Fesztivál

Frankofón Filmnapok 2017: Nem születhet mindenki Jeanne d’Arcnak

Négy eltérő nő négy életbevágó küldetése a Frankofón Filmnapok műsorán. Mindannyian mások, de ugyanolyan szenvedéllyel fedezik fel magukat, miközben legyőzik az eléjük kerülő akadályokat. Egy felújítandó fürdő, egy eltűnt hulla, egy ismeretlen édesapa és egy felkutatandó gyilkos állítja próba elé filmjeink hőseit.

Baden Baden (Rachel Lang; 2016)

Ana (Salomé Richard) kicsit elveszett, mint sok huszonéves fiatal manapság: miután külföldön nem járt szerencsével, hazautazik nyárra, hogy otthon próbálja meg rendbe hozni az életét. A fejébe veszi, hogy felújítja szeretett nagymamája fürdőszobáját, hogy az idős asszonynak egyszerűbb legyen letusolni. Ana szabad szellemű, nem találja helyét a világban, mintha a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan Áronjának rokonlelkét látnánk, kicsit több belevalósággal és pici feminizmussal fűszerezve.

A belga- francia koprodukcióban készült Baden Baden olyan, mint az élet, nem történik sok minden, nem tudni hová tart, nem vicces, mégis nevetünk rajta. A szarkasztikus nagymama és az életből fakadó egyszerű, banális helyzetek komikumát az ötletes vágástechnika hozza igazán felszínre. Az alkotók remekül éreztek rá a hirtelen váltásokra, amik kizökkentenek a pillanat hétköznapiságából.

Néhol bohém, néhol egyszerű, máskor pedig picit fülledt a hangvétel, hála a lány körül ólálkodó férfiaknak. Ana ugyanis lefekszik a legjobb barátjával, majd összegabalyodik megbízhatatlan régi szerelmével, miközben egy reménykedő áruházi munkással karöltve esik neki a nagy renoválásnak. Ahogy a munkálatok haladnak, Ana úgy találja meg újra a helyét régi otthonában.

21 éjszaka Pattie-val (Jean-Marie Larrieu, 2015)

Jean-Marie Larrieu, a Tökéletes szerelmi bűntény és a Festeni vagy szeretkezni rendezője egy pikáns, vicces és valahol misztikus „rejtélyt” vitt vászonra az elhaló szenvedélyről és a dél-francia virtusról.

Festői francia hegyvidék egy bájos falucskával, ahol izgatottan készülnek Nagyboldogasszony ünnepére. Az idillt egy holttest eltűnése zavarja meg. Caroline (Isabelle Carré) párizsi családanya, aki rég nem látott édesanyja temetésére érkezett haza, csakhogy a halott nincs sehol.

Miközben a rendőrség nyomozásba kezd, Caroline összebarátkozik a szókimondó Pattie-val (Karin Viard). Míg a helyi nő mókás, és szabadon beszél a szexualitásáról, Caroline rádöbben, mennyire vágyak nélkül, kiüresedve él. A felszabadult vidéki élet, az apró titkok az anyja múltjából és a megismert férfiak lassan feloldják a begyöpösödött városi nő gátlásait.

A 21 éjszaka Pattie-val önmagunk megtalálásáról szóló története a sikamlós epizódokkal fűszerezve könnyed kikapcsolódást és a nyár ízét lopja a szívünkbe. Már csak az a kérdés, hogy ki vitte el a hullát, és mi lesz, ha Caroline férje betoppan?

Minden macska szürke (Savina Dellicour, 2014)

A gyermeki bizonytalanság és a gyökerek után való kutatás furcsa nyomozásba torkollik. A családjával hadilábon álló 16 éves Dorothy (Manon Capelle) a finn Varpuhoz hasonlóan a helyzet megoldásaként biológiai apját akarja megtalálni, akinek a létezését is tagadják a szülei. A magándetektív Paul (Bouli Lanners) viszont mindig is távolról figyelte kislányát, akit édesanyja egy másik férfival nevelt fel. Egy véletlen folytán pont Pault béreli fel a kíváncsi kamaszlány, hogy keresse meg a valódi apját.

A Minden macska szürke igazi időutazás, üdítő színfolt a mai világban, hiszen egy olyan korból kell információt találnia a lánynak, amikor még nem létezett a digitális kamera, nem volt elég pár fájlt végigböngészni. Szemtanúk, régi levelek, poros emlékek egy homályos fotó alapján, mind egy régi ballépés képeit rajzolják fel. Hiszen sötétben minden „macska” szürke.

A Minden macska szürke szívmelengető belga dráma, amelyben Dorothy tudtán kívül alakul ki a mély és szoros apai kötődés Paullal. Barátságuk tükrében pedig egyre lényegtelenebbé válik, hogy milyen piszkos dolgok kerülnek elő a nyomozás folyamán, amelyeket az édesanya próbált elrejteni. Hiszen amire igazán szüksége van a lánynak, egy apafigura, aki meghallgatja, odafigyel, és vigyáz rá, amikor kicsúszik a tinédzser lába alól a talaj.

Kávé (Frédéric Mermaud, 2016)

Vannak tragédiák, amelyeket képtelenség feldolgozni. Ilyen egy gyermek elvesztése is. Diane (Nathalie Baye) képtelen megnyugodni, amíg meg nem találja a sofőrt, aki elszakította kisfiától. Egy kávészínű autó és egy titokzatos szőke nő nyomát követve jut el egy eviani családhoz. Egyesével közel férkőzik a családtagokhoz, hogy megbizonyosodva igazságot szolgáltathasson a rendőrség segítsége nélkül.

Nyomasztó, szürke hangulat telepszik a nézőre, miközben a bosszúra készülő anya aprólékos, mégis merész közeledését figyeli. Szinte kellemetlenül befurakszik az életükbe, kifigyeli a szokásaikat. A Kávé klasszikus bosszúfilmnek indul, de gyógyulási folyamat lesz belőle, amellyel új oldaláról mutatja meg a műfajt. A feszültség lappangva növekszik, hogy végül a keserűség vulkánként robbanjon. Tagadhatatlanul európai hangvételével nem az elégtételről vagy a megbocsátásról, sokkal inkább a helyzettel való megbirkózásról szól a Kávé. Megérteni az érthetetlent, feldolgozni az elviselhetetlent.

Miközben Diane egyre jobban megismeri a szőke nőt (Emmanuelle Devos), szinte már baráti viszony alakul ki közöttük, és egy fiatal csempész is udvarolni kezd neki. Ha nem létezne a mindent beárnyékoló tragédia, akár új életet is kezdhetne. De egy anya sose feledheti kisfiát, és kénytelen szembesíteni az elkövetőt a saját tettével.

Szádeczky-Kardoss Klára

Szádeczky-Kardoss Klára

Szádeczky-Kardoss Klára a Corvinus Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakának hallgatója. 2016-ban csatlakozott a Filmtekercs szerkesztőségéhez. Újságírói tevékenysége mellett novellákat is ír.

Hirdetés

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés