Magazin

Anilogue 2016: Versenyprogram C

Tűzről pattant anyák

Tűzről pattant anyákMágia, szerelem, szociális kritika: ismét itt az év legjobb animációs rövidfilmjeit felvonultató Anilogue Versenyprogram.

Tíz éve mindegyik Anilogue fesztivál versenyprogramját kielemezzük, hogy bemutathassunk néhányat az év legérdekesebb animációs rövidfilmjei közül. Néhány a vizualitásával hódít, néhány a történettel; egyesek cukik, mások horrorisztikusak, megint mások éles szemű megfigyelők – és néhányat nem is értünk, egyáltalán. Ez a fesztiválélmény teszi különlegessé az Anilogue Versenyprogramját – ráfér az agyadra, meg az egódra, mint minden edzés.

 

Hallux (Henning Thomas, DE, 10’25)

Egy igazán különös, csaknem hallucinatív stop-motion film a férfiről, akit elnyel és visszaad a tenger – dráma nélkül, hétköznapi sétaként megrendezve, rejtélyes értelemmel. A megelevenedő ruhadarabok, a férfi átváltozása félig nővé, a tenger szerepe mind külön értelmezést igénylő szeletei ennek a nehezen megközelíthető (talán) metaforának.

Idén a „C” blokk keltette fel bennem a leggyakrabban a „mi a fenét láttam épp?” érzést. A legenyhébb fajta „mi a fenét láttam” érzés annyiból áll: sejted, hogy értelem bújik meg a filmben, de nincs időd/erőd kinyomozni, különösen, ha még kilenc másik film várja a figyelmedet. Marad a kíváncsiság, már ha a film képes volt felkelteni – ebben a Hallux jól teljesít.

 

Futótűz (Wildfire, Hugues Opter, Pierre Pinon, Nicole Stafford, Valentin Stoll, Arnaud Tribout, Shang Zhang, FR, 3’58)

A tűzoltó-lét lelki oldalait próbálja megragadni ez a kisfilm, azt hiszem – mert itt is előkerült az alapfokú „mi a fenét láttam” érzés. Az, hogy tűzoltóként dolgozó édesanya elréved a gyufa lángjában, kétségtelenül sok gondolathoz nyújthat alapot, de kevés dologra enged konkrétan következtetni (ami általános betegsége a művészi rövidfilmeknek).

A kisfilm másképpen is a legérdektelenebb darab volt a „C” mezőnyben: grafikailag sem izgalmas (funkcionális, mint a Kojot és a fehérember), története semmi, érzéseket se nagyon közvetít, hacsak valakit épp nem érdekel pont ez a kérdés – a tűzoltóé és a lángé. Lezárása sincs. Elrévedésre alkalmas lehetne.

 

A nyár tetőfoka (High Summer, Josselin Facon, FR, 05’45)

Bezzeg A nyár tetőfoka teljes sikerrel végrehajtja, amit a Futótűz nem tudott. Egy kertész srác és a ház úrnője a lusta nyári napon… eltunyult, tarka természet, egy Cupido-szobor, napfény; naturalista rajz, élénk színek, a melegben szétáradó nyugalom és erotika: itt igazán világos, mi történik a szereplőkben. Pedig cselekmény-szinten itt is csak néhány mozdulatról van szó. A rendkívüli szépségű grafika azonban önmagában is határozott gondolatokat és érzéseket ébreszt.

anilogue_plein_ete_high_summer_a_nyar_tetofoka

…ja, hogy nem kertész srác és úrnő, hanem fiú és anyja (mondja a leírás). Akkor én ezt a kisfilmet most ki is törlöm az emlékezetemből. Aztán le kéne bombázni orbitális pályáról, csak így lehetünk biztosak.

 

Három légy (Three Fitted Flies, María Álvarez, Elisa Morais, ES, 07’47)

Egy spanyol faluban, ahol a szomszédok árgus tekintete vizslatja az embert folyvást, és a hőség csillapíthatatlan, egy anyóka furcsa bűbájjal próbálja meg visszahozni az életbe nemrég eltávozott férjét – mondja a kísérőszöveg. Merthogy (megint) az kell a teljes értelmezéshez. A három befogott légy zümmögésének ritmusára a padló kockáiból felemelkedő matematikai vektorok elég kevéssé könnyítik meg az értelmezést… noha néhány jól sikerült, idősík-villanásnak tűnő pillanat legalább a narratív kontextus megállapításában segíti a nézőt.

