Magazin

Anilogue 2018: Apuka, az ön fia egy macska – Versenyprogram C

Mint már nem először, az Anilogue versenyprogramban idén is jól megfért egymás mellett a kísérletező egyperces és a már-már kommersz, befogadható animáció.

Főiskolai, egyetemi vizsgafilmektől kezdve legalább hazájukban ismertebb, komolyabb művészek stúdiómunkájáig minden ott van az idén 16. alkalommal jelenlévő animációs filmfesztivál kisanimációs versenyprogramjában: sok egyszer látott művészen túl rendre jelen vannak a hazai animációs úttörők (Vácz Péter, Bucsi Réka és mások) újabb darabjai, és néha elcsíphetünk egy-egy Oscar-jelölt kisanimációt is.

Mondani se kell, itt is volt mindegyikből. A „Hát oké!” kategóriába tartozott rögtön az első, svájci darab, Loïc Kreyden Itt című rövidfilmje. A stop motion technikával készült, nagyjából kétperces filmben egy férfi áll, jön-megy előre vissza, majd imitált mozdulatait rájuk emlékeztető hangeffektek kísérik. De ilyen volt az orosz Lisa Astretsova A szomorú súlyemelő című filmje is, aminek formabontó ötletét inkább belinkelem, mint elmesélem.

De az animációs filmekre oly gyakran jellemző lélegzetelállító látványban szintén volt része

az oly sok helyet azért nem foglaló publikumnak. Csak a képzelet szabta határát például a portugál páros, David Doutel és Vasco Sá elég komor téli történetének, az Ómennek. Két férfi egy elhagyott házban, egy befagyott tó a városon kívül, egy sötét, titkokat rejtő múlt: valami történni fog, ez itt soha nem látható napnál is világosabb. Az érzést a ködös, felhős képekkel játszó animációs technika zsigerileg ható módon adja át.

David Doutel és Vasco Sá: Ómen

Kevésbé eredeti látvánnyal, azonban megfogó történettel alkotott maradandót a francia Lucrèce Andreae Rozmár nagypapa című filmje. A négygyerekes család a nagymamával megy ki a tengerpartra eltemetni a nagypapát, aki mindig a strandon szeretett napozni; olyan volt, mint egy rozmár. Az egyfolytában imádkozó nagymama és az érzelmeiket elrejtő szülők mellett a gyerekek gyászfeldolgozása adta a film játékidejének legnagyobb részét. A kissé szürreális, de szimbólumaiban emlékezetes jelenetek a blokk jobb filmjei közé emelték ezt a darabot.

Hasonló módon az emlékek és a múló idő a fő motívuma a brit Lucia Bulgheroni Lélek nélkül című művének. A mindössze 24 éves alkotó vizsgafilmje 2018 februárjában készült el, majd májusban levetítették Cannes-ban is, és noha látványban nem is,

de összességében talán mégis ez volt a blokk legerősebb darabja.

A stop motion technikával készült film fiatal párja belvárosi lakásuk teraszán beszélget, amikor Katrine, a nő gondolataiban hirtelen lezajlik az egész élet, így röviden. A gyors vágásokkal operáló történet egyszerű lineáris vonalvezetést mutat, azzal képes szentimentális érzést kifejteni bennünk. Különösen érdekes módon rövid ideig werkbe váltunk: vagyis nem a lépésről lépésre lefényképezett karaktereket látjuk, hanem az azokat mozgató valós embereket és a stúdiót time lapse módban. Az ő állandó változásuk, gyors mozgásuk segíti ezt a „rohanó élet” érzést.

A blokk végén egy Örkény egypercesbe hajló, végül annál optimistább befejezéssel bíró, Japánban játszódó német kisfilmmel zárunk: Jon Frickey Neko No Hi – Macskanapok című filmjében egy orvosi diagnózis azt állítja, az apukájával együtt élő kisfiú igazából egy macska. A néhány napig tartó téves megállapítás alatt az apa – különböző szakirodalmak segítségével – szeretné, ha fia megtanulná, hogyan kell egy macskának viselkednie. A néhány nappal később esedékes kontroll azonban kideríti, hogy a dolog tévedés volt. Ami nem is baj, mert a kisfiú nem is igazán akart macska lenni. Hát bizony, ugyanez Örkény esetében valószínűleg úgy zárul: hát ha macskának kell lenni, nincs mese.

Sergő Z. András

Sergő Z. András a Filmtekercs.hu alapítója és 2022-ben bekövetkezett haláláig felelős szerkesztője volt. Aktívan követte Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film eseményeit. Érdeklődési körébe tartoztak a dokuk, a kamaradarabok, a sport- és a valláspolitika.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com