csöppségek minden nap meghalnak azért, hogy visszajussanak oda, ahol a rózsa vár rájuk, a döntés viszont a nagyok kezében van: felnőttek-e ahhoz, hogy felelősek legyenek azért, amit a világra hoztak…

Németh Barna

Németh Barna

Németh Barnabás a Szegedi Tudományegyetemen végzett magyar szakon, jelenleg egy könyvkiadónál dolgozik. Szabadidejében filmekkel és sorozatokkal foglalkozik, azon belül is elsősorban fesztiválokkal és a függetlenekkel.

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..