Az aranyos, humoros rajzok éles kontrasztot képeznek a sötét mondandóval. Az anyóka is kedves, még a legyecskék is cukik. Csak épp ezt a fantasyben úgy hívnánk, nekromancia, az újkorban úgy, hogy boszorkányság, és inkább horror ez a téma – belegondolva –, mint ártatlan animáció. Én már megint nem tudom, mit is nézek épp.

 

Planemo (Veljko Popovic, HR, 13’30)

És akkor el is érkeztünk ahhoz a filmhez, ahol a narráció a vándorbolygók asztronómiai leírásával kíséri egy napi rutinjából kiesett fiú vergődését, egy deus-ex-machina szarvassal besegítve a teljes káoszba. Bár a film elég ügyes ahhoz, hogy a hangulat, a sejtetés és az igazán egyedi grafika által megalapozzon valamilyen gyanút a cselekmény menetéről, a gyanú nem érik bizonyossággá, a „mi is történik?” kérdése nem feltétlenül nyer választ.

anilogue_planemo

Ami viszont egyértelmű: a csodálatos animáció. Az a gyanúm, Veljko Popovic rendező inkább vizuális, mint narratív művész; az biztos, hogy nem retten vissza a különleges emberábrázolástól, a töredékektől, a bonyolult kavalkádtól, a jelentés alapos vizuális megtámogatásától. A film jó részében csak amiatt sejteni, hogy valami gond van a főszereplővel, amilyen látvány jelenik meg róla/számára a vásznon.

 

Egy slukkra (In One Drag, Alireza Hashempour, DE, 03’05)

A cigaretta bosszúja! Az Egy slukkra üdítő kivétel az értelmezés nehézsége miatti „mi a fenét láttam”-filmek között; itt aztán nincs kérdés: a bosszúszomjas cigaretták úgy elszívják az embert, ahogy megérdemli. Mármint – ha azt gondoljuk, megérdemli. A bűnei elég kicsik: szemetel, füstöl, terheli a közegészségügyet, de halál talán mégsem jár miatta… Az extra rövid kisfilm viszont nem vitatkozik, hanem rászabadítja figuránkra a parázsló horrort.

A „mi a fenét láttam” itt kezd el átváltani értetlenkedésből lenyűgözött csodálatba. Itt kezdek elismeréssel adózni a extrém szerzői fantáziának. Lehet, hogy a film inkább technikai próbálkozás (Alireza Hashempour diplomamunkája), semmint a fentiekhez hasonló mély értelmű alkotás, de sokkoló merészsége hitetlenkedésre készteti a nézőt (jó értelemben).

 

Az új évet várva (Waiting for the New Year, Vladimir Leschiov, LV, 08’11)

Egy utcaseprő hölgy levelet küld az ismeretlenbe, és ahogy váltakoznak körülötte az évszakok – ő halad, söpör rendületlenül –, az újévi csoda talán meghallgattatásra talál. Végre egy film, ami nem elbizonytalanít, hanem megerősít, sőt, gyönyörködtet: Az új évet várva a blokk legjólelkűbb darabja.

A film szép. Ez a legfőbb erénye. A vízfestékhez hasonlító animációs stílus további költőiséget kölcsönöz az eleve lírikus tartalomnak; miközben egy hulló levél átesik a pocsolyán, fel az égbe, a világ kis csodái megelevenednek.

https://vimeo.com/161489943

 

Tűzről pattant anyák (Moms on Fire, Joanna Rytel, SE, 12′)

A Tűzről pattant anyák nem csak 2016-ban, de (emlékezetem szerint) az Anilogue egész történetében egyedülálló: ilyen erejű szociográfiát még nem láttam animációban. Mit láttam? Zsenialitást! Ami Móricz a szegényparaszti társadalomnak, „Tibor” a nagyvárosi piti bűnözőnek, az Joanna Rytel filmje a kis lakásokban unatkozó, tanulatlan, önmaguk érzelmi nyomorát újratermelő szülők világának.

