Fesztivál Fókuszban

Anilouge 2016: Ha Cronenberg mesét rendezne – Pszichonauták – Az elveszett gyerekek

birdboy_4A Pszichonauták – Az elveszett gyerekek című egész estés felnőtteknek szóló animációs filmben belső és külső világok érnek össze egy mindentől távol fekvő posztapokaliptikus szigeten.

Dinky menekülne az őt körülvevő sivár valóság elől. Messze kibírhatatlan, bigottan vallásos családjától. Messze az otthonának nevezett, ökológiai katasztrófától sújtott szigettől, ahol egy elkorcsosult társadalommal kell nap mint nap szembenéznie. A tinédzser egérlány nincs egyedül az érzéssel. Barátait, Little Foxot a bájosan naiv kis rókát, akit a suliban leginkább közösségi bokszzsákként ismernek, és Sandrát, a skizofrén problémákkal küzdő nyuszilányt sem köti ide semmi. Dinky reményei szerint ennek a peremvilágnak is a peremén elő titkos szerelme, az órási szemgödrökkel világokba bámuló Birdboy is vele tartana.

Birdboy depresszív „szemeiben” valóban a lelke tükröződik. A madárfiú szüntelenül egy félelmetes belső démonnal küzd, ami egyre gyengébbé és gyengébbé teszi. Már a kezdeteknél egyértelmű, hogy a négy fiatal eszközei, hogy megvalósítsák vágyaikat, szegényesek. Egy terminátort könnyebb lenne hatástalanítani  fogpiszkálóval.  Nincs sok esélyük a sikerre.

birdboy_1

A spanyol illusztrátor Alberto Vázquez saját többszörösen kitüntetett képregényalbumát először rövidfilmként adaptálta 2010-ben. Majd 2015-ben ugyanazon  alapokon nyugvó egész estés animációval jelentkezett alkotótársával Pedro Riveróval. Az eredmény ismét nagyon különleges lett.

A Pszichonauták – Az elveszett gyerekek részletgazdagon kidolgozott disztópia. Sokszor bizarr, mégis szerethető főhősökkel, akik a viccestől egészen horrorisztikusig ívelő hangulati skálán mozgó jelenetekben mutatnak rá globális társadalmi és környezeti-ökológiai problémákra és azok személyes sorsokban tetten érhető hatásaira.

„Pszichonauták – Az elveszett gyerekek egy borús, globális és személyes utazásokat összegyűjtő krónika, ami maró iróniával mutat rá társadalmunk árnyékos foltjaira.”

A történet helyszínéül szolgáló sziget egyszerre külső és belső világ. Hol élesebb, hol teljesen elmosódó határvonalakkal. A belső világok helyenként szétválaszthatatlanul összeolvadnak a hétköznapi valósággal, hol elválnak attól. Mindezt az alkotók rendkívül sokrétűen jelenítik meg vizuális szinten.

A három jóbarát, Dinky, Little Fox és Sandra nagy kalandja lényegében egy felnőtté válási történet, ahol a fiatalok túlságosan a vágyaikra koncentrálnak és nem mérik fel a tervükben lévő buktatókat. Eközben saját privát problémáikkal is küzdeniük kell. Közülük Sandra alakja a legkarakteresebb az időnként a vállán megjelenő kis démonoknak köszönhetően. Ők Sandra gonoszabbik felét képviselik, amit le kell győznie. Hasonlóan Pigboy  anyjához, akinek ágy méretűre hízó pók képében öltenek formát negatív vágyai, ami elől menekülnie kell a három jóbarátnak is, mert ez az árny – ellenben Sandra démonaival – már képes tulajdonosától függetlenül is bántani másokat. A legtöbb árny azonban Birdboy körül örvénylik. A madárfiú pedig minden erejét összeszedve próbálja megakadályozni, hogy rajta kívül másoknak is ártsanak.

birdboy_3

A bonyolult mintázatot kiadó központi szálak mellett jutott idő egészen izgalmas kitekintésekre, amelyek önmagukban is jó alapot szolgáltathatnának egy egész estés film számára. Ebben a meglepetésekkel teli szürreális világban a tárgyak elnyomott, őszintén szenvedő rabszolgái az antropomorf állatoknak. A robot egérvekker doboztársait siratja, a kedves gumikacsa a szép múlton mereng, amikor még szabadon úszkálhatott gumikacsa családjával. Épp olyan ez, mint egy gyerek kedvenc plüssének a története. (Én személy szerint örülnék egy errefelé tapogatózó spin-offnak.)

A címben szereplő elfelejtett gyerekek ezzel szemben szinte már nem is rendelkeznek érzésekkel. Egy gyerek náluk egyszerűen kicserélhető, akár az ellenségük gyerekére is. Már nincsen személyiségük, nincsenek érzéseik.Tetteiket kizárólag az anyagi javak és a vér motiválják. Érzékletesen és kíméletlenül mutatja be a film, hogy hogyan válnak lassan azzá, amiből és ahol élnek: szemétté.

birdboy_2

Egyébként nem nehéz Birdboy és Inarritu Birdmanja között a néven túl is analógiát találni (Birdboy, fiához hasonlóan kábítószerek bűvkörébe került, apját szintén Birdmannek nevezik). Zavarba ejtő, nehezen megítélhető periféria hősök ők, a valóság és a fantázia mezsgyéjén, akiket az őket körülvevő társadalom hívott életre. Győzelmük vagy bukásuk éppoly ellentmondásos, mint ők maguk.

A Pszichonauták – Az elveszett gyerekek egy borús, globális és személyes utazásokat összegyűjtő krónika, ami maró iróniával mutat rá társadalmunk árnyékos foltjaira. A film ideje alatt felépülő szürreális világ egy matrjoska babához hasonló. Itt a sziget a legkülső héj. A lelkivilágok a legbelsők. Ám itt van egymásra hatás a rétegek között, amit az alkotók érzékenyen és ötletesen jelenítettek meg a vásznon, ügyesen  élve  az animáció adta lehetőségekkel. Emlékezetes, egyedi alkotás, néha ugyan túlzsúfolt (a témafelvetések több filmre elegendőek lennének), de aminek jogosan ítélték oda az Anilogue fődíját.

[author_bio author=”mlinarik.mariann”]

Mlinárik Mariann

Mlinárik Mariann

Mlinárik Mariann az ELTE-n végzett filmelmélet és filmtörténet, illetve történelem szakon. Érdekli a marketing, a reklám és a streaming platformok világa, specializációja a horror és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek. mlinarikmariann@filmtekercs.hu

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..