Logopédus feleségem gyakran mondja: ha bizonyos szülők eleget törődnének a gyerekeikkel – ha legalább beszélnének hozzájuk, olvasnának nekik! –, nem lenne oly sok gyerkőcnek szüksége speciális fejlesztésre. Ez a film pontosan azokat az „anyákat” mutatja be, akik miatt a gyerekek egész életükben szenvedni fognak. Pedig semmi erőszak, semmi lelki gyötrelem, még csak szegénységről sincs szó – csak a végtelen elhanyagoltság, a törődés és felelősségérzet teljes hiánya, a megingathatatlanul egoista, önzésben leélt élete azoknak a nőknek, akik csak biológiailag anyák.

Tűzről pattant anyák
Tűzről pattant anyák

A Tűzről pattant anyák csodája, hogy nem vádol, csak bemutat, és még együttérzésre is késztet. Ki tudja, tehet-e az ember önmaga lelki nyomoráról? Ki tudja, őket milyen szülők nevelték? No és – mit tudok én a várandósság nehéz utolsó napjairól, férfiként? Semmit. Talán tényleg lehetetlen felkelni a kanapéról. Talán tényleg fáraszt és untat az egész világ… És a férfiak tényleg nincsenek ott, nincsenek sehol sem. De a Tűzről pattant anyák karakterei akkor is félelmetesen, élethűen, szánalomra méltóan elveszettek.

 

Féregjárat (Wormhole, Turun Anikistit, FI, 12’28)

Ottó katonatiszt a békebeli Bécsben. Egy nap féregjáratra lel – a sci-fi koncepcióra, bár szegény Ottó vajmi kevéssé fogja fel a különbséget a wormhole és a kukacok vájta alagutak között; a lyuk az lyuk, ami érthető szempont a szexuálisan agyonfrusztrált katonától. Mielőtt végképp elveszítené az eszét, menyasszonyával együtt beül Freudhoz. Többrétegű perverzitások következnek.

Féregjárat
Féregjárat

A (gyakran) gyermeki vonalakkal rajzolt történet egyszerre vígjáték és fúrás az elnyomott szexualitás felszíne alá, no meg prófétája elméjébe. Senki sem ártatlan és senki sem lehet úrrá a fallikus szimbólumok között lezajló világ-összedőlésen; a békeidők merevsége és álszentsége ebben a filmben úgy vezet a pusztulásba, ahogy a valóságban a világháborúba – gondolom, ilyesfajta párhuzam-szándékai is vannak a filmnek.

 

Éjjeli bagoly (Nighthawk, Spela Cadez, SI, 08’50)

A grafikával legszebben bánó film idén az Éjjeli bagoly, amely megidézi a fáradt autóvezetés hangulatát, az imbolygó utat, és pusztán az ábrázolással felkelti a felelősség érzését az emberben.

A legtöbben ismerik már azt az érzést, amikor túl álmosan ülnek a kormánynál, és kissé bizonytalanná válik a világ körülöttük – amikor az automata mozdulatok és a beszűkült észlelés átveszik az uralmat a tudatosság fölött. Az Éjjeli bagoly kísérteties erővel idézi fel ezt az állapotot. Az út éppen úgy fest a filmben, mint ilyenkor a valóságban. A tárgyak bizonytalansága éppen ugyanolyan. A vonalak, kanyarok, görbék éppoly lehetetlenek, és maguktól mégis behúzódnak az autó alá (szerencsés esetben). A puszta ábrázolás elég ahhoz, hogy az ember megfogadja: soha többet. Ha én is olyan vagyok, mint a filmbeli éjjeli bagoly, az életveszélyesebb, mint valaha hittem.

***

Összegzés: A „C” blokk a fantázia (vagy épp a valóságfelfogás) szélsőségeiről szólt, akár szándékosan szervezték így, akár csak ilyenné alakult. Emellett három film is tökéletesen használt grafikájával emelkedik ki – Az új évet várva, A nyár tetőfoka, és az Éjjeli bagoly. A korona viszont a Tűzről pattant anyáké: ez a kíméletlen, de a vádaskodást kerülő szociográfia nyerte végül az Anilogue fődíját is.

[author_bio author=”havasmezoi”]

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com